Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

RADNÓTI MIKLÓS<it->:
</it->

<it-><it>ÁPRILISI VERS GYEREKHANGRA</it></it->


Április aranyként
hull a fán át,
a bujdosó
levélke szopja ágát,
sikongó hangot ád
s lihegve nő
körül a fű
és peng a sziklakő,
fáról szirom hull,
csippenti szél,
sok katona
vígan mendegél,
por száll, bombás gép száll
a por felett,
gáz pólyálja
a gyönge gyermeket,
föld emészti el majd
s ha jő a nyár,
virágot hajt
szívéből a halál.

„Anyanyelvünket csak együtt tudhatjuk jól.”
[SIZE=+1] [/SIZE]
[SIZE=+1]„Ha a nyelv kultúra, akkor az igényes nyelvhasználat a magas kultúra jele.”[/SIZE]

Belinszkyné Nagy Irén (+): Anyanyelvünk kertje

Gyönyörűséges az
Anyanyelvünk kertje,
A jó Isten keze
Munkálkodik benne.
Százszínű virágok,
Kövér zöld levelek
Békét, szeretetet,
Örömet szereznek.
Magvait őseink
Szórták anyaföldbe,
Kötözök nektek
Csokrokat belőle...

Szerencs, 1998. január 22.

forrás:mait2001. freweb.hu

&laquo;Szótárat lapozgatok. Van-e a szótárnál gazdagabb, élőbb, lelkesebb valami?
Benne van nyelvünk összes szava. Benne van a virágok, ásványok, rovarok, háziállatok s fenevadak, a szerszámok, a közlekedési eszközök és fölszerelések, a fegyverek, a hangszerek, a mesterségek, a testrészek és a nyavalyák neve.
[FONT=arial, helvetica, sans-serif]Benne van a gyöngédség és a durvaság minden árnyalata, az udvariasság és a gorombaság, a szemérem és a rútság, az illat és a bűz, a tisztaság és a szutyok, a boldogság és a boldogtalanság, az önfeláldozás és a gyilkosság.[/FONT]
[FONT=arial, helvetica, sans-serif]Benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom.&raquo; [Kosztolányi Dezső: Szótárat lapozgatok…] [/FONT]

[FONT=arial, helvetica, sans-serif]Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda[/FONT]

[FONT=arial, helvetica, sans-serif]GONDOLATOK EGY ANYANYELVI KONFERENCIA KAPCSÁN[/FONT]

[FONT=arial, helvetica, sans-serif]-részletek-[/FONT]

[FONT=arial, helvetica, sans-serif][/FONT]
[FONT=arial, helvetica, sans-serif]Anyanyelvünk, a magyar nyelv igen világosan, félreérthetetlenül fogalmaz, amikor a káromkodót, a trágárt &laquo;mocskos szájúnak&raquo; nevezi. Mocskos szájjal nem lehet nemes lelkűnek lenni. Aki ilyen szájú nem érzékelheti szavaink, kifejezéseink hangulatát, érzelemvilágát, nem ismerheti meg azok lelkét. Aki nem törődik a szavak lelkével, nem veszi, nem veheti figyelembe érzelmi töltésüket. S ugyanígy nem hatolhat be az emberi lélek rejtelmeibe sem!
[FONT=arial, helvetica, sans-serif]Egyenlőségjelet tehetünk a mocskos száj, a nyelvi durvaság és a lelki durvaság, modortalanság közé, azaz nyelvi kultúra = magatartáskultúra.[/FONT]
[FONT=arial, helvetica, sans-serif]Kazinczyt idézném itt találóan, mely szállóigévé vált: &laquo;Szólj, s ki vagy, elmondom. - Ne tovább! Ismerlek egészen…&raquo;
[FONT=arial, helvetica, sans-serif]Mit jelenthet az anyanyelv? Hallatlan kincset, családot, otthont, szülőhazát… Kétségtelen, hogy az anyanyelv ápolása, az anyanyelvi műveltség szorosan összefügg a kulturális fejlődéssel, a műveltségi szinttel. A széles látókörű, igen termékeny kutató és tudós Bárczi Géza megállapításai mély igazságot sugallnak, mint pl. azt, hogy &laquo;az emberi elme nagyszerű alkotásai között aligha van még egy, mely alapvető fontosságban vetekedhetnék a nyelvvel. A nyelv a gondolataink, érzelmeink kicserélésének ez a mindennapi használatú eszköze mindennemű emberi fejlődésnek egyik legfőbb tényezője, sőt feltétele… Valóban emberinek mondható társadalmat még kezdetleges fokon sem lehet valamelyes nyelv nélkül elképzelni. S a "nyelv" mindenki számára elsősorban az anyanyelv. Idegen nyelvet meg lehet tanulni, sőt esetleg kivételesen igen jól is lehet tudni, de szinte sohasem úgy, mint az anyanyelvet, melynek minden elemét ezer meg ezer emlék színezi és tölti meg tartalommal, mely egész nevelkedésünket, fejlődésünket kíséri, sőt bizonyos fokig gondolkodásunk formáit is meghatározza…&raquo; Ugyancsak ő üzeni mindannyiunknak: &laquo;A mély nyelvismeret, a határozott nyelvi öntudat elemi kötelesség mindenki számára, de főleg azoknak, akik művészi becsvággyal járulnak a magyar olvasóközönség elé…&raquo;[/FONT]
[FONT=arial, helvetica, sans-serif]Folytatnám két másik idézettel, az első Felsőbüki Nagy Páltól, a másodikat Kodály Zoltántól: &laquo;A nyelv fontosabb az alkotmánynál is. Új alkotmányt szerezhet a nemzet, de új nyelvet nem, mert akkor már megszűnt magyarnak lenni.&raquo; (Felsőbüki Nagy Pál)[/FONT]
[FONT=arial, helvetica, sans-serif]&laquo;Mielőtt arra törekszünk, hogy az angolt angolosan, a németet németesen beszéljük: próbáljuk a magyart magyarosan, minden idegen mellékíz nélkül beszélni. A magyar kiejtést is tanulni kell, még született magyarnak is.&raquo; (Kodály Zoltán)[/FONT]
[FONT=arial, helvetica, sans-serif]Szívesen idézem szinte a már szállóigékké vált megállapításokat; Kisfaludy Sándor például, így vallott: &laquo;a nyelv a lelke a nemzetnek&raquo;; Kölcsey imígyen: a &laquo;Nemzeti életet nemzeti nyelv nélkül gondolni sem lehet&raquo;. Szívbe markolóan hatnak Kosztolányi szavai (Ábécé a nyelvről és a lélekről), amikor ezt mondja: &laquo;Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e, vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeimben, idegeim dúcában, metafiziaki rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.&raquo;[/FONT]
[FONT=arial, helvetica, sans-serif]Aki nem tiszteli anyanyelvét, nem tiszteli felebarátját sem. Az anyanyelv megbecsülése egyszerre önmagunk és mások megbecsülése is. Nem lenne szabad elfelejtenie senkinek, ahogy Buffon mondta: &laquo;A stílus maga az ember&raquo;![/FONT]

forrás: www.irokilencek.hu[/FONT][/FONT]

Szabolcsi Erzsébet: Szavakra várva

Szavakat keresek,
szavakra nem találok,
szavak sivatagában
budkdácsolva botorkálok,
minden szót sivárnak érzek
kérdek, kérlelek, várok, féltek;
állok egyhelyben elakadva
szavak erdejében, gondolatok
elágazó szálfái között
keresgélek, találgatok,
alig élek, alig látok,
ki nem mondott tévedések
árnyékában, fába vésett
jelek erdejében;gondok
felhői közt szállok,
kapaszkodnék, bújnék,
simulnék, menekülnék,
talán megszólalnék,
ha végre magamra találok.

Szakács Gábor:Hun lábak nyomában

Szakács Gábor

Hun lábak nyomában



Josef Budenz zsigerből gyűlölte a magyarokat


Ha egy mérnök, építész nem ismeri és nem használja fel a kutatás legújabb vívmányait, ha egy orvos úgy akar gyógyítani, ahogy elődei több száz évvel ezelőtt, jobb esetben elveszti megrendelőkörét, rossz esetben utóbbit beperlik kuruzslásért. Csak a finnugor elmélet elhivatott ’tudósai’ nem hajlandók tudomásul venni, hogy eljárt felettük az idő. Ezt erősítette meg a nemzetközileg elismert olasz nyelvész, Angela Marcantonio.

A világhálón közölt hír szerint 2004. november 12-én a Római La Sapienza Egyetem tanára az Amszterdami Egyetem Nyelvtudományi Intézetében tartott előadásán kifejtette, a finnugor nyelvrokonság megalapozatlan, lényegében kitalált. A vendéglátó intézmény fonológiai tanára, Norval Smith, az előadást követő vita után a maga részéről igazat adott az előadónak. Hírek szerint a nyelvészasszony 2005-ben Magyarországra is ellátogat, ahol meggyőződése szerint a magyaroknak is be fogja bizonyítani, hogy nyelvük finnugor eredetének elmélete elavult és téves.

Marcantonio előadásának alapja 2002-ben megjelent The Uralic Language Family: Facts, Myths and Statistics (Az urali nyelvcsalád: tények, mítoszok és statisztikák) című kötete, amely számos megdöbbentő régészeti, embertani és származástani adalékkal szolgál. Például felhívja a figyelmet azon téves nézetre, amely szerint a nyelv genetikailag öröklődik, és amely az adott népet az általa beszélt nyelvvel azonosítja. E nézet tarthatatlanságát jelzi, hogy az urali nyelvcsaládhoz sorolt szamojédek és obi-ugorok mongoloid, míg más ide sorolt népek (pl. finnek és a magyarok) europid jellegűek. Minthogy a magyart első sorban az obi-ugor nyelvekkel rokonítják, következésképp a két népnek is azonosnak kellene lennie. Ez persze azért is képtelenség, mert közös urali génre mind a mai napig nincs bizonyíték. A szemlélet nem veszi figyelembe a nyelvcsere lehetőségét sem, jóllehet ennek éppen napjainkban vagyunk lépten-nyomon tanúi. Az angol szavak átvétele oly mértékben erősödik, hogy megfelelő intézkedések hiányában hovatovább kiszorítja a magyar szavakat a hétköznapi használatból, igaz, ettől még nem leszünk angolok. A könyv nem látja bizonyítottnak a finnugor népek ’urali őshazából’ nyugatra feltételezett vándorlását sem, mivel a régészet sokkal inkább a fordított, azaz a délnyugatról északkeleti irányba történt népességáramlást igazolja. A Nyugatra, tehát a Baltikumba irányuló terjeszkedést cáfolja az a tény is, hogy Európának ezen területe az elmúlt tízezer év során mindig is lakott volt, nem pedig újonnan érkező népek befogadására alkalmas lakatlan föld. Finn tudósok egyre gyakrabban hajlanak arra a feltevésre, hogy elődeik nem az Uralból, hanem a baltikumi ’őshazából’ vonultak északra a jégtakaró visszahúzódása nyomán, ami szintén az urali nyelvcsalád elmélet ellen hat.

A szerző felhívja továbbá a figyelmet a finnugor elmélet nyelvészeti bizonyításinak alapvető hiányosságaira. Ezek egyike az úgynevezett nyelv rekonstrukció, a ’visszavezetés’, amely sem a finnugor nyelvcsalád alapját képező ugor ágban, sem az urali nyelvcsoport esetében nem történt meg. Ennek hiányában pusztán hangzási hasonlóság alapján a ’magyar’ szót egy másik urali nép, a vogulok önmegnevezésével, a ’mansi’-val kapcsolták össze. Hasonlóképpen, pusztán a kiejtési hasonlóság miatt helyezték a mások által hungarusnak nevezett népet az Ural-hegység közelében lévő Jugria körzetébe. Az ilyen hasonlóságelvű bizonyítás tarthatatlanságát két példával szemlélteti a nyelvész; az olasz ’villa’ (udvarház) a finn ’villa’ esetében gyapjút jelent, míg az olasz Ravindola csupán egy kis falucska neve, finn párja, a ’ravintola’ jelentése viszont étterem. Összegzésképpen még azt is megemlíti, hogy az urali nyelvek között előforduló hasonlóság nem kizárólagos, hanem más, többek között az altáji nyelveknél is fellelhető. Marcantonio egyébként ismeri Bíborbanszületett Konstantin írását is, amelyben a császár ’megyeri’ megnevezéssel csupán egy türk törzs vezérére és nem az egész magyarságra utalt. A könyvben az említetteken kívül számos nyelvészeti, hangtani, hasonulási összevetés található, nem véletlen tehát, hogy a nyelvészasszony amszterdami előadása szakmai körökben nagy tetszést aratott.

Ha azonban minden ennyire egyértelműnek és világosnak tűnik, akkor vajon miért neveznek még mindig a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészei minden, az övékétől eltérő szemléletet tudománytalannak, érvek ütköztetése helyett miért gúnyolják, támadják, ócsárolják annak képviselőit, pl. Vámbéry Ármint, Angela Marcantoniot, Bakay Kornélt, Marácz Lászlót? Ugorjunk vissza a kezdetekhez!

Marácz László, az Amszterdami Egyetem nyelvésztudósa írja tanulmányában, hogy a magyar nyelv első terjedelmesebb északi rokonítása az 1709-ben cári fogságba esett svéd katonatiszt, Philip Johann Strahlenberg nevéhez köthető, aki 13 évig tartó ’fogsága’ alatt szabadon bebarangolhatta a birodalmat. A tiszt könyvében felsorolt magyar-finnugor szópárok többségéről azóta bebizonyosodott, hogy nem létezik, mégis e kora 18. századi vélekedése maradt meg a köztudatban. Egy szikláról általa másolt azon felirat már kevésbé, amelyre Fischer Károly Antal rovásírás kutató hívta fel a figyelmet, és amelyen a ROV (más néven Roga, Rua) hun király neve olvasható. A rovásfeliratot Debreczenyi Miklós magyar nyelven meg is fejtette.

A 19. századi nyelvészek elég érdekes módon mindig azokra hivatkoztak, akik a magyarok esküdt ellensége, a gót történetíró Jordaneshez hasonlóan csak rosszat tudtak mondani népünkről. Közéjük tartozott a 18. században élt német J.E.Fischer és A.L.Schlözer, utóbbi a magyarokat történelem nélküli népnek minősítette. Hazánkfiai közül a jezsuita Sajnovics János az első - róla viszont Marcantonio nincs jó véleménnyel -, aki 1770-ben százötven közös magyar-lapp szót azonosított. Ezek túlnyomó többsége, ahogyan Strahlenberg esetében is, azóta ugyancsak feltételezésnek bizonyult még a finnugristák szemében is. Reguly Antalról is elterjed, hogy 1844-es szibériai tanulmányútja nyomán a magyarok északi eredetét bizonyította, holott meggyőződéssel állította, hogy a magyar-finn rokonság igazolásához a nyelvészet mellett néprajzi és történelmi adalékok is szükségesek. Márpedig ilyenek nincsenek.

A magyar szabadságharcot eltipró Habsburg Birodalomnak mégis kapóra jött a magyarok urali ’őshazájának’ felvetése. Mivel a magyarság több évezredes eredettudatának és tartásának megtörésére semmi sem volt szent és drága, ezért a Bach korszak idején még az a képtelenség is szóba került politikai szinten, hogy a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos nyelve a német(!) legyen. Ha ez nem is sikerült, a piszkos munkára a hatalom kiválasztotta csinovnyikjait, közöttük a német származású, 17 éves koráig magyarul egy kukkot sem beszélő Paul Hunsdorfert, aki villámsebesen emelkedett a ranglétrán. 31 évesen, immáron Hunfalvyként a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd haláláig főkönyvtárósa. Kinevezése után azonnal munkához látott. Fehérné Walter Anna írta le, hogy elégette a Szentkatolnai Bálint Gábor által tanulmányozás céljából begyűjtött rovásírásos emlékeket, Vámbéry Ármin halála után
kéziratainak nyomtatott változatában a keletkutató véleményével ellentétes részleteket hamisított, támadást indított a mindmáig párját ritkító Czuczor-Fogarasi féle Akadémia Nagyszótár alaptétele, a szógyökrendszeren alapuló nyelveredet-meghatározás ellen. Fogarasi János és a munkát részben kufsteini rabsága idején végző Czuczor Gergely ugyanis kétezer gyökérszóra vezette vissza a magyar nyelv alapszókincsét. Hunfalvy viszont azt állította, hogy ezek a gyökérszavak csak akkor fogadhatók el alapnak, ha előfordulnak a szerinte rokonnak tekinthető finnugor nyelvekben is. Amelyeknek nincs meg a párja, az jövevényszó. Hunfalvy nézetei elevenen élnek napjainkban is, hiszen néhány hete éppen az MTA egyik nyelvész munkatársa mondotta e sorok írójának, hogy ha elhagynánk idegen jövevényszavainkat, akkor csak finnugorul beszélhetnénk.
Hunfalvy, mint minden zsák, megtalálta a foltját és maga mellé vette a szintén német Josef Budenzet, aki zsigerből gyűlölte a magyarokat. Felfedezője segédletével már 25 évesen az MTA levelező, majd alig néhány esztendő múltán rendes tagja, az összehasonlító magyar nyelvtudomány megalapítója. Legalábbis hivatalosan. És itt kanyarodjunk vissza Angela Marcantonio tanulmányához, aki éppen Budenz összehasonlító módszerének tarthatatlanságát vezeti le. Példák során bizonyítja, hogy a Budenz által kinyilvánított összefüggések 81 százaléka már nem állja meg helyét napjainkban. És ez nem véletlen, hiszen az egész finnugor elméletet nem szakmai alapon alkották meg, mivel - Dr. Marácz László szerint - annak eredetéről nincsenek is írott források. Az okokat tehát másutt kell keresnünk. 1867 után a nemzetközi politikai helyzet az európai irányultságot kívánta meg Magyarországtól is, ezért Trefort Ágoston, Vallási és Oktatási Miniszter az alábbi kijelentést tette 1877-ben:
„… az ország érdekeit kell néznem és ezért a külső tekintély szempontjából az előnyösebb, a finnugor származás principiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredet mellett törnek lándzsát”.
Lehet, hogy a mindenkori magyar kormányok azóta is ugyanezt a ’szakmailag megalapozott’ származáselméletet képviselik?
Szakács Gábor (eddig a megjelent cikk)

1. Bevezetés
Az urali tanulmányokban magától értetődik, hogy a finnugor nyelvcsaládot és következésképp a finnugor egyediségét a 19. század utolsó évtizedeiben hozták létre (was established). Elsősorban a német nyelvész, J. Budenz feltehetően kényszerítő nyelvi bizonyítékain alapul.

Budenzről általában úgy tudják, hogy az a nyelvész, aki kétséget kizáróan megalapozta a finnugor elméletet. Az urali irodalom jelentős része ezen a hiedelmen alapul. Mindazonáltal, kevés vita van az irodalomban, amely valójában Budenz eredeti munkájára utal. Ennek a tanulmánynak a célja, hogy kritikusan áttekintse ezt az eredeti munkát.

Amint látni fogjuk, két probléma van a Budenz felvetette bizonyítékokkal. Először is, noha Budenz azt állítja, hogy átvette az analízis rendszerét (az összehasonlítás metódusán alapul), valójában nem ezt teszi. Pl. nem állít hangtani kritériumokat, amelyeket átvett az összefüggések megalapozására, így aztán nem is lehetséges meggyőződni az érvényességükről. Valójában 81%-a az összefüggések jelentős mintavételének a modern irodalomban nem tekinthető érvényesnek. Másodszor, még ha Budenz következtetését alátámasztotta is volna a rendszerező analízis vizsgálhatóságával, a bizonyíték valójában csak variánsa annak a modern feltevésnek, hogy a finnugor nyelvcsalád egyedüli. Valójában Budenz jelentős számú török-magyar összefüggést ismer fel és jut arra a következtetésre, hogy ezek némelyike genetikus kapcsolatot jelez a magyarok és törökök között.

1.1.Áttekintés
Budenz idejében tudott volt, hogy a középkori Krónikák a magyarok közelebbről meg nem határozott keleti hazájára utaltak. A 15 és 17. század között magától értetődőnek tartották, hogy ez az őshaza valahol az Ural hegység közelében lehetett Yugria néven (innen az elnevezés Uralic, és Ugric). Ez a feltevés a Yugria helynév és a hungarus népnép nyilvánvaló hasonlóságán alapult.

A kapcsolatot alátámasztotta egy későbbi felfedezés, hogy a környék egyik népcsoportja (a Vogulok) mansinak nevezte magát, amely B. Kálmán szerint „a puszta fül számára a magyar névre hasonlít.”
A magyar/mansi kapcsolatot még ma is komoly bizonyítéknak tartják a finnugor elmélet támogatói és feltételezik a magyar kiváltságos kapcsolatát Yugria körzet nyelvei között. Vogulokat, Osztjakokat és Magyarokat még mindig a hagyományos ugor családhoz számítják, noha általánosan elismerik, hogy a Magyar alapvetően különbözik a hangtan, alaktan, szókincs és mondattan tekintetében a többi ugor nyelvtől.

A 19. sz. előtti 30 évben kutatók kezdték használni Darwin modelljét a nyelvfejlődéshez, hogy felhasználják az újonnan felbukkant Comparative Method-ot. Eközben, az ugor elméletet, azaz a hiedelmet, hogy a Magyar, a Vogul, és az Osztják genetikailag rokon, kiterjesztették az észak európai nyelvekre is (pl. finnre, lappra, mordvinra, zyrianra, stb.) és feltételezett tudományos alapokra helyezték. Valójában, Budenz kísérelte meg először a Comparative Method alkalmazását, hogy megvizsgálja a kölcsönös viszonyt, ami akkoriban egyfelől a magyar és török, másfelől a Magyar és Ugric nyelvek (Vogul, Osztják, Finn, lapp, stb.) között létezett. Az 1870-es évektől kezdve, Budenz egy sor kiadványon keresztül vitatta, hogy a Magyar közelebbi kapcsolatban állt az Ugric nyelvekkel, mint a törökkel. Ezért, ezt Ugricnak osztályozták. A következtetést a Magyar-Ugor szókincs összefüggéseivel támasztotta alá.

Amint látni fogjuk, ezekben az eredeti művekben a Comparative Method-ot vagy nem helyesen, vagy egyáltalán nem alkalmazták, mégpedig két alapvető okból. Először is, a Comparative Method akkoriban még gyermekcipőben járt, ami azt jelenti, hogy nem lehetett rendszeresen és tudományosan alkalmazni minden esetben. És ez nem csak az urali, hanem az indo-európai nyelvek esetében is, amelyek vizsgálata céljára a metódust kifejlesztették. Amint azt A. Fox mondja „a proto-indo-európai rekonsturált formák” minden tekintetben megváltoztak, amint a tudósok egymást követő korosztályai finomították és módosították elődeik munkáját.

Másodsorban, helyes programszerű és rendszerező szándéka ellenére Budenz nem részletezte a hangtani szabályokat, amelyek alapján megpróbálta megalapozni a Magyar-Ugor hasonlóságot. Önkényes jelentésváltoztatásokat fogadott el, csak azért, hogy megalapozza az olyannyira vágyott Magyar-Ugor nyelv hasonlatosságát, és hogy elutasíthassa a nem kívánatos Magyar-Török hasonlatosságot. Egyszóval, Budenz bizonyítékai meglehetősen gyenge lábakon állnak, különösen a modern nyelvtudomány tekintetében.

Ráadásul általában megjegyzés nélkül marad, hogy Budenz finnugor család elmélete, amelyről azt gondolta, hogy tudományosan megalapozott, jelentősen különbözik a modern elméletektől. A 19. sz. vége felé a tudósok körében általánosan elfogadott volt, hogy áthidaló genetikai kapcsolat állt fenn az összes Ural és Altáji nyelv között. Budenz és többi tudós, akik részt vettek ebben az „Ugor-Török háborúban”, teljes szívvel felvállalták ezt a szemléletet. Különösen, Budenz osztályozott Magyar nyelve, amely a kiterjesztett Ugric ághoz tartozott és, modelljében az Ugric, a Török és más ázsiai ágak, mind a széles Altáji családba tartoztak. Amint Budenz mondja: „A nagy altáji nyelvcsalád egyes nyelvcsoportokból áll: 1) mongol-mandsu-török, 2)finn-ugor, 3)szamojéd, melyek a szóalkotás jellemére, a származott szók és viszonyított nyelvalakok miképpen való képzelésére, s a szók összeszerkesztésének néhány fővonásaira nézve egymással egyezőnek mutatkoznak.”

Budenz azzal is támogatta ezt a modellt, hogy beazonosítva a sajátos hasonlatosságokat, azt állította, hogy a Török és Magyar között lévő genetikus kapcsolat.

A modern elmélet ezzel szemben az Urali nyelveket teljesen ellentétesnek tartja az Altáji nyelvekkel. Mégpedig azért, mert a paradigma fejlődés egy bizonyos pontján (a 19/20. század fordulóján) az Urali nyelvek leváltak az Altáji család hátrahagyott nyelveiről, noha egyetlen eredeti mű sem támasztja alá a leválás megalapozottságát (Georg, Michalove….). Ennek egyik következménye, hogy a Török eredetű szavak mindegyike úgy jelenik meg a magyarban, mint kölcsönszó. Budenz ilyesmit nem állított, csupán azt akarta bizonyítani, hogy a széles Aláji család összefüggésében a Magyar rész határozottabban jelenik meg, mint a Török nyelvben, és ezért határozottan Ugricnak kell minősíteni.

Végül, de nem utolsósorban, megéri megfigyelni, hogy még annak állítása is, hogy a Magyar szorosabban kötődik az Ugric nyelvekhez, mint törökhöz, helytelennek bizonyul, ha valaki azt várja el, hogy ezt a közelséget jelentős számú közös tulajdonsággal támasszák alá. Valójában, meg fogjuk látni Budenz egy adott hasonlósági példáján, hogy a modern nyelvészet szerint a Magyar számos hasonlatossága az Altáji nyelvekkel (és a Yukghirral) valójában csaknem azonos azok számával, amely hasonlatosságok a Magyar és a finnugor nyelvek esetében fennáll.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy az Ugric kifejezés Budenz munkáiban nem ugyanazt a jelentést viseli, mint a modern, szokásos paradigmában. Valójában, Budenz meg sem kísérelte rekonstruálni a szokványos Ugor (Magyar, a Vogul, Osztják), sem a nem szokványos finnugor törzseket, vagy azokat a közbeesőket, amelyek egy modern családfa sarokkövét képezik (ugyanakkor figyeljük meg, hogy a szerző alkalomszerűen megemlíti finnugor meghatározást, mint pl. 1869-es cikkében a fentiekben). Más szóval, az Ugric kifejezés használatával Budenz egyszerűen azt érzékeltette, hogy az Ugric ág (az Altáji családjaként) nem alcsoportokra és altörzsekre oszlik, hanem pontosan fő nyelvekre (Hauptsprachen, main languages). Még pontosabban, Budenz 1878/79: 196 az Ugric nyelvek két fő csoportra oszlanak, a ) Észak Ugor, ehhez tartozik a lapp, permi, (Zyrian és Votják), Obi ugor (Vogul, osztják), és a Magyar, b) Déli ugor, amelyik magába foglalja a Balti-finnt, Mordvint, Cseremiszt. Ezt a felosztást a kezdeti ’n’ (Észak Ugor) és a ’n’ (délugor) szétosztása motiválta, ebben a tárgyban részletesebben Sutrup 2000. évi család fáján olvashatunk.

2. The „Ugric-Turkic battle”
2.1. A feltételezett eredmények

Általánosan állítják, hogy a finnugor család (nem az Urali család mint egész) létezését először egy tudóscsoport bizonyította, amelyet Budenz József irányított, és heves akadémiai viták eredményeként Az ugor-török háború néven vált ismertté. A Finnugor család létezéséről azt tartják, hogy Otto Denner műve a szamojéd nyelvekkel közeli és kizárólagos rokonság az újonnan alapított finnugor család alapján később erősítette meg, így adván tápot az Urali családnak, mint hagyományosan kigondoltnak. Valójában a nem hagyományos Urali családfa visszanyúlik O. Donner családfájához, amelyet 1879/80-ban körvonalazott.

Az ember gyakran olvassa, a Magyar – török ütközet kimenetelének következményeként, hogy az egymással vetélkedő elméletek a magyarok török eredetéről végérvényesen megdőltek. Amint M. Ruhlen (1987) mondja: „A 19. sz. utolsó évtizedében… Budenz élete elmúlt 20 évét Magyarország vezető finnugor szakértőjeként töltötte. Nagyobb művében, finnugor elemek összehasonlító szótára a magyarban, Budenz közel 1000hasonlatosságot tételez fel a Magyar és számos finnugor nyelv között, és örökre pihentette a téves feltételezéseket a magyarok legközelebbi rokonait illetően.”

Róna-Tas András hasonlóképpen (1978) mondja: „1869-ben jelent meg Vámbéry Ármin írása a Magyar és Török-tatár szavak összehasonlításáról. A nagyobb, bár módszertanilag jelentéktelenül összegyűjtött anyagot erősen kritizálta Budenz 1871-ben és ezzel az un. Török-Magyar háború elkezdődött. Akkoriban az „Ugrian”-t arra használták, amit manapság Finnugornak nevezünk. A másik oldalon Vámbéry és követői álltak, akik megpróbálták megvédeni tézisüket, hogy a magyarok és nyelvük török eredetű… Másfelől Budenz és más tudósok tudományos magyarázatokat ajánlottak a magyar nyelv finnugor eredetének érdekében. Állították, hogy a török elemek a magyar nyelvben különböző időszakokból származó kölcsönszavak…Sok magyar elutasította a ’hallszagú’ rokonságot és lelkesen harcolt a ’dicső török eredetért”. Budenz, Hunfalvy, Munkácsi, Szinnyei és mások érdeme volt, hogy az időszerű metódusok és hangzási tények lassan felülkerekedtek az érzelmeken.

2.2. A valódi eredmények
Az igazi eredményei az Ugric-török ütközetnek teljesen különböznek attól, amit általánosan sugallnak és hisznek. Amit látni fogjuk, nem igaz, amit Budenz Vámbéry Ármin 11 magyar-török hasonlatosságáról tévesnek tekintett. Budenz azon állítása sem igaz, hogy a török elemek a magyar nyelvben különböző korszakok kölcsönszavai”, vagy hogy Budenz és munkatársainak művei ’korszerű metódusokon és hangzási tényeken’ alapulnak. Épp ellenkezőleg. Az igazi kép három pontban foglalható össze:

&middot;Budenz felismerte a török és magyar közötti bizonyos hasonlóságok létezését, többek között számos Vámbéry által feltételezett helytelen párhuzamot.
&middot;Ezen helyes egyezések többségét úgy tekintette a szerző mint egy távoli, genetikai kapcsolat jelzését a Magyar és Török között
&middot;Amint említettük, az összehasonlító módszert nem megfelelően használták, valójában nem is igen tudták.
&middot;Emlékezzünk ezen a ponton, hogy Budenz nem veszi számításba a Szamojéd nyelvet. Más szóval, hasonlatosságot csupán a magyar és egyik, vagy másik finn és/vagy ugric nyelv között létesít. Azt is figyeljük meg, hogy mi csak Budenz munkáit vizsgáljuk és olyan más szerzőkét nem, akik Pusztayhoz hasonlóan (1977) részt vettek a vitában.

3.Budenz Corpus (bizonyítéka)
Ebben a fejezetben megvizsgálunk részletesen egy jelentős Budenz féle Magyar/ugor hasonlatosságot. Ezeknek a hasonlatosságoknak a szerző szerint bizonyítaniuk kell az összetartozását a Magyar és Ugric családnak, valójában a fenti három pontot körvonalazza.

Analízisünk célja érdekében vissza kell mennünk Vámbéry eredeti 1869-es, valamint Budenz 1871-1873-as írásához és Budenz szótárához: „Magyar-ugir összehasonlító szótár (1873-1881). Budenz (1871-73) állítja, hogy a legtöbb, ha nem mindegyik, magyar-török párhuzam téves. A szerző ezeket 4 osztályba sorolja.

&middot;I. osztály helyes egyezéseket tartalmaz: ezek bizonyságnak, vagy az eredeti, genetikus ugric/török kapcsolatnak (34 szót osztályoz ily módon) tekinthetők, vagy kölcsönvesz (8 szót minősít ily módon). Idézzük saját szavait (1871-73): „a szóegyezéseket négy csoportra osztva sorolom elé: I. olyanokat, melyek helyeseknek fogadhatók el, vagy mint a törökből való magyar kölcsönvétek, vagy mint az „ugor-török ősrokonság” tárgyalásához tartozó adatok.”
&middot;II. Osztály tartalmaz hasonlóságokat, amelyek első látásra jónak tűnnek, de valójában helytelenek (Látszatos egyezések ’apparent correspondences’)
&middot;III. Osztály olyan egyezéseket tartalmaz, amelyek teljesen helytelenek (helytelen egyezések ’wrong correspondences’).
&middot;IV. osztály elhanyagolható egyezések abban az értelemben, hogy vagy tisztán jelen kölcsönvételek, vagy hangutánzók, vagy más okból nem tartoznak ide.

Minden egyes helytelen Magyar-török párhuzamot Vámbéry Ármin javasolta és sorolta a II. ás III. osztályba, Budenz javasolta az ő (alternatív) egyezéseit egyik, vagy másik Finn, vagy ugric nyelvből. Ezzel azt akarta bizonyítani fonológikus és/vagy szemantikus okok alapján, hogy a Magyar-Finn/ugor párhuzamok és nem a magyar-török párhuzamok a helyesek.

Kielemeztük Budenz Corpusának egy példáját. Választottuk a 11 etimológiát, amelyik úgy osztályozható, mint a core-lexiconhoz tartozót (ez ellenállóbbnak mutatkozik a kölcsönvételnek és szilárdabb a fonetikai és szemantikai változások tekintetében). Még pontosabban, megvizsgáltuk az összes (core-lexicon) részletet, amely Vámbéry 1869-es papírjaiban található, melyeket azt követően jelentett és analizált Budenz (először saját papírjában 1871-73-ban majd szótárában). Analizáltuk a core-Lexicon párhuzamait, amelyek az I-III osztályban találhatók (123 részlet), a IV. osztály etimológiáit nem vettük figyelembe, mivel nem tartoznak a tárgyhoz. Vizsgáltuk az I. Osztály párhuzamait, azaz a helyes párhuzamokat, először külön a helytelen párhuzamoktól (a II. és III. Osztályokban foglaltak), és ezt követően velük együtt. Összehasonlítottuk a 123 részletet a modern „Uralisches Etymologisches Wörterbuch”-al, hogy lássuk, mi a helyzetük a modern tudás tükrében.

(7. Vámbéry azt állította, hogy a Magyarok a finnugor nyelvcsoporthoz tartoznak és úgy gondolta, hogy a jelenlévő török elemek a kapcsolat hatásai, és másodfokúnak osztályozta. Ez a rokonság valójában a közeli, új, intenz kapcsolatoknak tudható be, alapjában ’összeolvadás’ (fusion’). Azonban 1882-ben Vámbéry kiadta könyvét: A magyarok eredete, ethnologiai tanulmány címmel, amelyben határozottan állította, hogy a magyar emberek és nyelvük török eredetűek. Állítását két elemre alapozta: a) történelmi források, amelyek a magyarokat folyamatosan töröknek nevezik, b) a rengeteg szókincsi és szerkezeti hasonlóságra a két nyelv között.

(8.Köztudott, hogy a legátfogóbb forrása az urali nyelveknek Rédeié. Ezért, ezt a szótárt használtuk (az egyetlen urali szótárt) referenciaként Budenzéval szemben. Használtuk az UEW leírás részletet, amikor a példákat egy idézeten belül jeleztük.

3.1.Class I: Helyes egyezések
Az első ide tartozó tényező, amelyik előbukkan a magyar/török analízis párhuzamai közül, amelyeket Budenz mint I. osztályba tartozókat osztályozott, az, hogy nagy számban fordulnak elő. Valójában 123 párhuzamot vizsgálva, a helyes egyezési szám 42. Továbbá, a 42 egyezés többsége, pontosan 34, Budenz szerint a régi, eredeti, genetikus rokonság jelzése a török és Magyar között, ezzel szemben csupán 8 bizonyult átvételnek. Ez természetesen jelentős eredmény, és egyetlen is alig kerül említésre az irodalomban. Figyeljük meg továbbá, hogy nem tűnik fel egyetlen kritérium sem (legalább is nem specifikusan), azon az alapon, ahogy Budenz meghozza ítéletét, hogy ezek az egyezések lehetséges rokonságok, vagy lehetséges kölcsönszavak. Budenz maga úgy tűnik elismeri ezt a tényt azzal, hogy kérdőjelet tesz egyik-másik alosztályozáshoz. Azt is figyeljük meg, hogy a Magyar-Török párhuzamok, amelyekről Budenz említést tesz, az Ugric nyelvekből vett egyezések.

Az I. táblázatban a papír vége felé jeleztük, hogy 42 Magyar szót tartozik az I. osztályba, anélkül, hogy említenénk a török párhuzamokat, amelyeket Vámbéry javasolt.
Original relationship= ősrokonság.
7. oldaltól táblázat magyarázat

3.2.II. Osztály és III. : A helytelen egyezések
3.2.1. A helytelen egyezések listája

Vitassuk most meg a Budenz által felsorolt helytelen egyezéseket a II. és III. osztályokban. Együtt analizálhatjuk őket, annak ellenére, hogy Budenz két különböző csoportra osztja őket, azt állítván, hogy a közöttük lévő különbség csupán fikció. A kérdéses párhuzamok magyar szavak, amelyek Vámbéry szerint helyes egyezéseket mutatnak a török nyelvekkel. Budenz szerint azonban a feltételezett török/magyar egyezések helytelenek, mert fonológikai vagy szemantikus okokból, vagy mindkettőből. Ehelyett Budenz magyar/ugric párhuzamokat tételez fel, amelyeket helyesnek tűntet fel. Ezek az alternatívák, feltehetően helyes Magyar/ugric párhuzamok – összesen 81 – az UEW szótárral lettek összehasonlítva ugyanúgy, ahogy az I. osztály egyezései, hogy igazolják helyzetüket a modern tudomány tükrében. Ezen összehasonlítás eredményei a következők:

&middot;csak 23 magyar szó jó, pusztán finnugor/uralic egyezés, azaz 81, Budenz által ugric osztályba sorolt magyar szóból az UEW csupán 23 egyezés állapít meg az uralic körzetben.

&middot;13 szónak van Finnugor párja, de a UEW azt is jelzi, hogy a jó egyezések a nem uralic nyelvekkel, főleg az altaji nyelvekkel, de a Yukaghir is, vagy még ritkábban néhány indo-európai nyelvvel.
&middot; 11 szó tekinthető a finnugor-uralic etimológiához tartozónak
&middot; 3 esetben a teljes Uralic etimológia érvényesnek tekinthető, a magyarral való párhuzama bizonytalannak tekinthető,
&middot;30 magyar szó egyáltalán nem jelenik meg az UEW listáján

Mellár Mihály: A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai

Mellár Mihály


A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai


Összefoglalás helyett:

Nyelvészeink és történészeink előszeretettel származtatják idegenből a magyar alapszókincset. Ebben az öncsonkításban nincs rendszer, nincs módszer, csak hatalmi érdekeket szolgáló „tudományos érvek”. Bach Sándor idejében a legnyomósabb „tudományos érv” a Citadella helyőrsége volt, azt erösítette tovább a Szabadság téri szovjet emlékmű. A nyomás mára, a Tubessel új irányt vett. Alapszókincsünk megcsonkítása önkényes és ártalmas, ezért végső ideje valóságos rendszerbe rakni nyelvünket: olyan rendszerbe, mely tárgyilagosan eldönti, hogy egy szó a magyar nyelv szókincséhez tartozik-e.
A magyar nyelv gyökrendszerének formális megfogalmazása, a szavak és mondatok szerkezetének ésszerű és oksági összefüggéseit önti matematikai formába. A valós gyökrendszer egyszerűsége, természetessége azt sugalja, hogy őseink ismerték és tudatosan alkalmazták a szóalkotásban. Gyermekkorunkban mindannyian szabadon kisérleteztünk a “szó-rakás” tudományával, de nyelvtanunk leszoktat róla. Az értelmiség tagadja a gyökrendszer, nyelvünk valós szerkezetének nyilvánvaló létét, pedig nélküle nyelvünk használhatlan és értelmetlen szótömeg lenne.


A magyar nyelv formális rendszert alkot, melynek
(1) alapigazságait, alaptételeinek rendszerét az
(i) alapfogalmak és
(ii) alaptételek (axiómák) képezik.

(2) A rendszer tételeit, a szavakat képezzük, a rendszer többi fogalmát a logika szabályai szerint értelmezzük.
(3) Az alapigazságokból egyértelműen levezethető, hogy a szavak (a formális rendszer tételei) a magyar nyelv alapszókincséhez tartoznak-e vagy sem.

1.Alapigazságok:

i. Alapfogalmak, melyekre a formális rendszer felépül:

&middot;A gyök az emberi beszéd értelem teremtő, viszonyítási alapul szolgáló egysége, általában egy szótag (ő, éG, Hő, KöR, KeR). A gyököknek nincs valóság tartalmuk, valós gyök-tárgy viszony nem létezik.

&middot;A szó gyökökből összeregasztással képzett értelmes egység.
&middot;A képzőhang önálló értelemmel nem rendelkező hang vagy hangadó, mely hangzásával, hangulatával mégis érzékelteti a szó értelmét.
&middot;A tükörszó egy adott szó fordított hangrendű változata (rét | tér).
&middot;A viszony tárgyak/fogalmak, jelenségek, tevékenységek közötti kapcsolat, összefüggés.
&middot;Az értelmezés valamely szó vagy kifejezés tárgyi/fogalmi jelentésének meghatározása.
&middot;Rokonértelmű az a szó, mely jelentését tekintve egy másik vagy több szóhoz, kifejezéshez nagyon közelálló.
&middot;A fogalomkör a fogalmaknak valamely általánosabb fogalom alá tartozó csoportja.
&middot;A nyelv szavakat alkotó beszédhangokból álló jelrendszer, mint a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek eszköze.

Weöres Sándor

TAVASZI VÁLTOZATOK

Új tavasz! itt vagy, itt!
fond füzérbe, karikába,
míg szél borzol a föld hajába,
rét és erdő ágait.

Új tavasz! csip-csirip!
most hajlíts karikába, füzérbe
rétet, erdőt napsütésbe,
míg madár a rügybe csip.

Fond füzérbe, karikába,
új tavasz! itt vagy, itt!
rét és erdő ágait,
míg szél borzol a föld hajába.

Rétet, erdőt napsütésbe,
míg madár a rügybe csip,
új tavasz! csip-csirip!
most hajlíts karikába, füzérbe.

Rét és erdő ágait,
rétet, erdőt nap sugarába
fond koszorúba és karikába,
csípj tavasz! ott meg itt!

Aradi Éva dr. - Kőrösi Csoma nyelvészeti kutatásai

Eperjes Károly anekdotája szerint boldogult Hegedűs Géza író mondogatta hajdan a Színművészeti Főiskolán tanítványainak, hogy a miénk a világ leggazdagabb nyelve. Magyarra ugyanis a világirodalom bármely műve lefordítható hibátlanul, olykor az eredetit fölülmúló szépséggel, legyen az rímes, időmértékes, alliteráló, képzettársítós szabad vers, vagy költői próza: Homérosz, Petrarca, James Joyce, Marcel Proust, Jerzy Andrzejewski, ashaninka, szuahéli és japán költemény, stb. Ámde a mi irodalmunk más nyelvekre alig ültethető át, mivel a mi képi gazdagságunk, játékosságunk, szavaink zenéje és a jelentésárnyalatok sokasága elvész ott, ahol az ilyesminek szűkebb a tere.
Emlegetett példája szerint a magyar a helyváltoztatásra kb. 36 igét tud, az utána következő leggazdagabb európai, az olasz, csak 26-ot. E számok meglehetősen kicsinyek az olasz esetében is; egy anekdotán nem lehet pontos adatokat számon kérni, legföljebb az általuk jelzett arányokat. Hanem közben a számoknak utána lehet járni. Annyi bizonyos, hogy a magyarban sokkal több az említett csoport igéinek száma, s természetesen állandóan gyarapszik, gondoljunk pl. az újkeletű kolbászol>tekereg>csavarog szavunkra. Tökéletes képisége azonnal érthetővé teszi!
Erről cseréltünk eszmét barátok közt, mire Varga Csaba megküldte nekem az alábbi versezetet, amelyben hetvenkilenc ilyen igét számoltam össze.(.........)
- folytatás (érdekes részletek) a csatolt dokumentumban -

Alcar: Szép szavak, üresen



Néha a szép szavak tényleg csak szépek,
mikor úgy érzem, hiába beszélek.
Tán csak az ég érti, a fenti hatalom:
üres művigasz lesz a jutalom.



Ponttá zsugorodnak a kérdőjelek,
ne kérjed tőlem, hogy komoly legyek.
Hol merészen, hol pedig gyáván hallgatok.
Némaságba bújnak a mondatok.



Simogass te is, mosollyal eltelve.
Ha csupán szép, annak mi értelme...
Miért álcáznám a köveket smaragdnak?
Attól még csak kavicsok maradnak.

Marácz László dr. - Bolyai János és a magyar, mint tökéletes nyelv

Marácz László dr. - Bolyai János és a magyar, mint tökéletes nyelv

Bolyai János (1802-1860), a magyar matematikus a romániai Erdélyben élt és dolgozott, mely akkoriban a Magyar Királyság részét képezte. Édesapja Farkas (1775-1856), a Református Kollégium matematikaprofesszora Marosvásárhelyen korán beavatta Jánost a matematika titkaiba. 1817-ben, a rigorózum letétele után János a császári Bécsi Hadmérnöki Akadémiára ment, ahol sok idôt szentelt a geometriának.

Bolyait lebilincselte az úgynevezett paralellaaxióma, Euklidész görög matematikus (kb. Kr. e. 300) tizenegyedik posztulátuma, amely már kétezer éve megoldatlan volt. 1823-ban megírta apjának, hogy megtalálta a paralellaaxióma megoldását: “semmibôl egy ujj más világot teremtettem” (Stäckel 1973: 85). A paralellák problemájának megoldását leíró latin szöveg végül 1832-ben jelent meg Scientiam spatii absolute veram exhibens címmel, édesapja Tentamen címû matematikai kézikönyvének 30 oldalas függelékeként.

1833-ban Bolyai, akit idôközben másodosztályú századossá léptettek elô az osztrák hadseregben, jelentôsen megromlott egészsége miatt nyugdíjazását kérte. Visszavonult a Domáld melletti Bolyai birtokra, Marosvásárhely, fiatalkora városa környékére. A külvilágtól elszigetelve élt családjával az osztrák hadsereg szerény járadékából.

Paul Stäckel német matematikus utalt elsôként a Bolyaiékrol írott biográfiájában arra, hogy Bolyai János próbálkozást tett egy tökéletes nyelv megalkotására az anyanyelvét, a magyart alapul véve.(...)

-folytatás a csatolt dokumentumban-

Nagy László: Kereszt az első szerelemre

Varga Csaba: A magyar nyelv eredete /részlet/



<SUP>*</SUP>Ez az írás A magyar nyelv története című, hamarosan kiadásra kerülő könyv egyes részeinek kivonatolása.

Kellemes Húsvéti Ünneket kívánok minden idelátogatónak!

Reményik Sándor: A kereszt fogantatása


A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
A Libanonra szállott.
A Libanon csúcsán egy cédrus állott.
Törzse obeliszk, feje korona.
A Szentlélek ráharsogott: Te fa!
Máriától, a Szűztől most jövök,
Csirázik immár az Isten fia,
És áldott ő az asszonyok között.
Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel
Megáldalak: légy terhes a kereszttel!
Légy te is áldott minden fák között,
Érezd, hogy nő benned a feszület,

Éveid: a Megváltó évei,
Míg utatok egykor összevezet.
Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,
Kidöntve majd magányod vadonából
Állítsanak a világ közepébe.
Ott állj majd minden árva faluvégen,
Ott függj a cellák kietlen falán,
Ős-fádnak ezer apró másaképen.
Forgácsolódj szét millió darabra,
A Szabadító tekintsen le rólad
Millió megbilincselt életrabra,

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
Tovazúgott a Libanon felett,
Zúgásában ezer fa reszketett,
Ordító erdőn ment harsogva át,
Csak egy fa értette meg a szavát, -
Lehajlott óriási koronája:
Kereszt-sorsának megadta magát.

Minden kedves idelátogatónak áldott húsvéti ünnepet kívánok!
Szeretettel:
h_agnes