Macedonia
''Az ókorban Macedónia területén a trákok éltek, akiket később a görög makedónok északabbra szorítottak. Nagy Sándor államának peremterülete maradt, amelyet az i. e. 3. századra visszafoglaltak a trák törzsek. A rómaiak i. e. 148-ban hódították meg a területet, és Macedonia provincia részévé tették. Két fontos római várost is alapítottak: Stobit (a mai Szkopjét), illetve Heracleát (a mai Bitola helyén). A 4. századra a déli vidéktől eltekintve szinte teljesen elnéptelenedett, gyéren lakottá vált. A 6. század végére a terület feletti bizánci uralom meggyengült, egy jobban előrehaladt a szlávok betelepülésének folyamata észak felől. A bizánci hatalom gyengülésének idején a szlávok előtti lakosság egy része visszaszorult az erődített görög városokba az Égei-tenger partján, más részük a hegyekben lelt menedékre, megint mások asszimilálódtak a szlávokhoz. A bizánci Macedoniába behatoló szlávok autonóm faluközösségekben szerveződtek, ezeket említették a görögök Sklavinai (görög "Σκλαβινίαι") néven. A bizánci császárok megkezdték hellenizálásukat és betagolták őket a bizánci társadalmi-gazdasági rendbe. Miközben a macedóniai szlávok alávetették magukat a bizánci uralomnak, többségük megőrizte etnikai különállását és máig a régió lakosságának zömét adják. Amikor egységes szláv állam alakult, akkor is különálló törzsekben éltek.''
''Az ókori görög világ sokáig marginális része volt Makedónia, miközben az államfejlődés egyes poliszokban a demokrácia kialakulásáig jutott, addig itt egy autokratikusabb királyság maradt fenn. A makedón uralkodó jogkörét csak a hadsereggyűlés korlátozta, a trónutódlás öröklésen alapult.
Az i.e. IV. századra a görög államok válságát kihasználva új nagyhatalommá fejlődött a hellének által félbarbár - félgörögnek titulált katonai monarchiában élő ország. Nagy Sándor világbirodalma bár nem állt fenn tartósan, de az összgörögség dicsőségét hirdették győztes csatái. A Nagy Sándor halála után darabokra esett birodalom makedón - görög része Antigonosz, Sándor egyik legkiválóbb hadvezérének a kezére került. Az Antigonidák hellenisztikus országa az i.e. III. század során Hannibál szövetségeseként harcolt a római köztársaság ellen. Miután Hannibál elbukott, nem váratott sokáig a római hadüzenet (i.e. 200) és i.e. 197-ben Makedónia vereséget szenvedett, provinciává nyilvánítására i.e. 148-ban került sor.
A Római Birodalom kettészakadása (395) idején a keleti központhoz, Constantinopolishoz tartozott, de területén egyre nagyobb pusztítást okoztak a vándorló népek.''
''Az ókorban Macedónia területén a trákok éltek, akiket később a görög makedónok északabbra szorítottak. Nagy Sándor államának peremterülete maradt, amelyet az i. e. 3. századra visszafoglaltak a trák törzsek. A rómaiak i. e. 148-ban hódították meg a területet, és Macedonia provincia részévé tették. Két fontos római várost is alapítottak: Stobit (a mai Szkopjét), illetve Heracleát (a mai Bitola helyén). A 4. századra a déli vidéktől eltekintve szinte teljesen elnéptelenedett, gyéren lakottá vált. A 6. század végére a terület feletti bizánci uralom meggyengült, egy jobban előrehaladt a szlávok betelepülésének folyamata észak felől. A bizánci hatalom gyengülésének idején a szlávok előtti lakosság egy része visszaszorult az erődített görög városokba az Égei-tenger partján, más részük a hegyekben lelt menedékre, megint mások asszimilálódtak a szlávokhoz. A bizánci Macedoniába behatoló szlávok autonóm faluközösségekben szerveződtek, ezeket említették a görögök Sklavinai (görög "Σκλαβινίαι") néven. A bizánci császárok megkezdték hellenizálásukat és betagolták őket a bizánci társadalmi-gazdasági rendbe. Miközben a macedóniai szlávok alávetették magukat a bizánci uralomnak, többségük megőrizte etnikai különállását és máig a régió lakosságának zömét adják. Amikor egységes szláv állam alakult, akkor is különálló törzsekben éltek.''
''Az ókori görög világ sokáig marginális része volt Makedónia, miközben az államfejlődés egyes poliszokban a demokrácia kialakulásáig jutott, addig itt egy autokratikusabb királyság maradt fenn. A makedón uralkodó jogkörét csak a hadsereggyűlés korlátozta, a trónutódlás öröklésen alapult.
Az i.e. IV. századra a görög államok válságát kihasználva új nagyhatalommá fejlődött a hellének által félbarbár - félgörögnek titulált katonai monarchiában élő ország. Nagy Sándor világbirodalma bár nem állt fenn tartósan, de az összgörögség dicsőségét hirdették győztes csatái. A Nagy Sándor halála után darabokra esett birodalom makedón - görög része Antigonosz, Sándor egyik legkiválóbb hadvezérének a kezére került. Az Antigonidák hellenisztikus országa az i.e. III. század során Hannibál szövetségeseként harcolt a római köztársaság ellen. Miután Hannibál elbukott, nem váratott sokáig a római hadüzenet (i.e. 200) és i.e. 197-ben Makedónia vereséget szenvedett, provinciává nyilvánítására i.e. 148-ban került sor.
A Római Birodalom kettészakadása (395) idején a keleti központhoz, Constantinopolishoz tartozott, de területén egyre nagyobb pusztítást okoztak a vándorló népek.''