A ritmus kalandja (2)
A vegen csattan az ostor, avagy jart utat jaratlanert...
Orvendetes, hogy egyre tobb magyar kutato keres valaszokat az ogorog zenerol. Moldvay Tamas disszertaciojanak ugyan csak mellektemaja az ogorog zene, de dolgozatanak igy is mintegy harmadat teszi ki az ogorog zene forrasvidekenek felterkepezese, , kozelebbrol a ritmus kerdeskorenek vizsgalata. Biztatnank arra, hogy folytassa ezt az igen erdekes kiserletet, mint maga irja :''kalandot''. Es nem tuloz, mert nem vart meglepeteseket tartogat ez a meg mindig ismeretlenul ismeros terulet a kutatoknak, kik Kolumbuszkent indulhatnak el felfedezni Indiat, hogy aztan uj vilagot lassanak. Az ovilag az uj vilag az ujkor tudosainak, gazdagsagaval, titkaival. Moldvay a filozofia felol kozelit, de kifinomult zenei erzekenyseggel latja meg, tarja fel a ritmusvilag kerdeskoret. Megprobaljuk kovetni gondolatmenetet a kovetkezokben, ismertetve irasanak ogorog fejezetet.
Doktori disszertáció
Új- és jelenkori filozófiatörténet
Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófia Tanszék
Ratio és ritmus:
Előtanulmányok Descartes Regulaejának
szintaktikai vizsgálatához
Dr. Boros Gábor témavezető
2007
Moldvay Tamás
/doktori.btk.elte.hu/phil/moldvay/
[A ritmus-fogalom recepciója]
Egy jarhatatlan es egy jarhato uton lehet kozeliteni az ogorog zenehez.
Jomagam oktalanul az elobbire tevedtem, de minden joravalo leket az utobbira biztatok. Erre torekszem magam is, - bar a jart utat jaratlanert el ne hagyd mondas mar csak masoke -, de mint peldabeszedet jo szivvel ajanljuk. Mit kell tudni annak aki az ozene kutatasara adja fejet? Elso feltetel az ogorog tudas, a masodik az angol nyelv ismerete. Csak igy nyilnak meg forrasszovegek, olvashatok ertekezesek. (A angol melle meg a magyar nyelv ismeretet is ajanlanam, mert a kis Magyarorszag az okorkutatasban potencialis nagyhatalom.

Az angol, a gorog (es a magyar) nyelv ismereteben eztan mar batran beulhetunk egy ozene szeminariumba. Nem veletlenul emlegetem a batorsagot, mert kezdetben szinte lekuzdhetetlen akadalyokkal talalja szembe magat a gyanutlan erdeklodo. Ez azonban csak a latszat, ne riasszon el senkit, hisz bizonyitott, hogy az ozene kutatas legfogosabb rebuszai is szepen lebonthatok es felepithetok, megfejthetok az egy meg egy az ketto logikajaval.
Vegyuk elo peldakent Marosy dolgozatat. Olvassuk ugy, mintha vele egyutt ujra irnank. De nem am az elejen kezdve, hanem a vegen. A tudomanyos dolgozatok irasanak is ez a titka, eloszor a veget kezdik irni, a bibliografiat, a szoszedetet, es csak legvegul teszik ki a cimet, mely menet kozben, aszerint hogy milyen temakorok merulnek fel, sullyednek el a kutatas soran, szamtalanszor valtozhat. A beavatottak ezert, a vegen kezdve, azonnal megorrontjak egy tudomanyos iras erteket, mert a jo bibliografia minoseget jelez. A mi munkacimunk A ritmus kalandja.
Marosy bibliografiajabol munkanaplonk konyves fejezetebe, melyet menet kozben gazdagitunk, a kovetkezo cimek kerultek:
Arisztotelész: Lélekfilozófiai írások, Európa kiadó, 1988
Organon, Fizika, Metafizika, Poétika, Retorika, Nikomakhoszi etika
Augustinus: Vallomások
De musica
Arisztoxenosz: Elementa rhytmica, texts edited & translation by Lionel Pearson, Clarendon,
Oxford, 1990
Annie Bélis: Aristoxène de Tarente et Aristote: le Traité d’harmonique, Klincksieck, 1986
Emil Benveniste: La notion de „rythme” dans son expression linguistique, in: Problèmes de
linguistique générale I., Gallimard, 1966
R. Bernard: Histoire de la musique, Fernand Nathan, 1961
André Charrak: Musique et philosophie à l’âge classique, PUF, 1998
Raison et perception, Vrin, 2001
R. Dumesnil: Le rythme musical, La Colombe, 1949 228
Maurice Emmanuel: La danse grecque antique, Slatkine Reprints, Genève-Paris, 1987
Falus Róbert: Görög harmónia, Gondolat, 1980
Waerner Jaeger: Paideia,
Louis Laloy: Lexique d’Aristoxène, Thèse pour doctorat, Paris, 1904
Aristoxène de Tarente disciple d’Aristote et la musique de l’Antiquité, Minkoff Reprint
Genève, 1973 (Thèse pour le doctorat, 1904, Paris)
Henri Meschonnic: Critique du rythme, Verdier, 1982
Platón: Philébosz, Törvények, Timaiosz, Állam
Jean Jacques Rousseau: Dictionnaire de musique 229
Pierre Sauvanet: Le rythme grec d’Héraclite à Aristote, PUF, 1999
Le rythme et la raison I-II, Kimé, 2000
W. Schelling: A művészet filozófiája
K. Svoboda: L’esthétique de Saint Augustin et ses sources, Bruno, 1933
Szabó Árpád: A görög filozófia kibontakozása, Magvető Kiadó, 1978
Paul Tannery: Sur l’histoire des mots analyse et synthèse, in: Mémoires scientifiques VI,Paris, 1926
Brigitte van Wymeersch: Descartes et l’évolution de l’esthétique musicale, Mardaga, 1999
A. Yates: L’art de la mémoire, Gallimard, 1987
Cikkek, tanulmányok
Frédéric de Buzon: Fonctions de la mémoire dans les traités théoriques au XVII. siècle, in:
Revue de musique, 76/2 1990
Jacques Colette: Philosophie de la musique et conscience phénoménologique du temps, in:
Revue de musique, 76/2 1990
Max Loreau: Rythme et force poétique, in: En quête d’un autre commencement, Lebeer
Hossmann, 1989
Pierre-Marie Morel: Les ambiguités de la conception épicurienne du temps, in: Revue
philosophique, 2002. 2.
Marc Richir: Synthèse passive et temporalisation/spatialisation, in: Husserl, J. Millon, 1989
Discontinuités et rythmes des durées: abstraction et concrétion de la conscience du temps, in:
Rythme et philosophie, Kimé, Paris, 1996
D. P. Taormina: Perception du temps et mémoire chez Aristote, in: Philosophie antique,
2002/2
Tanulmánykötetek és egyéb irodalom
Corps et âme, Gilbert Romeyer Dherbey (dir.), Vrin, 1996
Le labyrinthe du continu (sous la direction de Jean-Michel Salanskis et Hourya Sinaceur),
Springer-Verlag France, 1992
Le mouvement en musique à l’époque baroque, Serpenoise, 1996
Les écritures du temps, L’Harmattan, 2001
Brockhaus Riemann Zenei lexikon, Zeneműkiadó, 1984
230
Dictionnaire de la musique en France aux XVIIème et XVIIIème siècles, Fayard, 1992
Vocabulaire de la musique médiévale, Minerve, 1993
Descartes – Philosophy, Mathematics and Physics (edited by S. Gaukroger), The Harvester
Press, 1980
Les Rythmes, sous la direction de J. J. Wunenburger, L’Harmattan, 1992
Rythme et philosophie, Kimé, Paris, 1996
Les études philosophiques, 1996 janvier-juin, PUF
Infini des mathématiciens, infini des philosophes (Hourya Sinaceur dir.), Éditions Belin, 1992
Az égi és a földi szépről (szerk. Redl Károly), Gondolat, 1988
Források az ókori görög zeneesztétika történetéhez (szerk. Ritoók Zsigmond), Akadémia
kiadó, 1982
Ókor/ Lakoma 2005/3.
[! Hianypotlo , a kutatashoz nelkulozhetetlen, kihagyhatatlan, hozzatennenk Marosy jegyzekehez Trasiboulos Georgiadesnek az ogorog ritmusrol szolo tanulmanyait.]