Aranyosi Ervin
Osztályfőnökömnek - nyugdíjba vonulása alkalmából
Az életed során bezárult egy ajtó...
Ami volt, mind tiéd. Nincsen végrehajtó,
ki elvenné tőled, a sok kedves évet,
munkád során gyűjtött ezer szép emléket.
Fiatalon kezdted, - úgy ahogyan bárki -
helyed az életben meg kellett találni.
Emlékeid között őrzöl sok-sok arcot,
sikert, dicsőséget és keserű harcot.
Amit elterveztél, nem tudtad feladni,
megpróbáltál mégis jó ember maradni.
Nyomot magad után a lelkekben hagytál,
felnövők kezébe tisztes szakmát adtál.
Volt, akit szigorod néhanapján bántott,
de tudd meg, a szívük régen megbocsátott.
Tudom a szívedben maradt néhány tüske,
szeretettel gondolj most mindegyikükre.
A szép emlékeket őrizd meg szívedben,
s mindenre mi rossz volt setét fátyol lebben,
ami elmúlt - elmúlt, hát tekints előre,
az előtted álló szabad esztendőkre.
Egy korszak lezárult, de oly sok szép vár még!
Gondoltál már arra: - "Vajon mit csinálnék,
ha pont azt tehetném, amire csak vágyom,
megváltozna vajon megszokott világom?"
Szabad vagy, mint madár, nem köt a kalitka,
váltsd valóra végre, amit álmaidba`
elképzelt a lelked, mit eddig nem tettél.
Bármit megtehetsz most, mert nyugdíjas lettél!
Egy új ajtó nyílik meg a mai nappal,
kívánok szerencsét, egy jó nagy kalappal!
Minden napjaidba erőt, egészséget,
szerető családot, örömöt, szépséget,
Válts valóra eztán minden olyan álmod,
mire nem volt időd, s mit csak szíved vágyott.
Sok tartalmas évet maradj itt e földön!
Szavaimat tovább, egymásba nem öltöm.
Legyen meg mindened, úgy, ahogy kívánod!
Szeretettel ölel régi tanítványod.
---------------------------------
Harminc éve hogy megjelentél,
Hogy munkára jelentkeztél,
És az eltelt évek alatt
Sokat láttak eme a falak.
Része voltál életünknek,
Kezed alatt a munka égett.
Csendesen tetted a dolgod
Hangos szavad soha nem volt,
Pedig tudjuk, életedben
Sok bánat,nehézség trónolt.
A munkádban jól helytálltál,
Nagy szorgalommal dolgoztál,
Igen, ez volt jellemző terád,
A feladatot nézted, nem a lazsát’,
Míg más csak osztotta a parancsot,
te végezted helyette is a dolgot.
No, de most már ebből elég,
A nyugdíjkor téged elért,
Megérdemled a pihenést,
Munka helyett emléknek élj.
Felejtsd a munkát, de ne feledj minket,
Döntésed értjük, hogy pihenni vágysz,
Hiányozni fogsz nekünk, hát kérünk téged,
Nézz be néha hozzánk, ha erre jársz.
Emlékezz a szépre, a jóra,
A rosszat pedig dobd a sutba,
Reméljük te is kaptál tőlünk
Pár szép percet emlékül.
---------------------------
Egy pálya útja véget ér.
A gyorsvonat megáll,
s a búcsúzó útitárs
más vonatra száll.
Az idő vonatán
lassan döcög tovább,
s ha kinéz ablakán,
nem fut el úgy a táj,
ahogy elfutott -
az ifjúság.
Az ember a múltba
ezerszer visszanéz,
s szeretné újraélni
mindazt, ami szép.
Lassítaná az időt,
s megállítaná
a legszebb perceket,
de az idő kerekét
megállítani nem lehet.
Amilyen hosszú volt az út,
annyi szépet rejt a múlt!
Ahogy este a Nap leszáll,
úgy válik múlttá a jelen,
míg pirkad a hajnal,
a jövő csak sejtelem.
Az ember a múltba
ezerszer visszanéz,
könnyűnek látszik a búcsúzás,
De búcsúzni mindig nehéz.
---------------------------
"Ha egyszer a pedagógus szereti a munkáját, akkor jó pedagógus lesz. Ha szereti tanulóit úgy, mint apja és anyja, akkor jobb pedagógus lesz annál, aki minden könyvet elolvasott, de nem szereti sem a munkáját, sem a tanítványait. Ha pedig egyesíti önmagában munkájának s tanítványainak szeretetét, akkor tökéletes pedagógus." (Lev Tolsztoj)
