Fegyelmezés
A kolléganőmre, aki már kezdetektől velük van, jobban hallgatnak mint rám. Bár ő is néha csak kiabálás által éri el a célját. Ő nagyon segítőkész, én mégis néha úgy érzem kudarcot vallottam már a második héten. Megpróbálom mellőzni a kiabálást. Köszönöm
Ha csak két hete vagy a csoporttal, akkor egyenlőre a gyerekek számára egy kedves idegen vagy - hiába van munkaviszonyodat igazoló papírod, a gyerekek nem tudnak olvasni, Nekik ez nem elég érv.
Nekem is volt másfél évig egy kis kolléganőm, aki az első időben szintén küszködött ezzel a problémával, bár gyorsan el kell mondanom, hogy nem egy extra nehéz csoportunk volt, csak egyszerű, a mai kor gyermekeivel a mindennapos nehézségekkel, két SNI-s gyerekkel.
Én magam is sokat tanultam ebből a helyzetből, hogy hogyan fogad el egy csoport egy új embert. Bármilyen furcsa, de azzal segítettem Neki a legtöbbet, ha kimentem a csoportból, amikor Ő hozzáfogott valami szervezett tevékenységhez, így a gyerekekre csak Ő hatott és nem miattam viselkedtek rendesen. (természetesen csak akkor, amikor a kolléganőm is úgy érezte, hogy így szeretné)
A fegyelem nagyon relatív dolog, próbáld ki, hogy valamit úgy kezdesz el, hogy nem várod meg, hogy minden arcocska és tekintet rád szegeződjön, nem várod meg, hogy néma csend legyen, hanem csak úgy elkezded - a lényeg, hogy alaposan megcsiklandozd az érdeklődésüket - már a második mozzanatnál Veled lesz a csoport. Legközelebb pedig már figyelnek, nehogy lemaradjanak valamiről.
A legfontosabb, hogy TE ne pánikolj, légy magabiztos! Határozd el magad, hogy mit és hogyan fogsz csinálni, szervezni a feladatod, és annak alapján tedd a dolgod.
A gyerekek megérzik, ha nem vagy biztos magadban, és próbálkoznak Veled, akár hosszú ideig is. Vívd ki a tiszteletüket, és kínáld meg Őket olyan dolgokkal, amely humorosak, meghökkentőek, figyelemfelkeltőek.
Ha már sok érdekes dolgot mutattál Nekik, megszeretnek, tisztelnek, és bármit megtesznek Neked. Légy türelmes magadhoz, ez egy kis időbe telik.
Magáról a fegyelmezésről csak annyit, hogy először a messziről odakiáltott utasítás nagyon ritkán működik. Oda kell menni a gyerekhez és világosan, érthetően el kell mondani a szemébe, hogy mi ilyenkor a megfelelő viselkedés (nem azt, hogy mit ne csináljon). Nálam úgy jönnek a fokozatok, hogy ha kétszeri elmondás után sincs változás, akkor azt mondom, hogy eddig úgy játszhatott, ahogy Ő szerette volna, de mivel ez nem helyes, most én választok helyette egy játékot, amivel most játszani fog. (egy Neki való játékkal ültetem le) Ha már épített a lego-val, vagy kockával, lejátszott egy kört a társasjátékkal, memóriakártyával, megdicsérem a szép nyugodt játékáért és szabadon távozhat. Ha ez sem vezet eredményre, játék nélkül ültetem le egy székre (nem a sarokba). Amikor már nem zaklatott, átbeszéljük a helyes viselkedést.
Az első 1-2 hónapot nagyon következetesen (sok kilométer) végig kell csinálni, utána egész évben szinte egy intéssel tudtára adhatod a gyereknek, hogy figyelsz, látod, és Ő is tudja, mi a helyes.
Most aztán írtam Neked egy kisregényt.
Ez az én tapasztalataim alapján kialakult véleményem. Olvass el ezzel kapcsolatos könyveket, cikkeket, hallgasd meg, mások hogyan csinálják, és azok mind egy kis lenyomatot hagynak az egyéni módszereiden. Csak olyan dolgot vegyél át másoktól, amit sajátodnak tudsz érezni, akkor természetes tudsz maradni.
Kívánok sok türelmet!
