Karsay István
Kitiltott (BANned)
Nagy figyelmet fordítottunk a múlt mintáinak megváltoztatására, és arra, hogy megtanuljuk teljesen másként tenni a dolgokat. Folyamatosan bukkantak fel olyan helyzetek, amelyekben
másként kellet reagálnunk, mint eddig, és amelyekben mélyebb megértésre és nagyobb szeretetre volt szükség. Szélesebb látókörünket használva gyakran képesek voltunk meglátni a dolgokat működtető valódi erőket, és nem a régi, dualitáson alapuló reflexeink hatása alatt működtünk. Megtettünk néhány döntő lépést a dobozból kifelé……
2005 legelejétől kezdve arra éreztünk indíttatást, hogy magasabb szintű energiamezőket építsünk fel a közvetlen környezetünkben, ami lehetővé teszi, hogy teljesebben élhessünk a tágabb valóságunkban. Az energiamezőnk megteremtését, fenntartását, és folyamatos újrakalibrálását folytatni fogjuk 2006-ban is, egész évben. Ez életbevágóan fontos, mert ha ezt
nem tesszük, akkor nem leszünk képesek meglovagolni a kvantumugrást.
Most, hogy beléptünk a csodálatos 2006. évbe, végre láthatjuk, milyen sokat változtunk és erősödtünk. Hogy mennyivel valódibbak és tisztábbak lettünk. Ha elvégeztük az energiamezőnk újrakalibrálását kívül-belül, akkor most sokkal könnyebbnek érezzük a nagyobb valóságunkban élést. Ha ezt még nem végeztük el, nagyon fontos, hogy most elkezdjük, mert különben lemaradunk a nagy áttörésekről 2006-ban.
Egész évben érezni fogjuk a dualitás és az Egység világai közötti egyre nagyobb távolságot. Folyamatosan lelepleződnek és elbuknak azok, akik visszaélnek a hatalmukkal, pozíciójukkal, vagyoni helyzetükkel, azok, akik tisztesség és együttérzés nélkül élnek. Minél inkábba a
tágabb valóságunkban élünk mi, annál irreálisabbá és élettelenebbé fog válni a dualitás világa.
Lesz egyfajta kiválasztódás is, amelyben azok, akik felszállnak a nagy hajóra anélkül, hogy teljes lényükkel kitartóan eveznének, újra a kis csónakjukban fogják találni magukat. Ennek a szerepe egy óriási ébresztés lesz -- ez nagyon hasonló lesz ahhoz, ami Atlantisz evakuálásakor
történt. Integritásunknak és odaadásunknak megingathatatlannak kell lennie ahhoz, hogy a kvantumugrás hullámait meglovagolhassuk.
A MEGFELELŐ IDŐBEN A MEGFELELŐ HELYEN<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Az elmúlt évben azon volt a hangsúly, hogy életünk minden elemét az azt megillető helyre tegyük. Leginkább arra irányult a figyelem, hogy eltávolítsuk azokat a részleteket, amelyek többé nem illettek bele abba, akivé válunk. Ez a rendrakás a belső lényünkben is történt, mivel régi mintájú összefüggéseket, elavult fogalmakat, érvénytelenné vált fogadalmakat és kicsinységünket adó berögzült szokásokat tisztítottunk ki magunkból. Minél jobban megmártóztunk tágabb valóságunkban, annál több elengednivalónk volt. Sokan közülünk csontig levetkőztek. Annyi minden elhalt bennünk, hogy néha úgy éreztük magunkat, mint egy haldokló.
Egyre világosabbá válik a különbség aközött, hogy valami pontosan a helyére illik, egyértelműen megfelelő és aközött, hogy valami úgy nagyjából „oké”. Most azokat az időket éljük, amikor elengedhetetlen, hogy életünk minden eleme a helyére kerüljön, és teljesen megfeleljen. Amíg ez meg nem történik, addig nem engedhetjük meg magunknak, hogy elsietett döntéseket hozzunk annak érdekében, hogy minél előbb készek legyünk valamivel. A kierőszakolt dolgokkal nem jutunk eredményhez, sokkal inkább zsákutcába.
Ha elengedjük a kompromisszumainkat és a lényünk felhígítását, amit annak érdekében tettünk, hogy egy rendezett, dualitáson alapuló világba beilleszkedjünk, akkor képesek leszünk ráállni A MEGFELELŐ IDŐBEN A MEGFELELŐ HELYEN rezgésére. Ez a kvantumugrás rezgéstartománya. Ehhez kell lehorgonyoznunk magunkat 2006-ban. Ebben rejlik a megtestesülés nagysága és könnyűsége.
folyt.köv....
másként kellet reagálnunk, mint eddig, és amelyekben mélyebb megértésre és nagyobb szeretetre volt szükség. Szélesebb látókörünket használva gyakran képesek voltunk meglátni a dolgokat működtető valódi erőket, és nem a régi, dualitáson alapuló reflexeink hatása alatt működtünk. Megtettünk néhány döntő lépést a dobozból kifelé……
2005 legelejétől kezdve arra éreztünk indíttatást, hogy magasabb szintű energiamezőket építsünk fel a közvetlen környezetünkben, ami lehetővé teszi, hogy teljesebben élhessünk a tágabb valóságunkban. Az energiamezőnk megteremtését, fenntartását, és folyamatos újrakalibrálását folytatni fogjuk 2006-ban is, egész évben. Ez életbevágóan fontos, mert ha ezt
nem tesszük, akkor nem leszünk képesek meglovagolni a kvantumugrást.
Most, hogy beléptünk a csodálatos 2006. évbe, végre láthatjuk, milyen sokat változtunk és erősödtünk. Hogy mennyivel valódibbak és tisztábbak lettünk. Ha elvégeztük az energiamezőnk újrakalibrálását kívül-belül, akkor most sokkal könnyebbnek érezzük a nagyobb valóságunkban élést. Ha ezt még nem végeztük el, nagyon fontos, hogy most elkezdjük, mert különben lemaradunk a nagy áttörésekről 2006-ban.
Egész évben érezni fogjuk a dualitás és az Egység világai közötti egyre nagyobb távolságot. Folyamatosan lelepleződnek és elbuknak azok, akik visszaélnek a hatalmukkal, pozíciójukkal, vagyoni helyzetükkel, azok, akik tisztesség és együttérzés nélkül élnek. Minél inkábba a
tágabb valóságunkban élünk mi, annál irreálisabbá és élettelenebbé fog válni a dualitás világa.
Lesz egyfajta kiválasztódás is, amelyben azok, akik felszállnak a nagy hajóra anélkül, hogy teljes lényükkel kitartóan eveznének, újra a kis csónakjukban fogják találni magukat. Ennek a szerepe egy óriási ébresztés lesz -- ez nagyon hasonló lesz ahhoz, ami Atlantisz evakuálásakor
történt. Integritásunknak és odaadásunknak megingathatatlannak kell lennie ahhoz, hogy a kvantumugrás hullámait meglovagolhassuk.
A MEGFELELŐ IDŐBEN A MEGFELELŐ HELYEN<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Az elmúlt évben azon volt a hangsúly, hogy életünk minden elemét az azt megillető helyre tegyük. Leginkább arra irányult a figyelem, hogy eltávolítsuk azokat a részleteket, amelyek többé nem illettek bele abba, akivé válunk. Ez a rendrakás a belső lényünkben is történt, mivel régi mintájú összefüggéseket, elavult fogalmakat, érvénytelenné vált fogadalmakat és kicsinységünket adó berögzült szokásokat tisztítottunk ki magunkból. Minél jobban megmártóztunk tágabb valóságunkban, annál több elengednivalónk volt. Sokan közülünk csontig levetkőztek. Annyi minden elhalt bennünk, hogy néha úgy éreztük magunkat, mint egy haldokló.
Egyre világosabbá válik a különbség aközött, hogy valami pontosan a helyére illik, egyértelműen megfelelő és aközött, hogy valami úgy nagyjából „oké”. Most azokat az időket éljük, amikor elengedhetetlen, hogy életünk minden eleme a helyére kerüljön, és teljesen megfeleljen. Amíg ez meg nem történik, addig nem engedhetjük meg magunknak, hogy elsietett döntéseket hozzunk annak érdekében, hogy minél előbb készek legyünk valamivel. A kierőszakolt dolgokkal nem jutunk eredményhez, sokkal inkább zsákutcába.
Ha elengedjük a kompromisszumainkat és a lényünk felhígítását, amit annak érdekében tettünk, hogy egy rendezett, dualitáson alapuló világba beilleszkedjünk, akkor képesek leszünk ráállni A MEGFELELŐ IDŐBEN A MEGFELELŐ HELYEN rezgésére. Ez a kvantumugrás rezgéstartománya. Ehhez kell lehorgonyoznunk magunkat 2006-ban. Ebben rejlik a megtestesülés nagysága és könnyűsége.
folyt.köv....