Horváth Alíz: Farsangi szerelem
Horváth Alíz: Farsangi szerelem
Farsangi szerelem
Elkezdődött már a díszes farsangi bál,
Hol majd maskarák bohókás hada vár.
Hercegnőnek öltöztem, fejemen korona díszeleg,
A zene hangja már most hízeleg.
A dallam hívogató hangja felé indulok,
A terembe lépek és a látványtól elámulok.
Kecses lányok lépdelnek gyönyörű báli ruhában,
az ifjú legények elkapnak egyet hamarjában.
A parkettre mennek vidám hangulatban,
Táncra perdülnek s lábuk együtt dobban.
Arcukat titokzatos álarc rejtegeti,
melyet csak a bál végén fognak levenni.
Egy fiú tűnik ki a mulató tömegből,
könnyem folyik a váratlan örömtől.
Egy gyerekkori barát áll előttem,
kit az idő messzire elvitt tőlem.
Egymás felé közeledtünk szótlan,
a tánctéren voltunk a következő pillanatban.
Csitult a zene, halványultak a fények,
Ne hagyj még itt, csak ennyit kérek.
Vége lett az estnek, de páran még voltak,
A teremben párocskák andalogtak.
Egy érzéki csók csattan el közöttünk,
Azon az estén újra együtt lehettünk.
Telnek múlnak az órák, napok s hetek,
Én még mindig boldog vagyok veled.
Emlékszem arra a különleges napra,
Az volt életem legszebb farsangja.