KARÁCSONYI MŰSOR 2011.<o>></o>>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>
></o>
>
Küszöbön már a karácsony,
Gyertya gyúl ki fenyőágon.
Szikra pattog, szikra száll,
Hol szeretet lángja jár.<o>
></o>
>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>
></o>
>
Mesélő:Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.<o>
></o>
>
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első :<o>
></o>
>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>></o>>
1. gyertya: - ÉN VAGYOK A BÉKE! <o>
></o>
>
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni… <o>
></o>
>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>></o>>
Mesélő: Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.<o>
></o>
>
A második azt mondta:<o>
></o>
>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>></o>>
2. gyertya: <o>></o>>
<!--[if !supportLists]-->
- <!--[endif]-->ÉN VAGYOK A HIT! <o>
></o>
>
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem…
<o>></o>>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>></o>>
Mesélő: A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya
:<o>></o>>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>></o>>
3. gyertya: <o>></o>>
- ÉN A SZERETET VAGYOK! <o>
></o>
>
Nincs már erőm tovább égni. <o>
></o>
>
Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám… <o>
></o>
>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>></o>>
Mesélő: Ezzel ki is aludt. <o>
></o>
>
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: <o>
></o>
>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>></o>>
Gyermek:<o>></o>>
<!--[if !supportLists]-->
- <!--[endif]-->De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké…! <o>
></o>
>
<o>></o>>
Mesélő: Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:<o>
></o>
>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>></o>>
4. gyertya<o>></o>>
<!--[if !supportLists]-->
- <!--[endif]-->Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. <o>
></o>
>
ÉN VAGYOK A REMÉNY!<o>
></o>
>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>></o>>
Mesélő: <o>></o>>
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit. <o>
></o>
>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>
></o>
>
Lehalkul a város zaja
karácsony estére.
Melengeti a szívünket
a kis gyertyák fénye.
Megszületett a szeretet
lelkünkben e napon,
hogy a fáradt embereknek
hitet, reményt adjon.
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>></o>>
Karácsonynak fénye
Bennünk megmaradjon
Lobogjon csak tovább
Gyertyáinknak lángja
Emberi melegség
Köszönts a világra!
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>
></o>
>
„Karácsony készül, emberek! <o>
></o>
>
Szépek és tiszták legyetek <o>
></o>
>
Súroljátok föl lelketek, <o>
></o>
>
csillogtassátok kedvetek, <o>
></o>
>
legyetek újra gyermekek, <o>
></o>
>
hogy emberek lehessetek!”<o>
></o>
>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>
></o>
>
ZENE: Gryllus Vilmos: Gyújtsunk gyertyát<o>></o>>
Újra itt a szép karácsony, szikrázik minden, hópihe száll…<o>></o>>
Csengő szól és gyertya lobban, ünnepek ünnepe itt van már !<o>></o>>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>
></o>
>
Csillogó zúzmarák ölelik a fákat,
A csikorgó hidegben az angyalok szállnak.
Apró szárnyaikkal csapdosnak az égen,
Kívánságodat ellesik a szélben.
Gyertyafény hull arcomra lágyan
A sziporkázó csillogásban,
Fenyőágon, ünnepi csendben
Muzsikálnak bent a szívemben.
Azt muzsikálja minden húrja:
De jó! Itt a karácsony újra!
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>
></o>
>
Ha van szívedben nyugalom és béke,
átjárja majd lelkedet a szeretet fénye.”
„Kinek belső ragyogása van
egyedül sem boldogtalan”
„Szeretni jöttünk a világra,
magunk és mások boldogságára.”
„Karácsonyi angyalszárnyon,
lelkedre béke, öröm szálljon.”
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]--><o>
></o>
>
ZENE: Kormorán: Karácsony felé<o>
></o>
>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>
></o>
>
Ki ünnepel igazán karácsonyt?
Kinek szép karácsonyfája van,
És sok ajándékát számbavéve
Önfeledten játszik boldogan?
Az ünnepel igazán karácsonyt,
Ki nemcsak kapni – adni is szeret,
Haragosa, ellensége felé
Készséggel nyújt békülő kezet.
Boldog, ha másnak örömet okoz,
És ünnep múltán is szeret, örül!
Így ünnepel igazán karácsonyt,
Kit Betlehemnek fénye vesz körül.
A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.
Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>
></o>
>
Karácsony napján
Két ezred óta,
Csodák csodái
Válnak valóra.
Uram!
Tégy engem a Te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem, oda megbocsájtást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol sötétség, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet.
Hogy ne vigaszt keressek,
Hanem vigasztaljak,
Hogy ne megértést keressek,
Hanem másokat értsek meg,
Hogy ne engem szeressenek,
Hanem szeretetet nyújtsak.
Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.
Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.
Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!
ZENE: Kormorán: Karácsony felé
Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.
Hadd legyen szívünk boldog csöndje
imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.
Angyali üdvözlettel küldöm e sorokat:
A legkedvesebb ajándékok nincsenek a fa alatt.
Senki sem látja őket, nincsen rajtuk dísz-szalag.
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->
Szeretnék most gazdag lenni,
Angyalszárnyon elrepülni,
Körülnézni a világon,
S szétosztani gazdagságom.
Hogyha mindenkinek volna,
Meleg szoba, karácsonyfa,
Akkor lenne szép karácsony,
Mindenkinek e világon.
Ó, gyönyörű Karácsonyfa!
Hallgass féltő tanácsomra:
Ragyogj reánk szikrát szórva,
Minden szívhez tisztán szólva,
Forrassz lánccá sok kis kezet,
Fakassz boldog énekeket,
Ringasd lelkünk illatoddal,
Tündökölj a csillagokkal,
Játszd el fontos szerepedet:
Árassz közénk szeretetet!
Ha a karácsonyi álmok
egyszer valóra válnának,
nem lenne a világon többé gond és bánat.
Boldogság áradna szerte a világon,
ez lenne a megvalósult
karácsonyi álom.
ZENE: Csondor Kata
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>
></o>
>
Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?
Körbenézel, s látsz egy arcot
amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal,
hogy a holnap más legyen.
Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, ezt add tovább!
Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?
Körbenézel, s látsz egy házat
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül.
Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, add tovább.
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o>
></o>
>