Ünnepeink: NŐNAP - ANYÁK NAPJA köszöntők
- Téma inditó platon
- Kezdés dátuma
Pam Brown
Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal.
Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal.
Tóthárpád Ferenc: Május-ajándék vagy Ajándék anyunak
Köszöntelek anyák napján,/május első vasárnapján./Minden vágyad teljesüljön,/bánat messze elkerüljön!/Csokrom mellé mit adjak?/Mit kívánnál magadnak?/Kérjél bármit, neked adom,/
intő szavad megfogadom.//Legyen szép e vasárnap!/Akarod a babámat?/Kincseimből kérlek, vegyél!/Fontos az, hogy boldog legyél.//Megkapod a babakonyhát/és a piros pöttyös labdát./
Jár még hozzá sok-sok puszi./ Téged illet mind, Anyuci!
!
Köszöntelek anyák napján,/május első vasárnapján./Minden vágyad teljesüljön,/bánat messze elkerüljön!/Csokrom mellé mit adjak?/Mit kívánnál magadnak?/Kérjél bármit, neked adom,/
intő szavad megfogadom.//Legyen szép e vasárnap!/Akarod a babámat?/Kincseimből kérlek, vegyél!/Fontos az, hogy boldog legyél.//Megkapod a babakonyhát/és a piros pöttyös labdát./
Jár még hozzá sok-sok puszi./ Téged illet mind, Anyuci!
!
Donkó László: Anyák napján
Köszöntelek anyám/lila orgonával,/rózsafavirággal,/tuli-tulipánnal.//Köszöntelek anyám/ édes gyermekszóval/áldjon meg az élet/minden széppel, jóval! //Könnyet sose ejtsél,/mosoly legyen szádon,/hisz te vagy a legjobb/ nékem a világon!//Köszöntelek anyám/ lila orgonával,/ rózsafavirággal,/ tuli-tulipánnal.
Köszöntelek anyám/lila orgonával,/rózsafavirággal,/tuli-tulipánnal.//Köszöntelek anyám/ édes gyermekszóval/áldjon meg az élet/minden széppel, jóval! //Könnyet sose ejtsél,/mosoly legyen szádon,/hisz te vagy a legjobb/ nékem a világon!//Köszöntelek anyám/ lila orgonával,/ rózsafavirággal,/ tuli-tulipánnal.
Köszöntelek édesanyám/ eme május reggelen,/ jóságodat, lágy hangodat/ soha el nem feledem.//Szívem őrzi szelídséged,/ aranyhajad illatát,/ elringató halk dalodban/ ajkad puha mosolyát.// Köszönöm, hogy vigyázol rám,/ ha kell, ápolsz engemet,/ tudom, hogyha bármi fáj is,/ csak hívnom kell tégedet.// Köszönöm, hogy megtanítasz/ mindarra, mi jó, s mi szép,/ ígérem, hogy legjobb leszek/ néked e föld kerekén.// Fogadd tőlem ezt a csokrot,/ s kicsi szívem melegét,/ ezen a szép anyák napján / ezt adom most neked én.
David L. Weatherford Dal édesanyámnak Galambos Bernadett ford.
Kutattalak néma szavaidban./Kutattalak könnyes arcvonásban./Rejtve lellek minden falevélben,/megtalállak szívem rejtekében.// Rejtve lellek minden ág bogában,/holdsugaras fehér éjszakában,/ fejem hajtom: mesét mondasz hallom,/ elcsitulok, angyalokkal alszom.// Rejtve lellek mezők zenéjében,/a te dalod zenél az enyémmel./Olyan lettem, amilyenre tettél,/amilyennek anyaként szerettél!//Holdsugaras, fehér éjszakában,/kötözd be a sebeim jósággal,/felnőtt fejem hajtom vállaidra,/hadd legyek a kisgyermeked újra!
Kutattalak néma szavaidban./Kutattalak könnyes arcvonásban./Rejtve lellek minden falevélben,/megtalállak szívem rejtekében.// Rejtve lellek minden ág bogában,/holdsugaras fehér éjszakában,/ fejem hajtom: mesét mondasz hallom,/ elcsitulok, angyalokkal alszom.// Rejtve lellek mezők zenéjében,/a te dalod zenél az enyémmel./Olyan lettem, amilyenre tettél,/amilyennek anyaként szerettél!//Holdsugaras, fehér éjszakában,/kötözd be a sebeim jósággal,/felnőtt fejem hajtom vállaidra,/hadd legyek a kisgyermeked újra!
Babay József: Otthon
Künn sétálok a ház előtt/ A napsugaras délelőtt,/ A téglajárda romokon/ Az életemet zokogom./ Ó, áldott, régi hű tanyám.../ Az ablak mögött ül anyám,/ Valamit varrhat, a kezét/ Imádom, mint a szent-zenét.// Ó csupa zene a keze,/ Mikor homlokom fedi be,/ S mikor a szívem fedi be,/ Csak térdre rogyok elibe...// Őbenne, nincs, ó, nincs hiba.../ Szíve járása muzsika./ Ott ül most az ablak mögött;/ Valamit horgolt, vagy kötött.// Künn sétálok a ház előtt,/ A napsugaras délelőtt./ Bemegyek, be kell vallanom,/ Hogy délután már utazom.// Isten veled, csend, délelőtt,/ Jaj, könnyezek a ház előtt./ S a téglajárda romokon/ Kopog a szívem monoton.
.
Künn sétálok a ház előtt/ A napsugaras délelőtt,/ A téglajárda romokon/ Az életemet zokogom./ Ó, áldott, régi hű tanyám.../ Az ablak mögött ül anyám,/ Valamit varrhat, a kezét/ Imádom, mint a szent-zenét.// Ó csupa zene a keze,/ Mikor homlokom fedi be,/ S mikor a szívem fedi be,/ Csak térdre rogyok elibe...// Őbenne, nincs, ó, nincs hiba.../ Szíve járása muzsika./ Ott ül most az ablak mögött;/ Valamit horgolt, vagy kötött.// Künn sétálok a ház előtt,/ A napsugaras délelőtt./ Bemegyek, be kell vallanom,/ Hogy délután már utazom.// Isten veled, csend, délelőtt,/ Jaj, könnyezek a ház előtt./ S a téglajárda romokon/ Kopog a szívem monoton.
.
Mihai Eminescu: Kint megremeg a nyárfa-ág Képes Géza fordította
Kint megremeg a nyárfa-ág:/ és ablakomra koppan –,/úgy érzem most: a kerten át/ te jössz felém titokban.// A tóba csillag fénye hull,/ s lent megdereng a mély víz –,/ úgy érzem: kínom elcsitul,
/ s már megbékélek én is. // A hold szikrázik fényesen,/ a felhő szerteszéled –,/ úgy érzem: rád emlékezem / mindig, amíg csak élek.
Kint megremeg a nyárfa-ág:/ és ablakomra koppan –,/úgy érzem most: a kerten át/ te jössz felém titokban.// A tóba csillag fénye hull,/ s lent megdereng a mély víz –,/ úgy érzem: kínom elcsitul,
/ s már megbékélek én is. // A hold szikrázik fényesen,/ a felhő szerteszéled –,/ úgy érzem: rád emlékezem / mindig, amíg csak élek.
Várnai Zseni: Kis tátogó szácskám
Kis tátogó szácskám, no nesze, egyél:/ Egy parányi tej, s egy falatka kenyér./ Még kellene, ugye, még kér a szemed,/ De nincs már egy csöpp se, majd játszom veled:/ Kacagóst, vígat, és majd dalolok,/ Ne nézz úgy, fiam, hiszen nem zokogok,/ Fagyos kis kezed majd fölmelengetem,/ Így, látod? És most mulassál velem. // No nevess, örülj; hallgasd a mesém:/ Hol volt, hol nem volt egy riska tehén,/ És mindennap adott sok édes tejet,/ Anya meg sütött egy nagy kenyeret,/ S bármennyit szegték, nem fogyott soha,/ Csak újra megtelt, mint a hold sarlója,/ És mindenkinek, aki éhes, szegény,/ Jutott belőle a föld kerekén.// És volt egy picike kis meleg szoba,/ Ruhácska selymes, bársonyos, puha,/ Tavaszi napsugár s hajnali fény/ Játszott az anya és fia szívén,/ És ajkuk örökké hangos volt a daltól,/ Édes csöppségem, hiszen te már alszol,/ Az álmod mosolygós, gyönyörű, fehér:/ Egy riska, egy kunyhó, s egy falatka kenyér.
Kis tátogó szácskám, no nesze, egyél:/ Egy parányi tej, s egy falatka kenyér./ Még kellene, ugye, még kér a szemed,/ De nincs már egy csöpp se, majd játszom veled:/ Kacagóst, vígat, és majd dalolok,/ Ne nézz úgy, fiam, hiszen nem zokogok,/ Fagyos kis kezed majd fölmelengetem,/ Így, látod? És most mulassál velem. // No nevess, örülj; hallgasd a mesém:/ Hol volt, hol nem volt egy riska tehén,/ És mindennap adott sok édes tejet,/ Anya meg sütött egy nagy kenyeret,/ S bármennyit szegték, nem fogyott soha,/ Csak újra megtelt, mint a hold sarlója,/ És mindenkinek, aki éhes, szegény,/ Jutott belőle a föld kerekén.// És volt egy picike kis meleg szoba,/ Ruhácska selymes, bársonyos, puha,/ Tavaszi napsugár s hajnali fény/ Játszott az anya és fia szívén,/ És ajkuk örökké hangos volt a daltól,/ Édes csöppségem, hiszen te már alszol,/ Az álmod mosolygós, gyönyörű, fehér:/ Egy riska, egy kunyhó, s egy falatka kenyér.
Blaskó Mária: Legboldogabb gyermek
Legboldogabb gyermek én vagyok,/ Mert Isten egy jó anyát adott./ Az anyám a legjobb anyuka,/ Legyen rózsás az életútja!/ Leghálásabb gyermek leszek én,/ Hadd mondhassa az anyám büszkén: /A gyermekem a legjobb gyermek,/ Megaranyozza az életemet.
Legboldogabb gyermek én vagyok,/ Mert Isten egy jó anyát adott./ Az anyám a legjobb anyuka,/ Legyen rózsás az életútja!/ Leghálásabb gyermek leszek én,/ Hadd mondhassa az anyám büszkén: /A gyermekem a legjobb gyermek,/ Megaranyozza az életemet.
Korál: Anyám, vigasztalj engem
Legszebb éveimben, míg gyermek voltam még,/és azt hittem, hogy mindig kék az ég,/ Anyám minden éjjel megfogta kezem,/ és az életről mesélt./ Lassanként felnőttem, és más ember lettem.
/Eltévedt az égen a csillagom./ Elzárták a napot súlyos ködök mögé./ Fáj és bánt minden, nagyon./Befalazott engem a sűrű, sűrű csönd./ Könnyek között rejtem arcomat./ Anyám lenn a földben földdé változott./ Így talán boldogabb./ Elzárták a napot súlyos ködök mögé./ Eltévedt az égen a csillagom./ Eltemetve élek, és félek mindenkitől./ Fáj és bánt minden, nagyon. //Refr.: Anyám, anyám ébredj, és vígasztalj engem./ Oltsd el a tüzet égő lelkemben./ Anyám, anyám ébredj, és vigyél magaddal./ Kérlek, vigyél magaddal.
Legszebb éveimben, míg gyermek voltam még,/és azt hittem, hogy mindig kék az ég,/ Anyám minden éjjel megfogta kezem,/ és az életről mesélt./ Lassanként felnőttem, és más ember lettem.
/Eltévedt az égen a csillagom./ Elzárták a napot súlyos ködök mögé./ Fáj és bánt minden, nagyon./Befalazott engem a sűrű, sűrű csönd./ Könnyek között rejtem arcomat./ Anyám lenn a földben földdé változott./ Így talán boldogabb./ Elzárták a napot súlyos ködök mögé./ Eltévedt az égen a csillagom./ Eltemetve élek, és félek mindenkitől./ Fáj és bánt minden, nagyon. //Refr.: Anyám, anyám ébredj, és vígasztalj engem./ Oltsd el a tüzet égő lelkemben./ Anyám, anyám ébredj, és vigyél magaddal./ Kérlek, vigyél magaddal.
Devecsery László: Lennék én…
Lennék én gyöngyvirág:/ Harangszó – illatod,/ Fehéren csendülő/ Hószirmú harmatod./ Lennék én két kezed:/ Virágtitkú bölcső,/ Szirmok csőjében/ Felkönnyező felhő./Lennék a mosolyod:/ Nevess mindig vélem,/ Amíg az életünk /Megengedi nékem./ Lennék én napsugár:/ Melengesse létem,/ Boltív – falak között/ Örömödet kérem./ Lennék én a szellő:/ Könnyű legyen lépted,/ Mikor tiéidet/ Az útig kíséred./ Lennék én… Mi lennék?/ A fiad én vagyok:/ Egyetlen életed,/Mindig – várt holnapod.
Lennék én gyöngyvirág:/ Harangszó – illatod,/ Fehéren csendülő/ Hószirmú harmatod./ Lennék én két kezed:/ Virágtitkú bölcső,/ Szirmok csőjében/ Felkönnyező felhő./Lennék a mosolyod:/ Nevess mindig vélem,/ Amíg az életünk /Megengedi nékem./ Lennék én napsugár:/ Melengesse létem,/ Boltív – falak között/ Örömödet kérem./ Lennék én a szellő:/ Könnyű legyen lépted,/ Mikor tiéidet/ Az útig kíséred./ Lennék én… Mi lennék?/ A fiad én vagyok:/ Egyetlen életed,/Mindig – várt holnapod.
Bácsi József: Légy köszöntve
Légy köszöntve ezen rég várt/ Napnak ékes hajnalán,/ Légy köszöntve tiszta szívből/ Drága, édes, jó anyám!// Vedd e kis dalt, neked zengi/ Ezt a hála érzete,/ Mely ha ma is néma volna,/ Föld, s ég ellen vétene.// Legyen élted minden napja/ Csörgedező kis patak,/ Melyben gyöngyei az örömnek/ Gazdagon ragyogjanak!// És ne állja útját neki/ Semmi szikla, semmi gát,/ Jelképezze víg szökése
/ A boldogság szép honát.// És te Isten, hogyha kérhet/ Hőn imádó gyermeked,/ És e hálás ifjú szívnek/ Sóhaját meg nem veted,//Porba hullva arra kérlek,/ Édes, édes Istenem:/ Óh fizesd meg jó anyámnak,/ Amit ő tesz énvelem!
Légy köszöntve ezen rég várt/ Napnak ékes hajnalán,/ Légy köszöntve tiszta szívből/ Drága, édes, jó anyám!// Vedd e kis dalt, neked zengi/ Ezt a hála érzete,/ Mely ha ma is néma volna,/ Föld, s ég ellen vétene.// Legyen élted minden napja/ Csörgedező kis patak,/ Melyben gyöngyei az örömnek/ Gazdagon ragyogjanak!// És ne állja útját neki/ Semmi szikla, semmi gát,/ Jelképezze víg szökése
/ A boldogság szép honát.// És te Isten, hogyha kérhet/ Hőn imádó gyermeked,/ És e hálás ifjú szívnek/ Sóhaját meg nem veted,//Porba hullva arra kérlek,/ Édes, édes Istenem:/ Óh fizesd meg jó anyámnak,/ Amit ő tesz énvelem!
Alföldi A. Béla: Anyák napjára
Ma anyák napja van,/ De száz szó sem elég,/ Anyám elmondani/ Lelkem köszönetét./ Azért, hogy létezem,/ Hogy adtál életet,/ S mindennap szüntelen/ Gondunkat viseled./ Cserébe mindezért
/Neked mit adhatok?/ Nem egy, de száz nap is/ Kevés, te jól tudod./ Szeress anyám, szeress,/Magad is szeretet/ Virága vagy, hogy én,/ Hogy én is az legyek!
Ma anyák napja van,/ De száz szó sem elég,/ Anyám elmondani/ Lelkem köszönetét./ Azért, hogy létezem,/ Hogy adtál életet,/ S mindennap szüntelen/ Gondunkat viseled./ Cserébe mindezért
/Neked mit adhatok?/ Nem egy, de száz nap is/ Kevés, te jól tudod./ Szeress anyám, szeress,/Magad is szeretet/ Virága vagy, hogy én,/ Hogy én is az legyek!
Ma, Anyák napján "anyaci" várja gyermekei üdvözletét,remélve, hogy mihamarabb befutnak. Közben fájón emlékszik a régi anyák napjákra, mikor voltak még nagymamák is, nem csak Édesanya. Itt érzem a gyöngyvirág és az orgona illatát, a kis rajzok, hímzések emléke is feldereng, melyeket izgalommal készítettem erre a napra. Milyen kár, hogy már nincs rá lehetőség....
Faltysné Ujvári Anna: Madárfüttyös vigalom
Madárfüttyös vigalom,/Ma van anyák napja,/ Azt a sok szép virágot/ Édesanya kapja./ Dajkálódik a csokor,/ Ezer apró kézben,/ Illeg – billeg sok kis láb/ A nagy ünnepélyen./ Anyuka ölébe,/ Letesszük a csokrunk, s/Virágszirmot terítünk/ Lábai elébe.
Madárfüttyös vigalom,/Ma van anyák napja,/ Azt a sok szép virágot/ Édesanya kapja./ Dajkálódik a csokor,/ Ezer apró kézben,/ Illeg – billeg sok kis láb/ A nagy ünnepélyen./ Anyuka ölébe,/ Letesszük a csokrunk, s/Virágszirmot terítünk/ Lábai elébe.