Bármilyen meglepő, de a Magyarországon a fizetésekhez képest magasabb a nyugdíj, mint a fejlettebb országokban. Mivel a fizetések nagyon alacsonyak, ez hatalmas problémákat okoz. Elkerülhetetlenné válik, hogy mindenki előre gondoljon a nyugdíjas éveire megtakarításokkal.
Magyarországon az Európai Unió átlagánál 20, az OECD-nél pedig 30 százalékkal magasabbak a nyugdíjak a fizetések arányában. Ennek ellenére ezt mindenki kevésnek érzi, pedig fennáll annak a veszélye is, hogy a magyar nyugdíjak csökkenjenek.
A magyar nyugdíjrendszert sok kritika éri az utóbbi időben, és leggyakrabban a jövőbeli fenntarthatatlanságot emelik ki, amit egy elöregedő társadalom és a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer okoz.
De nem ez az egyetlen tényező, ami nem ígér sok jót a jövő nyugdíjasai számára. A nyugdíjrendszer ugyanis a fizetésekhez képest túl sokat fizet ki a többi európai és azon kívüli országhoz képest. Ezt az úgynevezett helyettesítési rátával mérik, ami azt mutatja meg, hogy az utolsó fizetésükhöz képest átlagosan mekkora nyugdíjat kapnak az emberek.
Magyarországon ennek az értéke 89,6 százalék, vagyis aki nyugdíj előtt nettó 100 ezer forintot keresett, az várhatóan 89 ezer 600 forintot fog kapni nyugdíjasként. Közel egy szinten vagyunk tehát az olyan fejlett országokkal, mint Ausztria vagy Hollandia.
A problémát az okozza, hogy az EU országaiban a helyettesítési ráta általában ennél jóval alacsonyabb, a férfiaknál átlagosan 70,9, a nőknél pedig 70,7 százalék. A hosszabb távon mindenképpen az várható, hogy hazánk is az EU-s átlaghoz fog tartani, és ha ez bekövetkezik, akkor az önmagában is a nyugdíjak 20 százalékos visszaesését hozza. (És akkor még nem beszéltünk a munkavállalók számának csökkenéséről az eltartott nyugdíjasok számához viszonyítva, amely önmagában is egy időzített bomba pénzügyi értelemben.)
Ha feltételezzük, hogy elérjük az európai átlagot, akkor a 100 ezer forintos kereset után nem 89 ezer 600, csak 70 ezer 900 forint fog járni. Mivel a nyugdíjasok ma sem dúskálnak a pénzben, ez jelentős érvágás lenne.
A magyar fizetések európai összehasonlításban a rangsor vége felé kullognak. A magas helyettesítési ráta így azt jelenti, hogy a magyar nyugdíjasok a borzalmasan alacsony bérnek kapják meg az aránylag nagy részét, ami összességében továbbra is borzalmasan alacsony, és ez várhatóan még tovább fog csökkenni. Ha ezzel párhuzamosan a bérek is elkezdenének felzárkózni az európai szintre, akkor persze nem lenne baj, de erre jelenleg semmi esély.
A kieső pénzt az öngondoskodás útján lehet pótolni. Erre nyújtanak megoldást az önkéntes nyugdíjpénztárak, a nyugdíj-előtakarékossági számlák és a nyugdíjbiztosítások, amiket az állam is nagymértékben, az éves befizetések 20 százalékával támogat.
Egy példán érdemes megnézni, mennyit kell havonta félretenni ahhoz, hogy ugyanazt a jövedelmet lehessen elérni nyugdíjként is, mint amit dolgozóként meg lehetett kapni. Ehhez vegyünk egy olyan szereplőt, aki idén megy nyugdíjba, a nettó fizetése pedig 168 ezer 800 forint, vagyis a magyar átlagkereset.
A jelenlegi helyettesítési ráta alapján az államtól kapott nyugdíj 151 ezer 245 forint lesz, vagyis havonta kiesik 17 ezer 555 forint, amit még a nyugdíjas évek előtt öngondoskodás útján kellene megkeresi. Ahhoz, hogy ezt a hiányt pótolni lehessen, egy 20 évig futó önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításra lenne szükség havi 5866 forintos befizetéssel, 5 százalékos éves hozamot feltételezve.
Mi lenne akkor, ha nem az aktuális magyar, hanem az uniós átlag helyettesítési rátájával számolnánk? Ebben az esetben az állami nyugdíj csak 119 ezer 679 forint lenne, havonta tehát 31 ezer 566 forinttal többet, összesen 49 ezer 121 forintot kellene pótolni. Hogy ezt teljesíteni lehessen, ugyanabba az önkéntes nyugdíjpénztárba 20 éven keresztül már 16 ezer 105 forintot kellene félretenni minden hónapban.
Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi történne, ha egy megtakarító az aktuális helyettesítési rátával számolva irányítaná a megtakarítását, nyugdíjba vonuláskor azonban kiderülne, hogy elértük az EU-s átlagot. Az első pofon akkor érkezne, amikor megtudná, hogy nyugdíja jóval alacsonyabb annál, mint amire számított, a második pedig akkor, amikor a 20 év alatt összegyűjtött megtakarítása az ötödik nyugdíjas éve végére elfogyna.
Számos tényezőt kell tehát figyelembe venni a nyugdíj-megtakarítás tervezésénél, hiszen ha hiba csúszik a számolásba, könnyen nagy bajba lehet kerülni.
Nyugdijasok.
Magyarországon az Európai Unió átlagánál 20, az OECD-nél pedig 30 százalékkal magasabbak a nyugdíjak a fizetések arányában. Ennek ellenére ezt mindenki kevésnek érzi, pedig fennáll annak a veszélye is, hogy a magyar nyugdíjak csökkenjenek.
A magyar nyugdíjrendszert sok kritika éri az utóbbi időben, és leggyakrabban a jövőbeli fenntarthatatlanságot emelik ki, amit egy elöregedő társadalom és a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer okoz.
De nem ez az egyetlen tényező, ami nem ígér sok jót a jövő nyugdíjasai számára. A nyugdíjrendszer ugyanis a fizetésekhez képest túl sokat fizet ki a többi európai és azon kívüli országhoz képest. Ezt az úgynevezett helyettesítési rátával mérik, ami azt mutatja meg, hogy az utolsó fizetésükhöz képest átlagosan mekkora nyugdíjat kapnak az emberek.
Magyarországon ennek az értéke 89,6 százalék, vagyis aki nyugdíj előtt nettó 100 ezer forintot keresett, az várhatóan 89 ezer 600 forintot fog kapni nyugdíjasként. Közel egy szinten vagyunk tehát az olyan fejlett országokkal, mint Ausztria vagy Hollandia.
A problémát az okozza, hogy az EU országaiban a helyettesítési ráta általában ennél jóval alacsonyabb, a férfiaknál átlagosan 70,9, a nőknél pedig 70,7 százalék. A hosszabb távon mindenképpen az várható, hogy hazánk is az EU-s átlaghoz fog tartani, és ha ez bekövetkezik, akkor az önmagában is a nyugdíjak 20 százalékos visszaesését hozza. (És akkor még nem beszéltünk a munkavállalók számának csökkenéséről az eltartott nyugdíjasok számához viszonyítva, amely önmagában is egy időzített bomba pénzügyi értelemben.)
Ha feltételezzük, hogy elérjük az európai átlagot, akkor a 100 ezer forintos kereset után nem 89 ezer 600, csak 70 ezer 900 forint fog járni. Mivel a nyugdíjasok ma sem dúskálnak a pénzben, ez jelentős érvágás lenne.
A magyar fizetések európai összehasonlításban a rangsor vége felé kullognak. A magas helyettesítési ráta így azt jelenti, hogy a magyar nyugdíjasok a borzalmasan alacsony bérnek kapják meg az aránylag nagy részét, ami összességében továbbra is borzalmasan alacsony, és ez várhatóan még tovább fog csökkenni. Ha ezzel párhuzamosan a bérek is elkezdenének felzárkózni az európai szintre, akkor persze nem lenne baj, de erre jelenleg semmi esély.
A kieső pénzt az öngondoskodás útján lehet pótolni. Erre nyújtanak megoldást az önkéntes nyugdíjpénztárak, a nyugdíj-előtakarékossági számlák és a nyugdíjbiztosítások, amiket az állam is nagymértékben, az éves befizetések 20 százalékával támogat.
Egy példán érdemes megnézni, mennyit kell havonta félretenni ahhoz, hogy ugyanazt a jövedelmet lehessen elérni nyugdíjként is, mint amit dolgozóként meg lehetett kapni. Ehhez vegyünk egy olyan szereplőt, aki idén megy nyugdíjba, a nettó fizetése pedig 168 ezer 800 forint, vagyis a magyar átlagkereset.
A jelenlegi helyettesítési ráta alapján az államtól kapott nyugdíj 151 ezer 245 forint lesz, vagyis havonta kiesik 17 ezer 555 forint, amit még a nyugdíjas évek előtt öngondoskodás útján kellene megkeresi. Ahhoz, hogy ezt a hiányt pótolni lehessen, egy 20 évig futó önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításra lenne szükség havi 5866 forintos befizetéssel, 5 százalékos éves hozamot feltételezve.
Mi lenne akkor, ha nem az aktuális magyar, hanem az uniós átlag helyettesítési rátájával számolnánk? Ebben az esetben az állami nyugdíj csak 119 ezer 679 forint lenne, havonta tehát 31 ezer 566 forinttal többet, összesen 49 ezer 121 forintot kellene pótolni. Hogy ezt teljesíteni lehessen, ugyanabba az önkéntes nyugdíjpénztárba 20 éven keresztül már 16 ezer 105 forintot kellene félretenni minden hónapban.
Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi történne, ha egy megtakarító az aktuális helyettesítési rátával számolva irányítaná a megtakarítását, nyugdíjba vonuláskor azonban kiderülne, hogy elértük az EU-s átlagot. Az első pofon akkor érkezne, amikor megtudná, hogy nyugdíja jóval alacsonyabb annál, mint amire számított, a második pedig akkor, amikor a 20 év alatt összegyűjtött megtakarítása az ötödik nyugdíjas éve végére elfogyna.
Számos tényezőt kell tehát figyelembe venni a nyugdíj-megtakarítás tervezésénél, hiszen ha hiba csúszik a számolásba, könnyen nagy bajba lehet kerülni.
Nyugdijasok.
Nincs választás, lehetőség van, s ha ezt nem vállalja be a dolgozó, akkor mire számíthat? Nélkülözésre a köbön 
