...csak állok és várok. Gondolkodom! A rohanó világ elfut mellettem. Öregszem mégis boldog vagyok. Az élet értelmét keresem... nem értem hogy mit és miért teszenek az emberek. Mellém lépnek majd tovább száguldanak. Mintha valamiről lemaradnának, ha gondolkodnának és nem esztelenül rohannának a végzetükbe. Szeretem a csendet, de ezt csak idebent lelem meg. A világ zajos sosincs csend... még álmainkban sem. Minden csak szó és mondat. De sehol egy gondolat.
-Istenem hát hova kerültem?! Egy gondolatok nélküli világba?
-Az emberek már túl léptek a gondolatokon. Csak az üres fecsegést ismerik.
-Mit tegyek, hogy figyeljenek Rám és a többi Gondolóra.
-Lehetettlen! - hallom fejemben a hangot - a világ már csak ilyen... Mindenki a maga hasznára dolgozik, tesz, senki sem segít senkin, ez a világ hajtóereje.
-De én Lázadó vagyok. És kijelentem, hogy ezennel fellázadok! Lázadok az értelmetlenség a szeretetlenség és a durvaság ellen. A SZÓ ellen. És ezzennel meghirdetem a GONDOLATOT. Ki tart velem? Mert én vallom hogy minden percnyi boldogság az Élet és minden boldogtalan pillanat maga a Halál. És hát ki akar százszor meghalni? Én inkább százszor élek...
-Istenem hát hova kerültem?! Egy gondolatok nélküli világba?
-Az emberek már túl léptek a gondolatokon. Csak az üres fecsegést ismerik.
-Mit tegyek, hogy figyeljenek Rám és a többi Gondolóra.
-Lehetettlen! - hallom fejemben a hangot - a világ már csak ilyen... Mindenki a maga hasznára dolgozik, tesz, senki sem segít senkin, ez a világ hajtóereje.
-De én Lázadó vagyok. És kijelentem, hogy ezennel fellázadok! Lázadok az értelmetlenség a szeretetlenség és a durvaság ellen. A SZÓ ellen. És ezzennel meghirdetem a GONDOLATOT. Ki tart velem? Mert én vallom hogy minden percnyi boldogság az Élet és minden boldogtalan pillanat maga a Halál. És hát ki akar százszor meghalni? Én inkább százszor élek...
