Az Én Storym Irodalmi Novella Pályázat

Tombolla

Állandó Tag
Állandó Tag
Este

Bekebelezett végre. Bár a nap minden órájának megvan a szépsége és fontossága, amikor napközben negyven fok körül uralkodik rajtam - áhítom a sötétet, mely feloldozást, megkönnyebbülést ugyan nem hoz, de átmenetileg elbújtat, feltölt, mielőtt kilök az újabb kánikulai nap elé.
Nem lenne ezzel baj, ha elégedett lennék, elfogadnám a sorsomat. Nem vagyok különc, tudom, hogy milliárdnyi embertársam is úgy él, ahogy én. Semmi sem jó. Ha nem fúj a szél, és forróság van - áhítjuk a huzatot. Ha bezörögnek a mínuszok az ablakon, s reggel az alig érezhető szellő lefagyasztja fülünk - áhítjuk az átkot. Mondom, semmi sem jó. De, miért is nem?
Nem részletezem. A lényeg az, hogy ilyen, és hasonló „magvas” gondolatok közepette élveztem a langyos estét. Csendesen pihegtem egy karosszékben, a Balaton egyik városában, nyaralást, pihenést színlelve. A körítés adott volt, napközben nem is volt evvel probléma, de este, a karosszékben már nem tudtam megtagadni magam - kegyetlen gondolatok futkároztak a fejem belsejében. Írtam. Fejben. Nem hoztam jegyzetfüzetet. Pihenni akartam. De, a kutyából nem lesz szalonna. Semmiből se tanulok.
Egy kétszintes, kertes ház emeletén volt a szállásunk - földszinten egy barát házaspárral. Az alsó szint sarkában megbúvó csigalépcsőn lehetett feljutni hozzánk, s a látogató először - természetesen - a hatalmas erkélyen találta magát, melyet csak a tetőgerendák és a faberakások határoltak. Ha este kiléptem a lakásból, egy hatalmas vetítővásznat láttam magam előtt, ahol a fák csendesen bólogattak az enyhe szélben, a csillagok próbálták kicselezni az aprócska felhőket, s az éppen dagadó Hold este kilenctől éjjel kettőig szépen végigsétált a „vászon” egyik végétől a másikig. Ennek a „filmnek” a megtekintéséhez sem kellett egyéb, mint egy kényelmes karosszék, egy megfelelően hűs ital, s az, hogy a tévében jó legyen a műsor, mert így a szeretteim megfeledkeztek rólam, nem irigyelték azt a röpke magányt és álomvilágot, amit ettől a terasztól és vásznától kaphattam.
Nem csoda hát, hogy a csillagok, a Hold és a csendes utca „állomba” ringatott. Zaftos bűncselekmények és annak gonosz elkövetői cikáztak a képzeletemben, miközben a levegő végre lélegezhető, az állandó izzadás kezelhető; az ég koromfekete, apró lyukakkal szövetén, a ciripelés és az egyéb hangok, illatok bizsergetőek, a vérszívók éhesek.
Ez az a pillanat, amikor a leggaládabb gyilkos s annak megbotránkoztató motivációja megfogalmazódik elferdült agyamban, s ez tisztán látszik az arcomon is. Kicsi lányomat - ezek szerint - nem kötötte le a tévéműsor, mert nyílt az ajtó, s kisurrant rajta vékony alakja. Apró csókot nyomott az arcomra, kényelmesen elhelyezkedett az ölemben; vakarózott, néha csapkodott, de tisztelve a magam köré gyűjtött nyugalmat, s alkotói ködöt, nem sokat beszélt. Figyelte az éjszakai fürdőzésből visszatérő fiatalok jókedvű beszélgetését, nevetését; a helyi vagány csávók autói által keltett zajt, a gumik által felvert murvát - de gyerek lévén, ez túl sokáig nem kötötte le. Mint, ahogy én sem - eléggé el nem ítélhető módon.
Csapkodott, vakarózott, s az arcomat tanulmányozta.
- Írsz? - kérdezte végül.
- Hát… - sóhajtottam. - Mondjuk úgy, rendezgetem a gondolataimat.
A lányom - 11 éves - minden momentumát, pillanatát, szavát ellenőrzése, felügyelete alatt tartja annak, amit írok, és természetes büszkeséggel kezeli annak velejáróit. Ebből kifolyólag nem lehetnek titkaim előtte. Tisztában van azzal is, hogy miről szólt a legutóbb elkészült kéziratom. A rengeteg segédanyag ott volt előtte, bármikor belenézhetett, így pontosan tudta, hogy a történet egy meggyilkolt neonáci fiatal körül zajlik, akin keresztül szerettem volna a figyelem középpontjában tartani azt, amit sokan elbagatellizálnak.
- Új ötleten elmélkedsz, vagy megint tele a fejed a németekkel meg a nácikkal?
- Azt befejeztem. Új úton járok - suttogtam a fülébe. Pajkosan megcsikiztem, majd magamhoz húztam, és sejtelmesen búgtam, előremutatva. - Te! Szerinted mit lehetne ebből a fényes Holdból kihozni?
Kicsi lányom elhúzta a száját, gyengéden megpaskolta az arcomat, mimikáján végigszaladt a szokásos, „nem baj apa, majd elmúlik!” sajnáló kifejezés, majd újabb vakarózás és csapkodás után felállt, hogy magamra hagyjon. Már majdnem elérte az ajtót, amikor megtorpant, visszafordult, s a maga egyszerű, őszinte módján annyit kérdezett:
- Apa! Hitlert csípték a zsidók?
A meglepetés nem került el annak ellenére sem, hogy az imént említette a témát. Tisztában van a múlttal, mégis nehezemre esett megtalálni a megfelelő szavakat. Aztán feladtam.
- Nem, kicsim. Azt hiszem, nem.
Majd jött az újabb kérdés, amire már nem várt választ; amitől padlót fogtam, s amitől nem először éreztem úgy, hogy a felnőtté válás igen is csapás - csupán ennyi volt:
- Akkor miért nem a szúnyogokat irtotta?
 

Gyertyafény

Kormányos_Silvertag
Kormányos
KEDVES IRODALOMBARÁTOK!


Az " Én Storym" című Pályázatunk befejeződött, melyre 38 tagunk 62 alkotással nevezett be.







ELSŐ HELYEZETT



LUIGI 48 " A CSAVARGÓ HANGJA" C. NOVELLÁJA







MÁSODIK HELYEZETT



MKATUS "JÓSOLTAK NEKEM" c. NOVELLÁJA




HARMADIK HELYEZETT



ILDIKO/SUNSHINE " RETTEGTEM ETTŐL A NAPTÓL" KEZDETŰ NOVELLÁJA

KÖZÖSEN

LUIGI48 "JÓSZÍVŰ DINNYEÁRÚS" C . NOVELLÁJÁVAL.




/Mivel Luigi48 két novellája is a nyertesek közt van, így az első díja mellé + díjban is részesül, ami egy 4 G-as pen drive./

-






GRATULÁLUNK A NYERTESEKNEK !




KÖSZÖNJÜK A RÉSZVÉTELT ÉS A REMEK TÖRTÉNETEKET, AZ OLVASÓKNAK PEDIG A SZAVAZATOKKAL VALÓ

TETSZÉSNYILVÁNÍTÁST.




Kérjük a nyerteseket, hogy privátba küldjék el a címüket a
[email protected], , vagy belső levelezésben.
 

Luigi48

Állandó Tag
Állandó Tag
Szívből köszönöm mindazoknak, akik elolvasták a beérkező pályaműveket, és szavazataikkal jutalmazták a nekik tetsző írásokat. Gratulálok MKatus és Ildiko/Sunshine szépen és őszintén megírt munkáihoz, de a többi novellához is, melyek olvasása nagy élményt volt sokunk számára. Örülök, hogy részt vehettem ebben a nemes vetélkedésben, és nagyon szépen köszönöm azoknak, akik rám szavaztak. Külön köszönet jár Melittának, aki mint sokan tudjuk, a CanadaHun szíve-lelke, és fáradhatatlan motorja,- valamint azoknak, akik a háttérből segítették az itt folyó munkákat.
A megosztott harmadik helyezést viszont számomra nem tartom jogosnak, mert a "Rettegtem ettől a naptól" kezdetű novella, - amely Ildiko/Sunshine munkája, - több szavazatot kapott, mint "A jószívű dinnyeárus".
 

Gyertyafény

Kormányos_Silvertag
Kormányos
Kedves Luigi48!

Gratulálok az elért eredményedhez!!

Fel kell hívnom a figyelmed arra, hogy a pályázat lezárásának időpontjában lévő állapot alapján készült el az értékelés.
Mivel volt, aki visszavonta a köszönöm gomb megnyomásával járó szavazatát , így a szavazatok konkrét megszámolásával született meg az eredmény.
Így történetesen pont a Te novellád kapott 1 szavazattal többet, s így közös döntés alapján lett megosztva a harmadik hely.

A köszönöm gomb továbbra is működésben marad, hogy a tetszésindexetek a későbbi olvasások során esetlegesen tovább növekedjen, ami már természetesen nem befolyásolja a pályázat eredményét.

Gratulálok még egyszer Mindenkinek, aki részt vett a pályázaton, nagyszerű írásokat olvashattunk, s így az igazi "nyertesek" mi, olvasók lehettünk.

További jó vers és novella-írást kívánok!!!!
 

mkatus

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem a pályázaton.
Köszönöm, hogy elolvastátok és szavaztatok írásomra.

Szívből gratulálok az első és harmadik díj nyerteseinek!

Minden elismerésem Melittának és kormányosainak a sok-sok munkáért, ami a Canadahun igazgatásával jár!

Mégegyszer, mindenkinek mindent köszönök!

mkatus
 

igazmondó

Kitiltott (BANned)
Mivel elérkeztünk az év végéhez, és a szeretet hónapjában gratulálhatunk nektek, mindenkinek, hát tegyük ezt őszintén tiszta szívből. Isten áldása szálljon le rátok nyertesek. Köszönnyük a szorakoztató írásokat.
Melitta kedves soha ne fáradj el, hogy kapaszkodhassunk beléd mindig.
Veletek örülök én is mint egy naiv őszinte gyerek.
KELLEMES KARÁCSONYT!!
 
Oldal tetejére