A
százhárom évesen elhunyt Kirk Douglas Hollywood aranykorának egyik utolsó élő legendája volt, aki olyan klasszikusokkal írta be magát a filmtörténetbe, mint a Spartacus vagy A nap szerelmese. Hosszú élete során pedig Budapestre is eljutott.
Magyar idő szerint csütörtök reggelre virradóra megtudtuk, hogy meghalt Kirk Douglas. A hírt leghíresebb gyereke, a szintén színész Michael Douglas
jelentette be. Várható volt, hogy végül eljön ez a nap, hiszen Kirk Douglas már 103 éves volt. Elképesztő kor és egy elképesztő életút.
A New York állambeli Amsterdamban született Issur Danielovitch Demsky néven, egy Oroszországból bevándorolt hétgyermekes zsidó család egyedüli fiaként. Nehéz gyermekkora ellenére kiválóan tanult, sportolt, az egyetemen birkózásban és színjátszásban is jeleskedett. New Yorkban az Amerikai Színművészeti Akadémia diákja volt, közben több mint ötven különböző munkahelyen dolgozott, hogy előteremtse a tandíjat.
A harmincas évek végén, amikor színpadi pályafutása elindult, nevét Kirk Douglasre változtatta. Amerika hadba lépése után, 1941-ben bevonult a haditengerészethez, a színpadra csak 1945-ben tért vissza. A következő évben kezdődött filmes pályafutása, melynek során mindvégig sikerült elkerülnie a beskatulyázást, drámai hősöket, romantikus és modern figurákat egyaránt hitelesen személyesített meg, alakításait a természetesség mellett lélektani elmélyültség jellemezte. 1949-ben játszott először Burt Lancaster oldalán, legendás párosuk hét kasszasikert eredményezett (köztük az
Újra szól a hatlövetű című westernnel vagy a
Hét májusi nap című politikai thrillerrel), az utolsó a sorban a
Kemény fickók (1986) volt.
1950-ben
A bajnok című film ökölvívójáért jelölték először Oscar-díjra, majd az évtized során még kétszer: 1953-ban
A szörnyeteg és a szépség, 1957-ben
A nap szerelmese című filmért.
Az igazi hírnevet ez utóbbi hozta meg számára, a festő Vincent van Gogh megszemélyesítéséért elnyerte a Golden Globe-díjat. Ezután olyan kasszasikerek következtek, mint a Stanley Kubrick által rendezett
Spartacus (1959), a
Telemark hősei (1965), az
Őrjöngés (1978) és a
Végső visszaszámlálás (1980).
Az ötvenes években, amikor a McCarthy-féle boszorkányüldözés szele elérte Hollywoodot, bátran kiállt a baloldali érzelmekkel gyanúsított szerzők és művészek mellett, nagy érdemei voltak a feketelista felszámolásában. Élete legfontosabb munkájának a négy Oscar-díjat nyert
Spartacust tekintette, amelynek nemcsak szereplője, hanem producere is volt.
Douglas ragaszkodott ahhoz, hogy Dalton Trumbo írja a
Spartacus forgatókönyvét. Trumbo a kor (és talán minden idők) egyik legzseniálisabb hollywoodi írója, neki köszönhetjük például a
Római vakáció vagy a
Pillangó forgatókönyvét. Ezekben az években viszont feketelistán volt az amerikai kommunista párthoz való kötődése miatt, és csak illegálisan dolgozhatott Hollywoodban, helyette mást tüntettek fel a stáblistákon. Trumbo életrajzi filmjében fel is elevenítik azt a pillanatot, mikor Douglas elmegy hozzá, hogy meggyőzze a
Spartacusról.
Douglas 1955-ben saját vállalatot alapított, amelynek első filmje 1957-ben
A dicsőség ösvényei című, Kubrick rendezte háborús dráma volt. A jó szimatú Douglas megvette Ken Kesey
Száll a kakukk fészkére című művének filmjogait, amelyet – érdeklődők hiányában – végül fiának adott. Michael 1975-ben hatalmas sikerű filmmel hálálta meg az apai nagyvonalúságot: az alkotás a kilenc Oscar-jelölésből ötöt díjra váltott, és mindet a fő kategóriában (legjobb film, férfi és női főszereplő, rendezés, forgatókönyv), a filmtörténetben ez mindössze még két filmnek sikerült.
Családszerető ember volt: a
Túl nagy család című 2003-as filmben együtt játszott fiával, a szintén Oscar-díjas Michael Douglasszel, korábbi feleségével, valamint Cameron nevű unokájával. A saját munkáihoz meglehetősen kritikusan viszonyult, mintegy száz filmjének alig negyedére volt büszke, sokat pedig egyáltalán nem szeretett.
A színész 1986 óta szívritmus-szabályozóval élt. 1991-ben helikopterbalesetet szenvedett, néhány évvel később súlyos szélütés érte, de ismét megtanult járni és beszélni. Rendszeresen részt vett jótékonysági eseményeken, feleségével több közhasznú szervezetet – köztük Alzheimer-kórosokat gondozó és nőknek menedéket nyújtó központot – támogattak. 2012-ben e-könyvben mesélt életéről (az előszót George Clooney írta), a memoár hangoskönyv-változatának narrátora fia, Michael Douglas volt.
Számtalan kitüntetése mellett 1981-ben megkapta a civileknek odaítélhető legmagasabb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadságérmet, 2002-ben a művészeknek adható legmagasabb elismerést, a National Medal of Arts kitüntetést és a francia Becsületrendet is. 1968-ban a Golden Globe-díjátadón a Cecil B. DeMille-díjjal, 1991-ben az Amerikai Filmintézet életműdíjával, 1996-ban tiszteletbeli Oscar-díjjal, 2001-ben a Berlini Filmfesztivál Arany Medve-díjával tüntették ki. A Kennedy Center díjának birtokosa, és csillaga vam a Hírességek sétányán. A zsidó gyökereit mindig büszkén vállaló művész novemberben a Zsidó Világkongresszus kulturális kitüntetését vehette át Izrael állam támogatásáért.
A százéves színész nevével egy évtizede díjat alapítottak, amelyet Harrison Ford, John Travolta, Ed Harris, Quentin Tarantino, Robert De Niro és Michael Douglas is megkapott.