Szép munka, elhivatottság kell hozzá. Ápolónőként tudom jól, hogy sokat számít a segítség " a legnehezebb időkben". Gondolkozzunk egy kicsit viszont annak az embernek az eszével, aki mondjuk egy családtagunk, és sajnos ilyen helyre kényszerül. Nem feltétlenül jó az neki, hisz nem a szerettei veszik körül a nap minden percébe, nem őket látja amikor felébred....
Bizonyára feleslegesnek érzi magát, és kirekesztettnek a saját családjából. Édesapám daganatban hunyt el, de minden percemet vele töltöttem, amíg lehetett. Éjszakára jártam melózni inkább, csak nappal mellette lehessek. Fél éven keresztül próbáltam tartani a lelket benne,enyhíteni a fájdalmait ugyan nem tudtam, de az orvosok se. Úgy voltam vele, inkább mellettem legyen, mint messze az otthonától, és feleslegesnek érezze magát. De ettől függetlenül minden tiszteletem a hospice házak dolgozóié.