Pufinak -akár tetszik, akár nem -, igenis, ahogy Gödipista is írja, nagyon is van rálátása a hazai dolgokra, jobban, mint bármelyikünknek, lehet ez az újságírói véna vagy veleszületett bölcsesség, de nekem az az érzésem, mintha egyszerre lélegezne itt is és ott is.
Pontosan érzékeli az itteni jelent és nagyobb szögből lát rá.
Ez az adócsalás téma - melyről már beszélgettünk itt e helyen, nem tudom, a Nagy Törlés előtt-e vagy után, és mely úgy látszik, a mai magyar felfogás és közgondolkodás szinte a két rendszeren átívelő alapjelképévé vált - óhatatlanul napirendre kerül, ha életünk nehézségei, sőt tragédiája a témánk.
Kezdetben vala az átkos, a maga lehetetlen és életképtelen világfelfogásával, ki is termelte a kiskapus megoldásokra hajló amúgy élelmes magyart, ki a jég hátán is megél, és mivel amúgy is verte a sors Árpád óta rendesen, hát felmentést adott magának e történelmi helyzetben is és megmagyarázta a túlélés elkerülhetetlenségét, mely legfőképp abban mutatkozott meg, hogy a - nem is annyira túlélést, mint relatíve a jólétet jelentő (de önmaga számára ezt szimpla túlélésként megélve) - javait lehetőleg minden áron és minden elérhető eszközzel megszerezze ("jár neki, miért maradjon ki belőle, csak mert a nyakára hozták a kommunizmust?; s ha már így van - akkor azt teszi, amit ilyen helyzetben lehet"), így alakította ki maga számára a KISKAPUK világát, melyben otthonosan mozgott és mely a mai napig civilizáltabb társadalmakban ismeretlen életforma. De nem nálunk, ahol mindig, szinte mindenki és szinte minden helyzetben kiskapukat keresett és talált, előnyre, előbbrejutásra, javakhoz, építőanyagokhoz, felvételihez, stb, stb. Nem keresek kibúvót, ez annyira mélyen beleivódott az életmódunkba, és annyi valóban súlyos kényszerhelyzet is előidézte, hogy ez alól senki sem kivétel, még a mi igen becsületesnek mondható családunk sem, legfeljebb az igénybevétel mértékében voltak jelentős eltérések, például engem se nagyon akartak felvenni a középiskolába (most ne térjünk ki rá, hogy tanulmányi eredményeim nem voltak kiválóak, de semmiképpen sem olyan gyöngék, hogy ne lett volna jogom továbbtanulni, itt is ideológiai okok játszhattak közre és ez az ember lelkében akkor rögtön felmentésért kiáltott, mikor protekciót vett igénybe, én ezt elismerem), de a skála innen az egekig gyűrűzött a munkahelyi és üzemi anyagok magánkézbe vándoroltatásától az állami pénzen felépített magánvillákig, a fusizásoktól a nagybani közvagyon kisajátításig hihetetlen arzenálját produkálták az ügyeskedéseknek, a szó legrosszabb értelmében. Erről nem csak én írogatok itt, nálam okosabb emberek ismertették már több fórumon e történelmivé emelkedett silány jelenséget, például Hanki
iss Elemérnek is visszatérő témája.
Nos tehát: a nyolcvanas évek során valamikor bevezették az adórendszert, mondván, bruttósítják a bérünket úgy, hogy abból annyi maradjon nagyjából, mint addig (tudjuk, nevetségesen alacsony fizetések voltak a minden életterületet átfogó állami dotációkra hivatkozva), ez meg is történt, ám attól a pillanattól kezdve többé nem kerestünk még annyit sem, és ez a tendencia a mai napig megmaradt: mindenkor a korszakhoz képest alacsony átlagjövedelmek és egyre magasabb adóterhek.
A rendszerváltás után jött a KISKAPUS életforma kapitalizmusba való transzformálása, ez ösztönösen történt és reflexszerűen ment végbe, ez lett a leghétköznapibb adócsaló életforma. Olyannyira, hogy gyakorlatilag az adótörvényekbe is belekalkulálták. És itt is érvényes: a szinte elkerülhetetlen apró és talán elnézhető kegyes csalásoktól a legnagyobb Demján-szintű országos rablásokig hatalmas a skála, ráadásul szinte dicsőség "túljárni az állam eszén" (fel sem merül senkiben, hogy ezzel saját honfitársait károsítja meg), a legtermészetesebb fennhéjázással meséli boldog-boldogtalan, taxisofőr az utasnak, haver a havernak, ismeretlen adócsaló az utcán a másiknak, hogy ő milyen trükköt vet be (és "az csak természetes, hát má hogyan élnék meg, hát felkopik az állam, ne má..."), és sajnos, sokszor még részben - és nagyon békaperspektívából nézve -, de igazuk is van. Mert ez a 22-es csapdája. Mivel eleve az adócsalásnak ezernyi módja és lehetősége van, az adótörvények ezt valamelyest kivédendő, hihetetlen bonyolultak és szövevényesek (én ha meglátom a vaskos, több oldalnyi apróbetűs adóívet, feltartom a kezem és rohanok a sógoromhoz, hogy fejtse meg a hieroglifákat, hogy be tudjam adni az adóbevallásomat), ugyanakkor a bonyolult adórendeletek és a betarthatatlannak mondható feltételek, az irreális befizetési arányok az adózókat arra ösztönzik, hogy mindenképpen csaljanak valamilyen formában, ha egyáltalán pénzért akarnak dolgozni. Ez a tény az oka, hogy a magyar adótörvények messze a legbonyolultabbak az egész világon, nagy szégyenünkre a volt cucilista szomszédaink ellenében is. Meg mivel rém bonyolultak és egyszerre akarják kivédeni az összes kiskaput (ami lehetetlen) és ugyanakkor egyszerre akarják biztosítani a törvényhozók és nagy cápák legális kiskapuit, ezért olyan ellentmondásokat is tartalmaznak, amik vagy feloldhatatalanok, ezért bármelyik megoldásába bele lehet kötni, vagy az igazi könyvszakértők számára a megúszási módok kincsesbányáit jelenthetik, hisz kellő csűréssel-csavarással fel lehet használni őket a legálisnak mondható, de valójában törvénytelen, vagy simán nem etikus megoldásokra. Na ez az oka annak, amit Spanky egyszerűen így fogalmazott meg: "Mondjatok mar, hogy nem igaz". Ezért igaz. Ez itt így működik. És ez az oka annak, hogy évente változtatják az adótörvényeket, sokszor még évközben is, ami hihetetlen terhet ró az adózókra, könyvelőkre, és persze minden adóívet és szabályzatot újra meg újra ki kell nyomtatni stb... (borzalom).
Mondok egy példát, nem kell elhinni, valóban csodaszámba megy, de a közvetlen környezetemben megtörtént. A sógoromról van szó, nagy tudású ember, aki ha megtudja, hogy merek róla írni, irgalmatlanul letolna. Szóval ők a nővéremmel a becsületesség megszállottjai, eleve így vannak bekötve gyárilag, de ez a mentalitás olaj volt náluk a tűzre, és a sógorom évekkel ezelőtt elhatározta, hogy megpróbál MINDEN ADÓTÖRVÉNYT BETARTANI. Ez egyrészt iszonyú fáradtságába és plusz munkájába került (utánajárás, törvények, rendeletek, módosítások ismerete stb.), másrészt hamar találkozott az előírásokban rejlő súlyos ellentmondásokkal, ami azt jelentette konkrétan, hogy ha az egyik pontot maradéktalanul betartja, a másik ponton ezzel már szabályt sért. Évekig próbálkozott, az anyagi hátrányokról, horrorisztikus befizetéseiről már nem is érdemes szót ejteni, nővérem sokszor nevetett, hogy az egyetlen vállalkozó adófizető, akire az ország számíthat és persze mindenki hülyének nézi. (A vállalkozó azért fontos, mert hogy a bérből élőknek valóban nincs semmi lehetőségük a csalásra, és érdekes, hogy emiatt vesztesnek érzik magukat a legtöbben, holott pont ez adhatna jogos alapot elvárásaiknak a többiek tisztességes adózását illetően.) A dolog odáig fajult, hogy mára feladta a vállalkozását, bérből él, nem akartak éhenhalni.
Végül, hogy lezárjam e végeláthatatlan témát, visszatérek a békaperspektívára. Itt értek fokozottan egyet Pufival a rálátás szükségességével, mégha a "megrövidített" kiskeresetű és nagy adózó kategóriába tarozónak érzem is magam.
Ugyanis pontosan ez a perspektíva-kérdés a kulcsa szerintem a megoldásnak, ami persze itt nem fog megtörténni. Történetesen, hogy ha ebben az országban egyszer egy csekélyke fény gyúlna az elmékben és szívekben, és egyszercsak valamitől felismernék a lakosok azt a kézenfekvő igazságot, hogy ha mindenki törekedne legalább közepes mértékben a tisztességes irányába, akkor a törvények is engednének ebbe az irányba (ezt most természetesen mindenki először a törvény oldaláról várja, véletlenül sem az önmaga oldaláról tesz kísérletet elindítani a folyamatot), akkor előbb-utóbb el lehetne hagyni a szövevényeket a törvényekből, rendeletekből, egyszerűsödne az egész és egyre több pénz jutna a közösbe, ebből egyre több pénz jutna az egyénekhez vissza és így egyre jobban és nyugodtabban élhetnénk, lelkiismerelileg is, nem csak életszínvonalban. Más országokban is van csalás, korrupció, magas szinteken is, mégis, valahogy ez az elv jobban működik, mint látjuk, az életük is. Hát én így képzelem, persze ez csak az én véleményem.
És természetesen kivételt képeznek e fórum látogatói, kik mind jeleskednek etikai kérdésekben, ők erősítik a szabályt
.
:mrgreen:
