Ma volt az első ,szabadnapom,,. Igy kicsit többet kutakodtam az interneten mint általában. Elolvastam olyasmiket is - pl ,,hozzászólásokat,, - amit korábban nem és nagyon nem volt benne örömöm. Azonnal oda lyukadtam ki, hogy mindamellett, hogy ez az internet egy Isten áldás, egyuttal egy Isten csapás is. Teret ad a primitiv névtelen mocskolódásoknak, teret ad a szabad vádaskodásnak. A Friderikusz és a Medveczky volt pl a két célpont, ijesztő volt. Különösen akkor amikor bátran állithatom, hogy a Fridi, a Havas, a Baló, a Vitray és aztán nagy szünet, nemzetközi szinten mérhető. S hogy senki emberek mit megengednek maguknak az valami elképesztő. Kár, hogy egy ilyen nagyszerű vivmányt erre használunk fel.
Nem tudom Nektek otthonról ez természetesnek tűnik vagy Ti is elutasitjátok az efajta vélemény-nyilvánitást?
Pufi, mikor megismerkedtem a világhálóval pár éve, nem győztem csodálkozni. Meséltem nővéremnek, hogy ez egy csoda, mennyi szépséget lehet találni. Szerinte meg a világ mocska rajta van, egy szeméttár, legalábbis akkoriban ezt mondta. Ugyanakkor mára elismeri, hogy akár tudományos adatokra, akár bármilyen megnéznivalóra szüksége van, szinte mindent megtalál, valóban elképesztő. De ő például el nem olvasna, meg nem nézne egy fórumot sem, és hogy beírjon, az szinte elképzelhetetlen. Nem is ér rá és nem is tartja sem fontosnak, sem méltónak talán saját szintjéhez, így látom. Szerintem ki is marad sokmindenből, amit én megtapasztaltam, például a Veletek való kapcsolattartás folytán, mely hasonlatos iskoláskori barátságaim kialakulásához és kevesebb lenne az életem nélküle. Ezt csak azért írom, mert mikor a mocskolódásokkal találkozol, gondolj azokra, akiknek például nincs internetük (sokan vannak, értelmes emberek is), vagy azokra, akik inkább nem is írnak véleményt, ismerve a világ színvonalát.
Szerintem kinek mi kell, azt maradéktalanul megtalálhatja a világhálón pillanatok alatt. De ebben a felfoghatatlan információ bőségben, amit lehetetlen feltérképezni akár egy életen át is, minden ugyanúgy elkezdett működni, mint az életben. Az emberiség oly nagy létszámú, hogy a sors kereke és a szerencse vagy az úgynevezett véletlen dönti el, kivel, mivel találkozom. Az én képtáram, zenetáram stb. engem jellemez, más ember képtára meg őt, és nyilván vannak olyan területek, amelyekkel még véletlenül sem fogok sohasem találkozni, mert nem nézek, keresek arra, pedig a lehetősége itt van előttem.
Ahogy az életben, úgy a hálón is - az emberi megnyilvánulások színterein, a fórumokon - többnyire elsőre a negatívum, az arrogancia dominál, mely jellegénél fogva mindenkor megnyilvánul. A jó vagy normális nem nyilvánul meg pillanatonként lényegénél fogva, azért jó, azért normális. A rossz nyomakodik és szem elé akar kerülni. Bosszantani, hergelni akar, ezért találkozol vele bárhol, bármikor. Eleinte engem is lesújtott, hogy kedvenc Konczomról, kinek dalait dúdolgatom 40 éve lassan, miket le nem írtak fórumokon, aztán megszoktam meg tudomásul vettem, hogy ami az én világom, az másnak baromság, ellenszenves. Rendben. De a rosszindulat és gonoszság nem hagy engem sem nyugodni. Én is utálok sokmindent. Beszélgethetünk is olyasmiről, amit nem szeretünk. De direkt benyomulni valahová szitkozódni, ócsárolni, valóban alantas dolog.
Pedig régóta gyűjtöm a lelkierőt, hogy beírjak a BKV oldalára egy nem akármilyet, mert tele van mindenem az idei őszi közlekedési változtatásokkal, legalábbis, ami az én általam bejárt vonalakat illeti, már-már úgy érzem, börtönbe való, aki ennyi hátrányt és ennyi bosszúságot, nehézséget okoz és ennyi embernek. Pedig valóban biztos prémiumot kapott, hogy minden ésszerű járatot ésszerűtlenné változtatott a mi környékünkön. A technikai szünetemen túl az is akadályozott ebben az elhatározásomban, hogy úgy érzem, csak a legcifrábbakat tudnám írni, az meg hiábavaló, azontúl, hogy levezetene némi feszültséget.
Hogy az általad említett nevekre térjek: rangsorolásoddal nagyrészt egyetértek. Friderikusz személye körül megoszlanak a vélemények, de tehetsége elvitathatatlan. Sajnos, mindenkinek, aki nyilvánosság elé lép, vállalnia kell a köz véleményét, akármilyen lesújtó is az. A köz meg manapság olyan, amilyen. Amilyen a kor és szelleme, amiben élünk. Populáris, felszínes, bugyuta, színvonaltalan stb. Mondhatnám, nem a bulvár hírek melletti fórumokon kell keresni a szellemi közeget. Sajnálom a nagy művészeket, mint Medveczky is, akiknek életelemük a szereplés, művészetük alapvető megjelenési formája, de sajnos primitív közegben sokszor a disznók elé hányt gyöngyök sorsát kell megélniük, és ez még a most is népszerű Koncz-cal is így van, hogy maradjak az én példámnál.
Egyáltalán, Magyarországon ma a szellemi, etikai, stílusbeli és mindenféle színvonal a béka segge alatt van. Itt nálad erről már beszélgettünk sokat más vonatkozásban is, mikor még Hahalman is bejárt naponta.
A nagyszerű vívmány ilyetén felhasználására: hát a sajtó és a televíziók, rádiók elsilányítása nem ugyanez a jelenség? Azokat is milyen nemes célokra és milyen nagyszerű minőségben lehetne működtetni, persze akkor nem lenne cirkusz a népnek!
Az utcán is lehetne sétálni, tisztaságban, jó levegőn, élvezettel. Ehelyett koszban, szmogban, graffitis mocskos falak közt sétálhatok. Mert az emberek így használják és egyelőre nincs hatóság, amelyik azzal foglalkozna, hogy szankcionálja az efféle rombolásokat és nincs semmi pozitív befolyás, ami ezen változtatni tudna.
