Csak ha akarsz velem beszélgetni

garibaldi írta:

Aranyos vagy! Ez a hírlevél kb. 1000 címre ment ki. Kaptam jónéhány kedves visszajelzést is az igaz, de ilyet is:

"Kedves ........ Én is igazán örülök, hogy MAGYARORSZÁG, a gójok leigázása ilyen fontos a zsidóság életében. HA a Kneszet előtt adventi gyertyát gyujtanak, majd el is hiszem, amit a Talmuddal ellenkezőleg irnak: t.i. jó ez az együtt ünneplés" egy olyan nép szájából, aki megvetnek és csak rabszolga állatnak tartanak minden nem zsidót, akiknek javait, életét büntetlenül el lehet venni, akiket megerőszakolhatnak, eltiporhatnak.
Baráti szeretettel: .........."

Nem tudom melyik ünnep lehetne olyan, amit valóban közösen lehetne "előadni". Komolyan gondolom, hacsak ennek nincs valami vallási tilalma.
A Hősök tere lehet, hogy nem volt egy szerencsés helyszínválasztás, mindenki annyira érzékeny. Kölcsönösen kellene gesztusokat adni és akkor talán...

Kattints a kibontásához...

Én is kapok agyrém küldeményeket néha, nemzetféltő meghasonlott tébolyokról, rémképekről, titkos ellenségekről stb. B.p-vel sokszor beszéltünk már arról, hogy minden pozitívumot, amit a világtól elvárunk, magunkon kell kezdeni. Mindenkinek, aki ilyeneket ír, ajánlom figyelmébe tanulmányozás céljából az iménti két fotót. Ha azt megoldotta, jöhet a nemzetféltés kérdése.
Egyébként meg a "gojok" sem gyújtanak hanuka gyertyát, a zsidók se adventet, mi van ebben különös. (A közös ünneplés fogalma nem a külsőségek egyeztetésén múlik, hanem az elfogadáson és tolerancián.) Én meg egyiket sem, mert annyira leterhelt és fárasztó az életem, hogy örülök, hogy élek.

df

Valójában Garibaldi páciense egy korábbi történetemet igazolta, amikor megkérdezték tőlem, mit keresek az éjféli misén? Van egy elfogult megjegyzés ami igy hangzik: a magyarok az anyatejjel szivják magukba az antiszemitizmust. Ugye ez nyilván nem igaz, de ilyenkor az ember hajlamos arra, hogy elkeseredésében általánositson. Na meg az átkosban nyilván mert tiltották nem kellett naponta szembenézni ezzel az iszonyattal. Még szerencse, hogy nekünk itt itt vagytok mint kétlábonjáró humanisták. A szörnyű az, hogy a zsidók között is megtalálható mindenféle ember és a nem zsidók között is. Nincsennek előjogok, nem lehetnek kisajátitott jogok, csak tolerancia kell, hogy együtt tudjunk élni.
S még valami, amiről eddig talán soha nem esett szó: a zsidó vallás egyedi államvallás s ennek ellenére Izrael tele van ateistákkal akik nem vallási alapon közelitenek a zsidóságukhoz. Igy a kormány se vallási alapon van a helyén, hanem polgári feladatait ellátva. Igy a Kneszet elött Adventi gyertyát gyújtani értelmetlen lenne. Továbbá az Izraeli katolikus lakósság, akkor és ott gyujt gyertyát ahol akar és ahol nem sérti mások vallási hovatartozását. Na akkor Happy Hannukah.

mm

Boldog Karácsonyt

Nagyon érdekes téma amit írtál.

Pufi írta:

Ma volt az első ,szabadnapom,,. Igy kicsit többet kutakodtam az interneten mint általában. Elolvastam olyasmiket is - pl ,,hozzászólásokat,, - amit korábban nem és nagyon nem volt benne örömöm. Azonnal oda lyukadtam ki, hogy mindamellett, hogy ez az internet egy Isten áldás, egyuttal egy Isten csapás is. Teret ad a primitiv névtelen mocskolódásoknak, teret ad a szabad vádaskodásnak. A Friderikusz és a Medveczky volt pl a két célpont, ijesztő volt. Különösen akkor amikor bátran állithatom, hogy a Fridi, a Havas, a Baló, a Vitray és aztán nagy szünet, nemzetközi szinten mérhető. S hogy senki emberek mit megengednek maguknak az valami elképesztő. Kár, hogy egy ilyen nagyszerű vivmányt erre használunk fel.
Nem tudom Nektek otthonról ez természetesnek tűnik vagy Ti is elutasitjátok az efajta vélemény-nyilvánitást?

Kattints a kibontásához...

Persze, hogy elutasítjuk.
Tudod, a jólneveltség nem minden ember lényébe épül be, vannak elég sokan, akik mázként viselik. Boldogok, ha adódik valamiféle lehetőségecske, amikor kicsit kibújhatnak a rájuk kényszerített viselkedésforma alól. Mondhatnám úgy is, hogy kicsit adhatják önmagukat. Az is szerepet játszhat, hogy akit megaláz, beszennyez az ember, azt maga alatt tudhatja. Vannak emberek, akik csak így képesek felemelkedni, hogy a másikat tólják lejjebb. Mindjárt más érzés a feje tetejét nézni, mint az állát alulról. Hogy a célt a saját felemelkedésvel is el lehetne érni? Persze, csak az strapás.

Azt hiszem, a jelenség nem kötődik az internethez. Régen, amikor a telefonok már automata központon keresztül működtek, de még nem volt egyszerűen visszakereshető a híváslista, gyakoriak voltak a névtelen, mocskolódó telefonok. Sokan pont az ilyenek miatt választották a titkosítás lehetőségét, a telefonszámuk nem volt publikus, csak azok ismerhették, akiknek az előfizető megadta.

Nem tudom, hogyan lehet hatásosan védekezni ellenük. Talán el kellene fogadni, hogy ez az emberi természet egyik sötét bugyra? Van jobb?

garibaldi írta:

Aranyos vagy! Ez a hírlevél kb. 1000 címre ment ki. Kaptam jónéhány kedves visszajelzést is az igaz, de ilyet is:

"Kedves ........ Én is igazán örülök, hogy MAGYARORSZÁG, a gójok leigázása ilyen fontos a zsidóság életében. HA a Kneszet előtt adventi gyertyát gyujtanak, majd el is hiszem, amit a Talmuddal ellenkezőleg irnak: t.i. jó ez az együtt ünneplés" egy olyan nép szájából, aki megvetnek és csak rabszolga állatnak tartanak minden nem zsidót, akiknek javait, életét büntetlenül el lehet venni, akiket megerőszakolhatnak, eltiporhatnak.
Baráti szeretettel: .........."

Nem tudom melyik ünnep lehetne olyan, amit valóban közösen lehetne "előadni". Komolyan gondolom, hacsak ennek nincs valami vallási tilalma.
A Hősök tere lehet, hogy nem volt egy szerencsés helyszínválasztás, mindenki annyira érzékeny. Kölcsönösen kellene gesztusokat adni és akkor talán...

Kattints a kibontásához...

Ha engem kérdezel, nem nagy rendezvényen csinálnám. A szomszédok szintjén többnyire működik a kölcsönös jóindulat. Tudod, ha az ember azt látja, hogy minden ugyanúgy működik a zsidó szomszédomnál, mint a kereszténynél, csak éppen a vallása okán más szokásokat követ, akkor nem nehéz vele közösséget vállalni. A nagy rendezvényhez az elvont és sokszor lejáratott fogalmak tartoznak. Azok könnyebben váltanak ki indulatokat.

Az egyik nagymamám véresszájú antiszemita volt. Ha szóbakerült, szerinte a világ minden gondját a zsidók okozták.
Egyszer gyerekfejjel találkoztam az egyik kollégájával. Kiderült, hogy a bácsi amikor behívták munkaszolgálatra, szétrakta az értékeit a "baráti" keresztény családok között, azzal, hogy mentsék át a számára, vagy ha úgy adódik, inkább az övék legyen... Szerencsés volt a bácsi, mert visszatért. A javait egyedül az én antiszemita nagymamámtól kapta vissza.
Később szóbahoztam a nagymamámnak. Az volt a reakciója, hogy a bácsi nagyon rendes ember, Ő megérdemelte a segítséget.
Szóval egyedi emberi kapcsolatok szintjén jobban működik.

garibaldi írta:

Aranyos vagy! Ez a hírlevél kb. 1000 címre ment ki. Kaptam jónéhány kedves visszajelzést is az igaz, de ilyet is:

"Kedves ........ Én is igazán örülök, hogy MAGYARORSZÁG, a gójok leigázása ilyen fontos a zsidóság életében. HA a Kneszet előtt adventi gyertyát gyujtanak, majd el is hiszem, amit a Talmuddal ellenkezőleg irnak: t.i. jó ez az együtt ünneplés" egy olyan nép szájából, aki megvetnek és csak rabszolga állatnak tartanak minden nem zsidót, akiknek javait, életét büntetlenül el lehet venni, akiket megerőszakolhatnak, eltiporhatnak.
Baráti szeretettel: .........."

Nem tudom melyik ünnep lehetne olyan, amit valóban közösen lehetne "előadni". Komolyan gondolom, hacsak ennek nincs valami vallási tilalma.
A Hősök tere lehet, hogy nem volt egy szerencsés helyszínválasztás, mindenki annyira érzékeny. Kölcsönösen kellene gesztusokat adni és akkor talán...

Kattints a kibontásához...

Ilyen marhaságok ezrével terjednek az interneten. Volt egy régi munkatársam, aki egy ideig nekem is küldözgette. Én azt a módszert alkalmaztam, hogy simán töröltem őket és egyáltalán nem reagáltam. Néha küldtem neki valami mókás doksit, aminek köze nem volt a témához. Végül egyre ritkábban kaptam tőle levelet és most már egyáltalán nem küld, hála az égnek.

Pufi írta:

Valójában Garibaldi páciense egy korábbi történetemet igazolta, amikor megkérdezték tőlem, mit keresek az éjféli misén? Van egy elfogult megjegyzés ami igy hangzik: a magyarok az anyatejjel szivják magukba az antiszemitizmust. Ugye ez nyilván nem igaz, de ilyenkor az ember hajlamos arra, hogy elkeseredésében általánositson. Na meg az átkosban nyilván mert tiltották nem kellett naponta szembenézni ezzel az iszonyattal. Még szerencse, hogy nekünk itt itt vagytok mint kétlábonjáró humanisták. A szörnyű az, hogy a zsidók között is megtalálható mindenféle ember és a nem zsidók között is. Nincsennek előjogok, nem lehetnek kisajátitott jogok, csak tolerancia kell, hogy együtt tudjunk élni.
S még valami, amiről eddig talán soha nem esett szó: a zsidó vallás egyedi államvallás s ennek ellenére Izrael tele van ateistákkal akik nem vallási alapon közelitenek a zsidóságukhoz. Igy a kormány se vallási alapon van a helyén, hanem polgári feladatait ellátva. Igy a Kneszet elött Adventi gyertyát gyújtani értelmetlen lenne. Továbbá az Izraeli katolikus lakósság, akkor és ott gyujt gyertyát ahol akar és ahol nem sérti mások vallási hovatartozását. Na akkor Happy Hannukah.

Kattints a kibontásához...

Én arra gondoltam, hogy az embereknek szükségük van állandóan valakikre akiket lehet utálni, aki miatt össze kell tartani, mert "leigáznak", ellopják javainkat.

Ez már talán kisgyerek korban kezdődik, amikor kiszúrnak a gyerekek maguk közül olyant akinek nincs barátja, vagy gyengébb, de ha nem is gyenge, de könnyű megsérteni, mert az első szóra elsírja magát. Ez szinte gyönyörűséget okoz néhány szadizmusra hajló gyereknek. Talán úgy kellene reagálni az ilyen buta körlevelekre, hogy nem sokszorosítjuk az interneten, hiszen igazán úgyis csak "nagy mélységekben" okoz ez "élményt". Oda pedig nem megyünk, mert nagy a keszon-betegség veszélye arrafele....:mrgreen:

Pufi írta:

Ma volt az első ,szabadnapom,,. Igy kicsit többet kutakodtam az interneten mint általában. Elolvastam olyasmiket is - pl ,,hozzászólásokat,, - amit korábban nem és nagyon nem volt benne örömöm. Azonnal oda lyukadtam ki, hogy mindamellett, hogy ez az internet egy Isten áldás, egyuttal egy Isten csapás is. Teret ad a primitiv névtelen mocskolódásoknak, teret ad a szabad vádaskodásnak. A Friderikusz és a Medveczky volt pl a két célpont, ijesztő volt. Különösen akkor amikor bátran állithatom, hogy a Fridi, a Havas, a Baló, a Vitray és aztán nagy szünet, nemzetközi szinten mérhető. S hogy senki emberek mit megengednek maguknak az valami elképesztő. Kár, hogy egy ilyen nagyszerű vivmányt erre használunk fel.
Nem tudom Nektek otthonról ez természetesnek tűnik vagy Ti is elutasitjátok az efajta vélemény-nyilvánitást?

Kattints a kibontásához...

Tudod Pufi azt mondják, hogy aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók....

Már régóta szerettelek volna téged megkérdezni arról, hogy igaz volt-e az a régi-régi történet, ami arról a három énekesről szólt, akiket itt lent láthatsz-hallhatsz? Te azért azokban a körökben forogtál, ahol nem csak pletyka szinten tudhattatok az akkori sztárok életéről.

a

Nem pontosan értem mire gondolsz. Azt se tudom pletyka szinten mi ment körbe. Egyet tudok, hogy a Máté Peti nagyon jó barátom volt. Volt itt nálam Kanadában is. Sőt azt is el kell mondanom, hogy ő volt a 200 közül az egyetlen akit eltudtam ,,adni,, a kanadai TV-nek is. Soha nem felejtem el, elmentünk a CBC Studióba és ott várt minket egy 9 tagú zenekar. Az Elmegyek cimű dalt vettük fel, angol szöveggel. A Péter letett egy zongorakivonatot és a zenekar vezető felröhögött. Ki ez az ,,ázsiai,,? Nem tudja, hogy ez erre nem szokás. Erre visszakértem a kottát és a Péter 15 percet kért és kivett a táskájából egy üres kottásfüzetet és szétirta a bandának a kottát. Kiosztotta és a banda egyre lejátszotta. Aztán elkezdtek egymásnak gratulálni.
De millió storym van vele itthon is és otthon is. Nagyon szerettem. Nagyszerű haver volt. A Saci - Dékány - a maga ,,nyugalmával,, talán nem hozzá való volt.
A Koós szintén volt itt nálam, többször is. Legutóbb 3 éve. Sikert csinál és van közönsége. A hangja ma már inkább magyarnóta éneklésre alkalmas.
Befejezésül ha konkrétabban kérdezel szivesen válaszolok, - ha tudok!

Ezen a foton fennt a Sinkovitsal számoljuk a pénzt, amit hazaküldtem az új Nemzeti Szinház javára (1984)
Lent pedig a Péterrel Torontóban.

Tulajdonképpen válaszoltál. Köszönöm. kiss
Ha hinni lehet az internetes információknak Koós most nagyon beteg.

Vajon mire költhették azt a halom pénzt az asztalotokon és kire....?:roll:

Tudod hazaküldtem akkor többezer dollárt. 2002-ben épült fel a szinház a kamataival biztos volt 5 ezer és még egy udvariassági meghivót sem kaptam az avatásra. Arról nem beszélek, hogy itt mit kellett kiállnom: viszem a pénzt azoknak a mocskos kommunistáknak. Ugye érted? Nekem a szinház szent dolog volt és a Gobbi Hilda nénitől még őrzöm a levelet amelyben megkért. Missiónak tartottam.

Pufi írta:

Tudod hazaküldtem akkor többezer dollárt. 2002-ben épült fel a szinház a kamataival biztos volt 5 ezer és még egy udvariassági meghivót sem kaptam az avatásra. Arról nem beszélek, hogy itt mit kellett kiállnom: viszem a pénzt azoknak a mocskos kommunistáknak. Ugye érted? Nekem a szinház szent dolog volt és a Gobbi Hilda nénitől még őrzöm a levelet amelyben megkért. Missiónak tartottam.

Kattints a kibontásához...

Jajj Pufi, az ember megtanulja, hogy ha segített, akkor felejtse el gyorsan. Akkor nem fáj a köszönetnyilvánítás elmaradása. Ha Gobbi Hilda megérte volna, ő biztos emlékezett volna. A hála mainapság nem divatos. Az érdem azé, aki nagyobb hanggal, nagyobb erővel tudja hirdetni a saját szerepét, mégha kétséges volt is.

Pufi írta:

Nem pontosan értem mire gondolsz. Azt se tudom pletyka szinten mi ment körbe. Egyet tudok, hogy a Máté Peti nagyon jó barátom volt. Volt itt nálam Kanadában is. Sőt azt is el kell mondanom, hogy ő volt a 200 közül az egyetlen akit eltudtam ,,adni,, a kanadai TV-nek is. Soha nem felejtem el, elmentünk a CBC Studióba és ott várt minket egy 9 tagú zenekar. Az Elmegyek cimű dalt vettük fel, angol szöveggel. A Péter letett egy zongorakivonatot és a zenekar vezető felröhögött. Ki ez az ,,ázsiai,,? Nem tudja, hogy ez erre nem szokás. Erre visszakértem a kottát és a Péter 15 percet kért és kivett a táskájából egy üres kottásfüzetet és szétirta a bandának a kottát. Kiosztotta és a banda egyre lejátszotta. Aztán elkezdtek egymásnak gratulálni.
De millió storym van vele itthon is és otthon is. Nagyon szerettem. Nagyszerű haver volt. A Saci - Dékány - a maga ,,nyugalmával,, talán nem hozzá való volt.
A Koós szintén volt itt nálam, többször is. Legutóbb 3 éve. Sikert csinál és van közönsége. A hangja ma már inkább magyarnóta éneklésre alkalmas.
Befejezésül ha konkrétabban kérdezel szivesen válaszolok, - ha tudok!

Ezen a foton fennt a Sinkovitsal számoljuk a pénzt, amit hazaküldtem az új Nemzeti Szinház javára (1984)
Lent pedig a Péterrel Torontóban.

Kattints a kibontásához...

Szia Pufi! Most olvastam végig régebbi bejegyzéseket.
Nagyszerű ember vagy! Nem is tudom, hogy van e még ilyen hozzáállásal, finom lélekkel és nagy szívvel ember mint Te. Sajnálom, hogy ezt kellett megtapasztalnod.
Koos egyébként lecsúszott, erősen emelgetia poharakat egy szóval is illethetném. Nem igen használható már semmire, mindenhol csak lejáratja magát. Nem is kap felkéréseket emiatt.
A régiekből szinte már nem sokan vannak. Elvesznek az értékek, a lényegek. Taposás törtetés lép a helyükbe. A Tiszta nyílt barátságok eltünnek. Kemény a világ, mert az ember teszi azzá önzőségével.
Üdvözlettel: Zs.

b.p. írta:

Jajj Pufi, az ember megtanulja, hogy ha segített, akkor felejtse el gyorsan. Akkor nem fáj a köszönetnyilvánítás elmaradása. Ha Gobbi Hilda megérte volna, ő biztos emlékezett volna. A hála mainapság nem divatos. Az érdem azé, aki nagyobb hanggal, nagyobb erővel tudja hirdetni a saját szerepét, mégha kétséges volt is.

Kattints a kibontásához...

Pontosan. Ez a Nemzetis történet abszolute beleillik az elmúlt 18 év gyalázatai sorába. Irgalmatlan pénzügyi ügyeskedések, manipulációk, eltüntetett milliók, milliárdok, gyanús ügyletek tömkelege. Az egyik kormány alatt elkezdik a gyűjtést, folyik a szarakodás, a másik kormány beleköp az előző elképzelés-levesébe és másképp csinálja az egészet, ott kárbavész, amit belefeccöltek, itt újabb pénzkidobások, saját emberek megfizetése, ellenség leköpése és ez így megy. Közben minden területen - egészségügy, rászoruló gyermekek, kultúra stb. - akadnak őszinte és tisztességes adakozók, segítőkész emberek, és örülhetünk, ha ezeknek az adományoknak egy része valóban eljut oda a bürokrácia útvesztőjén és a jóljárni akaró tisztviselők kezén keresztül, ahová szánták.
Idős nevelőapám azon mérgelődött, hogy hallotta a hírekben a napokban, hogy amennyiben nem magánszemély, hanem cég, vállalat, intézmény adakozik, az adóköteles. Ez így első hallásra normális ember számára felfoghatatlan: miért adózzon az, aki ad jószántából a rászorulóknak?
Aztán a sógorom elmagyarázta neki, hogy ez azért van, mert kis hazánkban dívik az a bevált és abszurd szokás, hogy boldog-boldogtalan, cégek ezrei mindenféle kiadásaikat adományként leírva adót úsznak meg, ezzel károsítva meg a lakosságot. És ez csak egy momentum, amiért ebben az országban ugyebár "nincs pénz semmire".
Én csak remélni tudom, hogy az általad gyűjtött igen tetemes összeg valóban az új Nemzeti építésére ment...

fg

Kedves Zsallya igazán kedves vagy, de nem vagyok én egy csodabogár, csak teszem a dolgomat. Egyrészt otthonról hozom, másrészt szeretek az embereknek örömet szerezni. Most az ünnepek alatt is ez volt a legfontosabb szempontom az ajándékok kiválasztásánál.
Találtam egy könyvet, Gárdonyi Géza: A Láthatatlan ember. A kölykömnek fogalma sincs, hogy miért pont ezt a könyvet kapta. Tudod nekem meglehetősen jómódú nagyszüleim voltak, amiből nekem csak annyi maradt, hogy: származása: kapitalista. Már rég nrm volt egy böröndünk sem én még mindig kapitalista voltam. Nagyszüleimnek volt egy könyv sorozatuk, naranc szinű és 18 darabból állt. Amikor a Nagymamám hazajött Lengyelországból (mondhatnám azt is hogy Aushwitzból) a szomszéd néni állandóan átjárt hozzánk, hozta a sütiket a Nagyinak meg nekem. Mindig nagyon kedves volt. Állandóan hivta a Nagyit: Aranka néni jöjjön át hozzánk. Egyszer aztán a Nagyi kötélnek állt és a ,,tisztaszobáig,, meg sem állt. Ott volt egy könyvesszekrény. A Nagyi odament és leemelte a Láthatatlan embert. Kinyitotta, majd visszacsukta. Soha többet nem ment át a szomszédékhoz. Ugyanis a könyvbe ez a beirás állt: Drága Arankámnak 18-ik születésnapjára, sok szeretettel Apuka.
Valójában nem tudok haragudni. Ha mégis ,,kell,, én szenvedek bele, pedig az örömszerzés a főfoglalkozásom.

Pufi írta:

Kedves Zsallya igazán kedves vagy, de nem vagyok én egy csodabogár, csak teszem a dolgomat. Egyrészt otthonról hozom, másrészt szeretek az embereknek örömet szerezni. Most az ünnepek alatt is ez volt a legfontosabb szempontom az ajándékok kiválasztásánál.
Találtam egy könyvet, Gárdonyi Géza: A Láthatatlan ember. A kölykömnek fogalma sincs, hogy miért pont ezt a könyvet kapta. Tudod nekem meglehetősen jómódú nagyszüleim voltak, amiből nekem csak annyi maradt, hogy: származása: kapitalista. Már rég nrm volt egy böröndünk sem én még mindig kapitalista voltam. Nagyszüleimnek volt egy könyv sorozatuk, naranc szinű és 18 darabból állt. Amikor a Nagymamám hazajött Lengyelországból (mondhatnám azt is hogy Aushwitzból) a szomszéd néni állandóan átjárt hozzánk, hozta a sütiket a Nagyinak meg nekem. Mindig nagyon kedves volt. Állandóan hivta a Nagyit: Aranka néni jöjjön át hozzánk. Egyszer aztán a Nagyi kötélnek állt és a ,,tisztaszobáig,, meg sem állt. Ott volt egy könyvesszekrény. A Nagyi odament és leemelte a Láthatatlan embert. Kinyitotta, majd visszacsukta. Soha többet nem ment át a szomszédékhoz. Ugyanis a könyvbe ez a beirás állt: Drága Arankámnak 18-ik születésnapjára, sok szeretettel Apuka.
Valójában nem tudok haragudni. Ha mégis ,,kell,, én szenvedek bele, pedig az örömszerzés a főfoglalkozásom.

Kattints a kibontásához...

Pufi, nagyszeru ember vagy, a Jo Isten aldasa kiserjen utadon....

Gyerekek zavarba hoztok. Köszönöm.

Pufi írta:

Kedves Zsallya igazán kedves vagy, de nem vagyok én egy csodabogár, csak teszem a dolgomat. Egyrészt otthonról hozom, másrészt szeretek az embereknek örömet szerezni. Most az ünnepek alatt is ez volt a legfontosabb szempontom az ajándékok kiválasztásánál.
Találtam egy könyvet, Gárdonyi Géza: A Láthatatlan ember. A kölykömnek fogalma sincs, hogy miért pont ezt a könyvet kapta. Tudod nekem meglehetősen jómódú nagyszüleim voltak, amiből nekem csak annyi maradt, hogy: származása: kapitalista. Már rég nrm volt egy böröndünk sem én még mindig kapitalista voltam. Nagyszüleimnek volt egy könyv sorozatuk, naranc szinű és 18 darabból állt. Amikor a Nagymamám hazajött Lengyelországból (mondhatnám azt is hogy Aushwitzból) a szomszéd néni állandóan átjárt hozzánk, hozta a sütiket a Nagyinak meg nekem. Mindig nagyon kedves volt. Állandóan hivta a Nagyit: Aranka néni jöjjön át hozzánk. Egyszer aztán a Nagyi kötélnek állt és a ,,tisztaszobáig,, meg sem állt. Ott volt egy könyvesszekrény. A Nagyi odament és leemelte a Láthatatlan embert. Kinyitotta, majd visszacsukta. Soha többet nem ment át a szomszédékhoz. Ugyanis a könyvbe ez a beirás állt: Drága Arankámnak 18-ik születésnapjára, sok szeretettel Apuka.
Valójában nem tudok haragudni. Ha mégis ,,kell,, én szenvedek bele, pedig az örömszerzés a főfoglalkozásom.

Kattints a kibontásához...

Kedves Pufi!

Írásodban Újabb bizonyság az embi élhetetlenségéről.
A szüleimmel kapcsolatban is sok ármánykodás volt.
Nem igazán maradt az ősi vagyonból, csak a megbélyegzés. Sokszor ma is szembesülök azzal, hogy a multat emlegetik idegenek. Milyen jó nekünk, mekkora vagyon (többnyire birtokok voltak amit államosítottak) A berendezéseket, tárgyakat elhordták. De amikor elvettek mindent, enni sem ,Fedél sem maradt a szüleimnek és már én is voltam. Ez a jólét? Addig is csak félelmet, fájdalmat, szűkösködést szült. Széthordták a jóakarók az utolsó lényeges dolgokat is, ilyenkor rengeteg hiéna van.

De fölé kerekedünk és ettől vagyunk mások. A harag rossz tanácsadó, szerencsére nálunk sincs jelen. Rengetegszer kezd az ember újra és újra. Fel kell állni megpróbálni járni, alkotni, túlélni.
Ez már egy tisztább magasabb rezgés.

Pufi írta:

Kedves Zsallya igazán kedves vagy, de nem vagyok én egy csodabogár, csak teszem a dolgomat. Egyrészt otthonról hozom, másrészt szeretek az embereknek örömet szerezni. Most az ünnepek alatt is ez volt a legfontosabb szempontom az ajándékok kiválasztásánál.
Találtam egy könyvet, Gárdonyi Géza: A Láthatatlan ember. A kölykömnek fogalma sincs, hogy miért pont ezt a könyvet kapta. Tudod nekem meglehetősen jómódú nagyszüleim voltak, amiből nekem csak annyi maradt, hogy: származása: kapitalista. Már rég nrm volt egy böröndünk sem én még mindig kapitalista voltam. Nagyszüleimnek volt egy könyv sorozatuk, naranc szinű és 18 darabból állt. Amikor a Nagymamám hazajött Lengyelországból (mondhatnám azt is hogy Aushwitzból) a szomszéd néni állandóan átjárt hozzánk, hozta a sütiket a Nagyinak meg nekem. Mindig nagyon kedves volt. Állandóan hivta a Nagyit: Aranka néni jöjjön át hozzánk. Egyszer aztán a Nagyi kötélnek állt és a ,,tisztaszobáig,, meg sem állt. Ott volt egy könyvesszekrény. A Nagyi odament és leemelte a Láthatatlan embert. Kinyitotta, majd visszacsukta. Soha többet nem ment át a szomszédékhoz. Ugyanis a könyvbe ez a beirás állt: Drága Arankámnak 18-ik születésnapjára, sok szeretettel Apuka.
Valójában nem tudok haragudni. Ha mégis ,,kell,, én szenvedek bele, pedig az örömszerzés a főfoglalkozásom.

Kattints a kibontásához...

Kedves Pufi!

Írásodban Újabb bizonyság az embi élhetetlenségéről.
A szüleimmel kapcsolatban is sok ármánykodás volt.
Nem igazán maradt az ősi vagyonból, csak a megbélyegzés. Sokszor ma is szembesülök azzal, hogy a multat emlegetik idegenek. Milyen jó nekünk, mekkora vagyon (többnyire birtokok voltak amit államosítottak) A berendezéseket, tárgyakat elhordták. De amikor elvettek mindent, enni sem ,Fedél sem maradt a szüleimnek és már én is voltam. Ez a jólét? Addig is csak félelmet, fájdalmat, szűkösködést szült. Széthordták a jóakarók az utolsó lényeges dolgokat is, ilyenkor rengeteg hiéna van.

De fölé kerekedünk és ettől vagyunk mások. A harag rossz tanácsadó, szerencsére nálunk sincs jelen. Rengetegszer kezd az ember újra és újra. Fel kell állni megpróbálni járni, alkotni, túlélni.
Ez már egy tisztább magasabb rezgés.

Boldog Újesztendőt kivánok Kedves Mindnyájatoknak! G.P.