"Kedves 'Anyu' és 'Apu'!
Meguntatok,és elvittetek a menhelyre.Túlzsúfolt volt,és én egy szerencsétlen
számot kaptam.Egy fekete műanyag zsákban vagyok.Néhány más kölyök megkapja
majd az én alig használt pórázomat,amit itt hagytatok.A nyakörvem kicsi volt
és piszkos,de a hölgy levetette rólam,mielőtt átküldött volna a
Szivárvány-hídon.Lehet,hogy még otthon lehetnék,ha nem rágom szét a
cipődet.Nem tudtam,mi az,csak annyit,hogy bőr,és ott van a padlón.Csak
játszottam.Lehet,hogy még otthon lehetnék,ha szobatiszta vagyok?Az orrom
beledugása abba,amit én csináltam,csak megszégyenít.Vannak könyvek és
kutyakiképzők,ahonnan megtanulhattad volna,hogy hogyan kell nekem
megtanítani,hogy jelezzek az ajtónál.Lehet,hogy még otthon lehetnék,ha nem
viszek be bolhákat a lakásba.Bolhaírtó nélkül nem tudok megszabadulni tőlük
azután,hogy napokig kinthagysz az udvaron.Lehet,hogy még otthon lehetnék,ha
nem ugatok?Csak énekeltem:'ijedt vagyok','magányos vagyok','itt vagyok','a
legjobb barátod akarok lenni'.Lehet,hogy még otthon lenhetnék,ha
felvidítalak?Ha megütsz,nem tudom megtanulni.Lehet,hogy még otthon lehetnék,ha
szántál volna időt arra,hogy megtanítasz helyesen viselkedni.Az első hét
után már nem törődtél velem,de az összes időmet arra szántam,hogy VÁRJAK
RÁD!
Ma meghaltam.
Szeretettel:A kiskutyátok."