Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?

A jó dolog, ami történt velem.
1 év telt el az előbb leírt 2 eset után. Szórakozni mentünk a barátnőimmel. Megismerkedtem egy fiúval, aki nagyon szimpatikus volt első benyomás alapján. Ő előbb eljött a buliból, mert reggel dolgozni ment, de elkérte a számom, hogy majd hív. Én megadtam és gondoltam, majd keres ha akar, ha nem, akkor sincs vész, beszélgettünk egy jót.
De hívott és randiztunk... 1 hónapig, mint a mesében, úgy éreztem magam.
Aztán jött a feketeleves! Szakított. 1 hónapig nem is találkoztunk.
Aztán valami oknál fogva beszéltünk egymással és újból randira hívott.
Gondoltam magamban, most én következek. Távolságtartó voltam és rideg. Ami őt egy kicsit zavarta és nem igazán értette. De végül kibékültünk és mindent megbeszéltünk. Rossz tapasztalatok miatt megijedt az újabb szerelemtől.
A mai napig együtt vagyunk, ennek már 4 éve. Boldog kapcsolatban élünk, közös lakást vásároltunk és készülünk a nyári esküvőnkre...

Sziasztok. Én egyenlőre csak a csalodásról tudok beszámolni. Van valaki akit én már 10 éve ismerek szeretem (mint bartát társ és minden ami nem szex ugyanis ő más beállitotságu)... ugy tudtam ő is igy van velem. lehuztunk együtt 8 évet... 11 hónappal ezelött kiderült átvágot. pénzel méghozzá sokkal. (millios összeggel) . magyarázatot nem kaptam sose... a bartátság a szeretet megvan de hiába akarjuk már nem ugyan az....nem a pénzt nem tudom megbocsájtani (bár hiányzik erőssen) hanem azt hogy volt valaki vagy valami ami megérte neki hogy engem szarban hadjon miatta. az hogy nem volt öszinte mindenre rányomta a bélyegét.

wycky85 írta:

A jó dolog, ami történt velem.
1 év telt el az előbb leírt 2 eset után. Szórakozni mentünk a barátnőimmel. Megismerkedtem egy fiúval, aki nagyon szimpatikus volt első benyomás alapján. Ő előbb eljött a buliból, mert reggel dolgozni ment, de elkérte a számom, hogy majd hív. Én megadtam és gondoltam, majd keres ha akar, ha nem, akkor sincs vész, beszélgettünk egy jót.
De hívott és randiztunk... 1 hónapig, mint a mesében, úgy éreztem magam.
Aztán jött a feketeleves! Szakított. 1 hónapig nem is találkoztunk.
Aztán valami oknál fogva beszéltünk egymással és újból randira hívott.
Gondoltam magamban, most én következek. Távolságtartó voltam és rideg. Ami őt egy kicsit zavarta és nem igazán értette. De végül kibékültünk és mindent megbeszéltünk. Rossz tapasztalatok miatt megijedt az újabb szerelemtől.
A mai napig együtt vagyunk, ennek már 4 éve. Boldog kapcsolatban élünk, közös lakást vásároltunk és készülünk a nyári esküvőnkre...

Kattints a kibontásához...

Kedves VYCKY 85! Köszönöm,hogy irtál-
A rosz amiről irtál:elhiszem,hogy jájt, de hát ahogy ez lenni szokott ez olyan "diák" szerelem volt,és ez előfordul.
A JÓ dolog pedig, látod bejött, csak kicsit várni kellett.
Szivből kivánom,hogy nagyon boldog légy és ne csalódj az életbenkiss

macinicole írta:

Sziasztok. Én egyenlőre csak a csalodásról tudok beszámolni. Van valaki akit én már 10 éve ismerek szeretem (mint bartát társ és minden ami nem szex ugyanis ő más beállitotságu)... ugy tudtam ő is igy van velem. lehuztunk együtt 8 évet... 11 hónappal ezelött kiderült átvágot. pénzel méghozzá sokkal. (millios összeggel) . magyarázatot nem kaptam sose... a bartátság a szeretet megvan de hiába akarjuk már nem ugyan az....nem a pénzt nem tudom megbocsájtani (bár hiányzik erőssen) hanem azt hogy volt valaki vagy valami ami megérte neki hogy engem szarban hadjon miatta. az hogy nem volt öszinte mindenre rányomta a bélyegét.

Kattints a kibontásához...

MACINICOLE!Kedves
Ledöbbentem amiról irtál. Még 10,vagy8 év sem elég egy barátsághoz,hogy ennyi pénzt adjál barátnak. Arról nem is beszélve,hogy még magyarázatot sem adott-
Remélem ez ürük tanulság volt aszámodra. Különben sajnállak!

Van olyan ember, akinek meg tudtam bocsájtani, s van, akinek sosem

Én legutóbb magamban csalódtam. Éppen nincs ennek 20perce.... Éppen vizsgáztam és belehúztam... Már két hete csak tanulok, de nagyon úgy tűnik teljesen felesleges volt minden erőfeszítésem. Ilyenkor kissé kiábrándul magából az ember... De szerintem a csalódás nem feltétlenül jár együtt haraggal, vagy akármivel, amit beg kéne bocsátani. És ugyanakkor vannak megbocsáthatatlan bűnök, no itt nem egy "meghúzta a hajam" szituációra gondolok...

Nagyon csalódtam a barátom testvérében. Együtt lakunk 2 szobás lakásban, barátom és én egyik szobában, testvére s barátnője a másikban. Lerövidítve a történetet, tavaly megmőtőttek stressz alapon keletkezett gyomorfekély miatt, és a stressz oka 90%ban volt a barátom testvére. Egyszerűen képtelen megérteni, hogy még léteznek emberek körülötte, rémes egy alak.
Amíg a műtét nyomait látni fogom, biztosan nem bocsátok meg neki (a műtét utántól köszöni sem köszönünk egymásnak), és az elég sok időt jelent.
<input id="gwProxy" type="hidden"><!--Session data--><input onclick="jsCall();" id="jsProxy" type="hidden">

estrella20azul írta:

Nagyon csalódtam a barátom testvérében. Együtt lakunk 2 szobás lakásban, barátom és én egyik szobában, testvére s barátnője a másikban. Lerövidítve a történetet, tavaly megmőtőttek stressz alapon keletkezett gyomorfekély miatt, és a stressz oka 90%ban volt a barátom testvére. Egyszerűen képtelen megérteni, hogy még léteznek emberek körülötte, rémes egy alak.
Amíg a műtét nyomait látni fogom, biztosan nem bocsátok meg neki (a műtét utántól köszöni sem köszönünk egymásnak), és az elég sok időt jelent.
<INPUT id=gwProxy type=hidden><!--Session data--><INPUT id=jsProxy onclick=jsCall(); type=hidden>

Kattints a kibontásához...

Ez nagyon szomoru amit leirtál.Szeretném megkérdezni, hogy Nektek muszály egy lakásban élni? Mert ha nem a helyzet megoldott. Az életben tudomást sem kellene vennid Róla., még ha a terstvéréről is van szóKülönben én sem tudnék soha megbocsajtani.

Köszönöm a kedves választ Evelyn!
És igen, sajnos muszály, egyszerűen nincs lehetőségünk külön költözni... jelenleg gyűjtünk pénzt, de még így is jövőig biztos egy lakásban kell maradnunk velük
Ilyenkor nagyon szeretnék gazdag lenni
Egyelőre beérem azzal, hogy boldog vagyok amikor elmennek hétvégén meg ilyesmi, aztán remélem fog sikerülni elköltözni.
Ja és jó tudni, hogy más sem bocsátana meg neki(k), megnyugodtam, hogy nem én túlzom
Köszi a bátorítást!

Szép Estét!

Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni.

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=6 width="90%" border=0><TBODY><TR>

Csalódás​

<TD>" A hideg elfordulás, a közöny a nyílt ellenszenvnél is veszedelmesebb
méreg!"
" Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket.Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
A szerelem megsemmisíti az észt .Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.
Érzések szívbe szorulva, emlékek hevernek szerteszórva. Össze már nem szedhetem emlék vagyok én is, sosem volt szerelem.
Nem kísérthetjük a sorsot anélkül, hogy végül meg ne perzseljen. Ha meggyújtunk egy gyertyát, majd eloltjuk, sötétebb lesz, mint azelőtt volt.
A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.

Én is hibáztam, de soha nem követtem el azt a hibát, hogy azt állítottam, hogy nem hibáztam... csak Szerettem,s Szeretek....








</TD></TR></TBODY></TABLE>

Csalódtam amikor egy barátja miatt ultimátumot kaptam,és mert Őt választotta helyettem.
Ez januárban történt. 2 évet voltunk együtt, de soha úgy nem szerettem senkit mint Őt.
Nem haragszom rá, mert jobb volt igy mind2nek. Ha én nem voltam elég fontos akkor ennyit ért a kapcsolatunk. Egy mérföldkő volt az életemben, megtanultam, megértettem. Az élet megy tovább.
Beszélünk még néha, de látom rajta, hogy nem boldog, a szemei elmondják, hogy még mindig hiányzom neki hiába van másik barátnője.

A megbocsátás nagyban függ attól,hogy ki mit élt át és mennyi ideig tartott....a sebek mindig begyógyulnak de az idő a legjobb orvosság.

lifi77 írta:

A megbocsátás nagyban függ attól,hogy ki mit élt át és mennyi ideig tartott....a sebek mindig begyógyulnak de az idő a legjobb orvosság.

Kattints a kibontásához...

Sajnos az idő nem mindig elég a feledéshez és a megbocsájtáshoz.Persze attól is függ,hogy milyen nagyságu volt az elkövetett "bün"

megbocsájtani lehet de a sérelmet elfelejteni nem éreztetnia értést elkövetővel nem szabad.

Szia kedves Elke!
Látom, itt vagy még. Hát én sem vagyok megbocsátó, egy határon túl. Egy embernek nem fogok soha az életben, és nem is akarok. Persze a kisebb dolgokban megbocsát az ember, túlteszi magát rajta.

Szia vivieva,

Bizony, van amit nem lehet megbocsájtani és ez teljesen rendjén van!Ha bántják a gyereked Te sem hagynád, se nem bocsájtanád meg.

Lady Freya írta:

Terjedelmes téma, nem olvastam végig - de elkezdtem.
Természetesen én is csalódtam egy hatalmasat (meg sok kicsit, de azok a hatalmas mellett fel sem tűnnek). Régen, nagyon régen történt. Már megértettem, miért - olyan tulajdonságokkal ruháztam fel az illetőt, amikkel nem rendelkezett illetve olyan elvárásokat támasztottam vele szemben, amik teljesítésére alkalmatlan (volt). Megbocsátani akkor tudok majd szívből és igazán, ha megbocsátom magamnak, hogy mástól vártam el mindazt, ami bennem sem volt meg: szeretetet, lelkierőt.

Kattints a kibontásához...

Több, mint fél éve írtam...
Most már tudom, mindennek eljön az ideje...
A megbocsátásnak is...

A minap talalkoztam egy a volt legjobb baratnommel...olyan volt mint a testverem es azt igerte hogy ha majd komoly kapcsolata lessz vagy eppen ferhez megy akkor is baratnok leszunk. Hat, nem igy tortent...Nagyon megvaltozott ...neha beszelgetek vele de mintha egy ezer idegen lenne

Lady Freya írta:

Több, mint fél éve írtam...
Most már tudom, mindennek eljön az ideje...
A megbocsátásnak is...

Kattints a kibontásához...

Most amikor már sok idő eltelt azóta azt gondolom hibáztatni
nem szabad önmagad!Minden perce életünknek egy újabb "tanitó pofon" és mérföldkő minden megtett lépésünk.Megkell tanulnunk tisztán látni,és ha tetszik hanem a szemet szúró másikkal is emberként bánni.Ez nem könnyü amikor már ott tartunk,hogy
az embertelenség nem ismer határokat sajnos.Amikor már nem bizol senkiben, amikor "hülyének néznek",szemedbe nézve hazudnak, megcsaltak,becsaptak,akkor jövünk csak rá,hogy senki nem az aminek mondja magát!!!Minden csalodásból profitálhatunk,felkészülhetünk,hogy többet senki nem törheti már szét a szivünk,lelkünk mint akkor amikor még volt.Egy kapcsolatból való kilépés után nagyon nehéz már igazi társat találni,mert torz marad a lélek mit magunkal kell vinnünk,melyben ott él a hazugsága, csalodás,a méltatlanságok sora.Sokszor a másikra haragszunk,és talán nem is Ő a hibás,hanem mibennünk a hiba akik "rossz" emberismerőnek bizonyultunk.
Igen mindennek eljön az ideje, a megbocsájtásnak is,de megbocsájtani csak itélkezés nélkül tudunk.Az öszinte megbocsájtás inteligenciát kiván és ha nem szivesen is de alázatot.
Minden dolog amit szerelemben,szeretetben átéltünk még a csalodást és sérelmet is mindkét emberben megmarad,ha megbocsájt,ha nem. No ez a rendje.

"bennem sem volt meg: szeretetet,".... de megvolt Benned hisz felruháztad,nem volt közömbös Neked,szeretted.

Ha magadnak megtudsz bocsájtani és ez a legfontosabb ahoz,hogy megtudj bocsájtani a másiknak!

Tudod én is csalodtam és nem a másikban csak magamban,mert hittem és biztam a másikban,beengedtem bensömben a belévetet hitet s bizalmat.Amikor rájöttem hiba volt mind ez, na akkor csalodtam magamban a hitemben és bizalmamban.

Elnézést,hogy hozzá szóltam,de ez van.