CSAK MUTATOM. . .
Vót egy ember meg egy asszony, meg azoknak vót egy fiuk.
Öregek vótak mán, az ember meg az asszony.
Aszongya egyszer a gyereknek az anyja:
- Nősűjj meg, fiam! Legyen, aki mos, főz, fótoz rád!
Hát jó van. Gyün ára egy szabadságos katona.
Éppen náluk kért szállást.
Adtak is neki szívessen, összemelegedtek ott. . .
Mondja oszt az ember:
- Hajja, vitéz úr!
Nősíjjük a fiunkat!
Nekünk nincs más rokonunk úgyse!
Maradjon itt egypár napig, oszt ha akar, maga lesz a násznagy.
Hát jó. Úgy is lett.
Hoztak is menyasszont.
Mán el is múlik a lakodalom szépen.
A János igazította a dógokat, hogy rendjin menjen minden.
Hát úgy is ment.
No, elgyün az idő, hogy le köll fekünni a fiataloknak.
Mondják mán ottan. . .
eccé csak a vőlegény férehíjja a Jánost (mer úgy hítták a katonát):
- Ugye, János! Mit kő ott csináni?
- Hú! - vakarja a fejit a János! - Hogy magyarázzam én azt most meg teneked? Idő sincs mán rá. . .
- Hát gyere be, oszt mutasd meg! Te vagy a násznagy!. . .
- Hát jó van, maj valahogy belógok.
Úgy is csinát.
Mikó nem vették észre, mer ittak ott nagyon, belógott a János hozzájuk.
Amazok má várták.
A János oszt elkezdte szépen vetkőztetni a menyasszont.
Oszt közbe magyarázza:
- Hát idenézz! Látod? Így szépen levetkőzteted!. . .
Én nem vetkőztetem, én csak most mutatom neked!. . .
Akkó lefektette az ágyra.
- Lefekteted. Látod?
Én most nem fektetem, csak mutatom!
Akkó megfogja a csecsit a menyasszonnak:
- Így megfogod a csöcsit! Látod?
Én most nem fogom, csak mutatom!
De akkó mán át a Jánosnak a csilibunkója nagyon!
Ahogy ott csecserészte a menyasszont ugye. . .
Akkó csak elővette, oszt beigazította a menyasszonnak:
- Látod? Így kő baszni!
Én most nem baszom, csak mutatom!. . .
Mutassa ott egy jó darabig, hogy:
- Most így fordítod. . . Most úgy fordítod. . .
Egyszer csak megszólal a menyasszony:
- Jajajaj-jaj de jó, hékám, amit a vitéz úr mutat!
Fogjuk itt továbbra is, lakodalom után is!
Hagy mutogassa még!
Hátha te éfelejtenéd!