Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban
és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan
elérte a nyugdíjkorhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és
szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind
megajándékozták valamivel utolsó munkanapján. Az egyik háznál a
teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe. A
másiknál kapott egy doboz finom szivart. A harmadiknál (akivel
többször váltott pár szót horgász-szenvedélyérol) nagy doboz csalit
kapott. Az egyik háznál pedig a gyönyöru, szőke, fiatal háziasszony
sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a
hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében
részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és
nagyszerű reggelit készített. Miközben a postás evett, meglátta, hogy
kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni, de
szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?
- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó
munkanapod -válaszolt a lány- és megkérdeztem, mit adjak neked.
Azt mondta: "baszd meg, adj neki egy százast!"
De a reggeli már az én ötletem volt....