-
Én ott voltam a gyerekeim születésénél és annak ellenére,
hogy minden a legnagyobb rendben zajlott le, (várakozás és injekció nélkül)
egy orjás respektus minden anyának.
-
Ott a szemem előtt jött a világra a kölök de őszintén még mindig nem tudom hogyan?
-
-
-
*
Pontosan tudom, tudjuk mi nők, milyen is a vajúdás, milyen is a szülés. Van akinek szerencséje van, s csak úgy "potyog" a baba, szinte csak fel kell fogni, nehogy a földre essen. De van olyan, s a többség olyan, hogy több, mint egy napig is vajúdunk, sőt még tovább is. Nem egy fájdalom nélküli dolog, amíg a csontjaink elmozdulnak, hogy a várva várt babánk megszülessen. Szegénykém ő is megszenved, különösen az első levegővételnél. Neki is nagy procedura ez.
Valamikor a férfiak csak az szülőszoba előtti térben sétálhattak, ma már be is engedik őket a feleségükhöz, s ezáltal részesei lehetnek a csodának, gyermekük megszületésének. Ma már minden más, talán a férfiak is. De tény, hogy nem is ez a legnehezebb, hanem az, amikor haza visszük a babát, s Ő bizony ordít, de torkának szakadtából. A férjünk pedig morog, sőt később morcos lesz, s a legvégén még azt is kimondja, hogy "csinálj már valamit a --gyerekkel!"-- mintha nem is lenne az övé. Persze megbántódni nem szabad, mert nehéz nappal dolgozni, éjjel pedig időnként átvállalni a ringatást, sétálást karban a gyerekkel.
Tudjuk.
Mégis mi bírjuk jobban.
De még mindig nem írtam le mindent.
A férjünk nappal csinos nőkkel van körbe-karikába véve, s ott nincs sírás, ott nincs panaszkodás, sőt szép a frizura, a hölgyek ki vannak festve, csínosak és ápoltak. Amíg az otthoni feleség, ne tagadjuk, eléggé lestrapált az otthoni munka beosztása, a baba ellátása okán. Ideje, gyakorlata sincs elég ahhoz, hogy kellően toppon legyen, külcsínre, meg kedve sincs hozzá.
No kedves Asszony társaim, most kell ám erőt venni magunkon. Erőt és akkor fürdeni, akkor becsavarni a hajunkat, amikor nincs otthon a férjünk, akkor mosogassunk és akkor főzzünk és a gyerekkel is akkor foglalkozzunk. Hogyan? Mindezt meg kell tanulni, de segítséget is lehet, sőt kell kérni - anyós, barátnő, sőt másik kismama személyében. S, amikor férj hazajön, akkor frissen, üdén és mosolygósan, jó étellel várjuk. Ha nincs erőnk, időnként elmegy a pizza is, sőt a melegszendvics is. Főzzünk úgy, hogy két napra, okosan, ügyesen. Tanuljunk másoktól, a tapasztaltabb asszonyoktól.
Fel a fejjel, higgyétek el időbeosztás kérdése az egész. Igaz, hogy nem könnyű a feladat, de mindenképpen megéri. No meg ha párunk fáradt, még arra is tartalékoljunk erőt, hogy meghallgassuk a problémáit, nehogy máshová fusson... mert ott, meghallgatják.
Tudjuk, ők sokkal gyengébbek nálunk.... Minden vonalon. Még az elcsábulásban is... Nemcsak mondják, szinte hirdetik magukról. Ne adjunk alkalmat, de lehetőséget sem erre.
A legfontosabb, hogy egy héten egyszer legyen közös programunk, ha csak annyi, hogy elmegyünk sétálni, fagyizni, csak úgy céltalanul ődöngeni KETTEN a városban, v. mozi, színház - s akkor aktivizáljuk szeretett rokonainkat - baba őrzése okán. Szükség van az intimitásra, a csak együtt és csak most-ra, hogy idős korunkban is megmaradjon a szeretet...
