Meg mielott azt hinnetek,hogy ez velem tortent,gyorsan elarulom,hogy nem.A szoveg szerzoje a masodik resz alatt van.Bocs,ha felreertheto volt az iras.
A múlt üzenete II.
Érdekes életek és üzenetük
Mottó: Aki úgy néz a világra, mint vízbuborékra,
azt nem látja meg a Halál Király.
(Buddha)
Folytatva az előző cikkeim sorát, elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen csoportosításban kezdjem el leírni azokat a történeteket, amelyek mindnyájunk számára tanulságul szolgálhatnak.
Végül is a karmikus betegségekről, karmikus lélek-kapcsolódásokról szeretnék írni.
Ez a fejezet remélem folyamatosan fog bővülni azokkal az élménybeszámolókkal, amelyeket a kedves olvasók élnek meg egy-egy regressziós utazás alkalmával, és amelyeket szeretnék a "köz" épülésére és javára közkincsé tenni.
Kezdeném az első esettel, amikor egy 26 éves fiatalasszonynak, aki nagyon erős önkontroll alatt állt, csak a második próbálkozásra sikerült utaznia. Az utazást eleve egy adott probléma megoldására kezdtük el. "Csak" a következő gondokat szerettük volna megoldani: klausztrofóbia, pánikbetegség, asztma. Az utazás megint nehezen akart elindulni, de végül is célba értünk.
A fiatalasszony Egyiptomba érkezett le, a kort nem tudtuk konkrétan meghatározni, de egy éppen virágzó időszakba. Nemesi származású volt, a fáraó rokona, és közember számára "érinthetetlen", ami a későbbiekben fog majd értelmet kapni. Férfi volt, gyermekként az édesanyja és szolgálók nevelték szerető, kiegyensúlyozott légkörben. Huszonévesként mint katona, hadvezér látta magát viszont, amint a várost megtámadó idegen katonákkal harcol. Amint elmondta, az ellenség váratlanul támadta meg a várost, és mivel készületlenül érte őket a támadás, még védekezni sem tudtak. Az ellenség inkább belső ellenség lehetett, mert tiszteletben tartották a származását, és nem alkalmaztak olyan erőszakot, ami testi szenvedést okozott volna. Jó egyiptomi nemes lévén már készült a halálra, a leendő sírkamrája is készen volt. Mivel a támadók túlereje elválasztotta a katonáitól, így könnyen közrefogták, és elvitték a sírkamrába, élve belökték, és a zárókövet ráhelyezték.
Ennyi.
Most már érthető a korábban felsorolt három nyavalya: a pánikbetegség, mert a váratlan támadás eleve egy felzaklatott lelkiállapotot gerjesztett, amihez a váratlan bezárás és a kilátástalanság miatt klausztrofóbia társult. A sírkamra elég tágas volt, ezért ez a fulladásos, haldoklási folyamat nagy kínok között, sokáig tartott. Amikor az utazó megszabadult a testi szenvedéstől, olyan "lelki lélekállapotba" került, hogy ezt a halálélményt ebbe a mostani életébe is elhozta, de az utazás alkalmával le is tette, illetve megszabadult ezektől a "szörnyű" élményektől. Általános orvosi szempontból "csoda" történt, mert az utazás végére a klausztrofóbia és a pánikbetegség az élmény tudatosodásával törlődött a tudatalattiból. Az asztmatikus rohamok az utazást követően másfél évvel már csak nagyon erős stressz helyzetben jelentkeznek.
Folytatva az előző hölgy utazásainak sorát, egy évvel az első utazását követően ismét eljött utazni. (Ne feledjük, milyen élményeket hordott magában a lelke!)
Az eltelt egy év alatt az asszony világszemlélete megváltozott. Tudatára ébredt azoknak a dolgoknak, amivel életét pozitív irányba tudta fordítani.
A következő életének utazása Észak-Amerikában kezdődött huszonéves férfiként. Egy törzsfőnök egyetlen fia volt, és úgy nevelték, hogy ő fogja átvenni a törzsfőnökséget, ha elérkezik az idő. A környező törzsekkel békében, harmóniában éltek. A fehér ember érkezése előtt párszáz évvel történt mindez.
A gyermekkor a természeti népeknek megfelelő kemény körülmények között telt, de harmóniában. Alig várta a férfivá avatás szertartását, mert akkor fény derülhet annak a különálló sátornak a titkára, amelybe csak édesapja és a törzs sámánja léphetett. Elkövetkezett a férfivá avatás napja. Egyedül, egy szál lándzsával és egy késsel kellett elejtenie egy bölényt. Addig nem mehetett vissza a törzshöz, amíg ezt a feladatot végre nem hajtotta. Nagyon félt, de a sámántól kapott tanácsok alapján a szellemek segítségét kérte, és utána végrehajtotta a feladatot. A faluba visszamenve nagy szeretettel és ovációval fogadták, édesapja bevezette abba a sátorba, ahova gyermekkora óta vágyott. A sátorban egy oltárszerű emelvény volt, és előtte egy gyapjú szőttesekkel letakart faláda. Édesapja előbb valamiféle rituálét végzett el, utána pedig kinyitotta a ládikát. A ládában egy tökéletesen sima felületű hegyikristályból készült kristálykoponya volt. Édesapja elmondta neki, hogy mindenben kikéri a koponya véleményét, amikor a törzs sorsáról dönt, és az elkövetkező időszakban az a feladata, hogy megtanuljon a koponyával kommunikálni.
Amikor a kezébe vette a koponyát, egy semmihez sem hasonlítható energiaáramlás kezdődött meg, ami egy idő után egy belső dimenziókaput nyitott meg, amin keresztül olyan információkhoz jutott, amire népe vezetéséhez szüksége volt.
Az utazó nagyon öreg kort ért meg, egészségben, harmóniában, és ő is a fiára hagyta a koponyát. A saját döntése után hagyta el a testét, és a lehető leggyorsabban elment a fénybe. A fizikai testét indián szokás szerint elhamvasztották.
Mi a felsőbb hatalmak segítsége a karma megélésében ebben az esetben? Ha jól emlékezünk az előző élet élményeire, logikusan már az indián életében ki kellett volna jönnie az egyiptomi életéből adódó félelemnek, klausztrofóbiának, asztmának, de ez mégsem következett be. A magyarázat többek között az alábbi körülményekben rejlik:
I. Más volt annak az életnek a karmikus feladata, nem volt szükség a negatív élményekre, hanem arra, hogy a koponyán keresztül megismerje azt a másik dimenziót, amire a mostani életében is szüksége van illetve lesz.
II. Az életvitel, a születési hely, a csoportkarma eleve kizárta a pánik- betegséget és a klausztrofóbiát, a klimatikus viszonyok és a mentális állapot a tüdőproblémát.
Lehetne tovább taglalni a tanulságokat, de inkább nézzünk meg egy másik utazássorozatot, hogy jobban érzékelhessük, hogy MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG, és a technika révén milyen mély összefüggéseket lehet feltárni.
A történet pedig a következő:
Egy hölgy azzal a problémával keresett meg, hogy csillapíthatatlan testi és lelki vonzalmat érez egy férfi iránt, és szeretné kideríteni, mi ennek a kiváltó oka.
Az utazás könnyedén kezdődött, és elmentünk a XIII. századba valahova Franciaországba. Huszonnégy éves nőként kezdte el az életébe való betekintést. Mint visszaemlékezett rá, a gyermekkora falusi szülők gyermekeként sok nélkülözés, háborúskodás között telt el. Amikor megkezdte az utazást, már férjnél volt, és volt egy fiú gyermeke. A férje lelke "természetesen" annak az embernek a lelke volt, akibe most szerelmes.
Nagyon viharos életet éltek, mert a férje katona volt a közeli várban, és a kor szokásának megfelelően a katonatársakkal sokat tivornyázott. Mindamellett, hogy nagyon szerették egymást, a férj állandóan oktalanul féltékenykedett, utána pedig tele volt lelkiismeret furdalással. Több mint tizenöt évet éltek le ilyen körülmények között, közben született még egy lányuk is, míg végül egy érzelmi kitörés eredményeként a férj féltékenységében elvágta a feleség torkát egy tőrrel. Az egészet végignézte a kamasz fiúk. Lehetőség volt arra, hogy a férj életét tovább is végignézhessük, mivel a feleség entitásként továbbra is a családja közelében maradt. A férj a gyilkosság után bánatában alkoholista lett, és abban az életében nem tudta feldolgozni tettének következményét. A fiúk közben felnőtté cseperedett, de nem tudta apjának megbocsátani édesanyja halálát. A feszültség egyre nőtt közöttük, míg végül is a fiú ugyanazzal a törrel vágta el édesapja torkát, mint annak előtte édesapja az édesanyáét.
A férfit halálában, mikor a lelke elhagyta a testét, ott várta a feleség lelke, hogy segítsen letenni ezt a borzasztó terhet, de nem sok sikerrel, mert a lelkiismeret furdalás olyan erős volt, hogy nem fogadott el semmiféle segítséget egyenlőre, se a feleségtől, se a többi ilyenkor ott lévő segítőtől. Ez a lelkiismeret furdalás a jelenlegi életét is végigkíséri. Az utazó hölgy elmondása szerint barátja állandóan érzékeli azt a mentális hidat, ami kettőjük között van, és érzékeli az azon átjövő érzelmeket. A jelenlegi életük is úgy alakult, hogy a férfi lelke tudja rendezni a karmikus adósságot, de ő azt nem akarja felvállalni, és állandóan az előző életének hibáiba esik.
A hölgy még több közös életet is végigutazott, volt olyan, amelyikben Egyiptomban éltek együtt még harmóniában, és volt, amelyikben már a múlt század végén egykorúnak születtek le, de a csoportkarma erősebb volt, és nem tudták az egyéni karmájukat megélni. Kedves páciensem életében az első utazás óta jelentős változás történt. Olyan munkakörbe került "véletlenül", ahol állandó munkakapcsolatban van a szerelmével, lehetőséget adva a karmikus adósság feloldására, és az a tudat, hogy nem az ő feladata, hogy kapcsolatukat pozitív irányba elmozdítsa, erőt ad a vágyakozás feldolgozásához.
Az előző történet szereplői egyébként tipikus lélekpár, akiknek a karmája számtalan életen keresztül párhuzamosan fut, a feladataikat csak egymás segítségével tudják megoldani.
Szerencsére megadatott, hogy több lélekpár életét sikerült megismernem, és segíteni őket egymás megismerésében. A lélekpárok különböző formában vesznek részt egymás életében, úgy mint: ikertestvérek, szülő-gyermek, férj-feleség, homoszexuális vonzódások, azonos hivatás, egy életre szóló mester-tanítvány kapcsolat, minden más kapcsolat fölé helyezett barátságok.
Végezetül szeretnék még egy tanulságos életet, sorsot bemutatni.
A karmikusan áthozott büntetés betegségként való megjelenése is tetten érhető, amire egy 25 éves asszony példáját szeretném leírni. 2001 szeptemberében megállapították, hogy pajzsmirigy és kétoldali nyelőcső tumora van, aminek a kezelését kemoterápiával kezdték meg, és ezért a már kéthónapos magzatot a várható vetélés miatt abortusszal eltávolították. Az asszony egy héttel később jött, mint ahogy megbeszéltük, mert aznap reggel hullott ki az összes haja. A második beszélgetés során sikerült utaznia, és ekkor fényderült betegsége okára.
A kora egyiptomi időkbe mentünk vissza (sok disznóságot követtünk el akkor is embertársainkkal szemben), még csak a nagy piramis állt. Az asszony abban az életében, amikor megkezdtük az utazást, huszonegynéhány éves papnő volt. Lement egy sírkamrába, és egy temetés előtt álló papról vagy mágusról levett egy fejdíszt és egy nyakéket. Magára tette azokat, amivel nagyon nagy hatalomra tett szert az emberek felett, de a szeretet adása és kapása kimaradt az életéből. Körülbelül húsz évig hordta ezeket a hatalmi jelvényeket mindenféle felsőbb engedély vagy beavatás nélkül, és ennek a súlyát csak halála pillanatában értette meg, illetve fogta fel. Miután megtudta, hogy tettének következményét a következő életében viselnie kell, mostanáig kellett várnia, illetve várt a leszületésre. A regressziós beszélgetés után és a folyamatos, heti egyszeri energetikai kezelés következtében a kemoterápia mellékhatásai a továbbiakban nem jelentkeztek, a pozitív gondolkodásra való áthangolódással pedig látványos gyógyulási folyamat kezdődött meg. Két kezelés között az asszonynál pár napos hullámvölgy jelentkezett, és egyből érzékelhető volt a tumorok sarjadásának beindulása. Ez elég figyelmeztető jel volt, hogy megértse a pozitív gondolkodás fontosságát. A kemoterápiás kezelést február folyamán abbahagyták, mivel az asszony tünetmentessé vált, és a haja helyenként már több mint 1 cm-es volt, és jelenleg már a paróka viselése is szükségtelenné vált. Orvosi szempontból gyógyult, csak prevenciós kezelésekre jár.
Mint már a bevezetőmben említettem, szeretném ha saját élményeiket írnák le a rovatban, ezzel is bátorítva azokat az érdeklődőket, akik túl misztikusnak tartják ezeket az eseteket, és az élményt megélőktől szeretnének kérdezni olyan részleteket, amelyek esetleg eloszlathatják kétségeiket, félelmeiket. Közreműködésüket és segítségüket előre is köszönöm.
Szeretnék néhány, a témával kapcsolatos könyvet ajánlani minden kritika nélkül, kimondottan információ bővítése céljából.
- Judi Hall: Reinkarnációs terápia Bioenergetic, 1999
- Dr. Bruce Goldberg: Előző életek jövendő életek Édesvíz, 1990
- Carol Bowman: Visszatérés a mennyekből Édesvíz, 2002
- Mary T. Brown: A halál utáni élet BLACK&WHITE
- Thomas Ulrich: Lélekpárok Édesvíz, 2000
Papp György
Pránanadi Nagymester