Most találtam:
Színes gyerekek
Az első találkozás mindig nagyon fontos. Az élet minden területén. A fejlesztő munkában azonban ez hatványozottan érvényes. Gyakran tapasztalom, hogy első alkalommal úgy jönnek hozzám az apróságok (de még a nagyobbacskák is), mintha orvoshoz jönnének.Tele vannak félelemmel, szorongással - tudják, érzik, hogy valami baj van velük, ezért jönnek "vizsgálatra". Ugyanazt a szót is használjuk a gyakorlatban, mint az orvosnál - Ő is vizsgál meg én is. Persze én is szorongok egy kicsit:...
Együtt fog működni a gyerek? Milyen hangnemet használjak? Legyek kissé engedékenyebb? Vagy határozottabb? Vajon melyik lesz jó a gyermeknek? Fontos, hogy mindketten pozitív érzésekkel álljunk fel az asztaltól: a jövőbeni munkánkat alapozza meg ez a találkozás.
Ezért örültem nagyon, amikor arról hallottam egy tanfolyamon, hogy a gyermek színválasztása megmutatja, hogyan kell hozzá közeledni. Így valamennyi vizsgálaton a bemelegítő feladatban színt kell választani a gyermeknek: vagy a színes kockák közül, vagy a színesrudak közül, vagy a színesceruzák közül, vagy a gyöngyök közül - attól függően, hogy mi az első feladat. S innentől kezdve tudom (nagy valószínűséggel), hogy milyen hangulatban van, milyen a feladathoz való hozzáállása. Ez tényleg nagy előny, ezért nem is rejtegetem - szülőként vagy pedagógusként Ön is biztosan nagy hasznát veszi.
Ha a gyermek a piros színt választja az eléje tett színes tárgyak közül, akkor valószínű, hogy izgatott a helyzet miatt, nyugtatni kell. Azt is jelzi számunkra, hogy életerős, egészséges.
Ha kéket választ, akkor nyugodtak lehetünk: nyugodt gyermekkel van dolgunk, aki együttműködik és biztosan végigcsinálja a feladatokat.
A lila színt választó gyermekek nagyon érzékenyek, érdeklődőek, kissé művészlelkűek, kedvesek, éppen ezért könnyen elkalandozik a figyelmük. Mesésen, játékosan kell őket a feladatban tartani.
Az a gyermek, aki zöld színt választ akaratos, erős éntudattal rendelkezik, jól fejlett a kritikai érzéke (ennek esetenként "szenvedő" alanyai is lehetünk). Szigorúan egyenrangú félként kell kezelni. Esetleg mi magunk is kövessünk el egy-egy hibát (amit hangosan meg is jegyzünk) annak érdekében, hogy lássa: lám, itt hibázni is szabad.
A citromsárga az aktivitás, lelkesedés, önmegvalósítás jele. Azt jelzi számunkra, hogy a gyermek örül, hogy nálunk lehet, de ha érdekesebb dolog akad, akkor könnyen kilép a feladatból. Ezért törekedni kell arra, hogy minden ingerkeltő dolgot (apró csecsebecsék, képeskönyvek, játékok) rakjunk el a látóteréből.
A barna színt választó gyermek passzív, kerüli a konfliktust. Elképzelhető, hogy fáradt, beteg, ezért ne terheljük túl. Az egyes feladatok között biztosítsunk számára időt a pihenésre.
A fekete egyértelműen jelzi számunkra, hogy a gyermek az egészet stresszként éli meg, tiltakozik a feladatok miatt. Ilyenkor ( ha a gyermek idősebb) nyugodtan kérdezzünk rá, hogy "Anya kedvéért jöttél el?" Beszélgessünk kicsit, nyugtassuk meg, bátorítsuk, bíztassuk.
A szürke színt választó gyermekkel lehet a legnehezebb dolgunk: neki már "minden mindegy". Mindenben bizonytalan, a sok csalódás miatt elzárkózik a világ elől. Nagyon sok dícsérettel, biztatással eredményesen dolgozhatunk együtt.
A fehér a tisztaság, a távolságtartás, az erő jelzője lehet. A zöldet választó gyermeknél is fontosabb számára az egyenrangúság érzése, vele szemben 3 lépés távolságot kell tartanunk.
A rózsaszínt választó gyermek erős egyéniség, biztos, hogy végigcsinálja a feladatokat, jó minőségű munkát adva ki a kezéből. Feltétel nélkül elfogad bennünket.
A narancssárga szín is feszültséget jelez, de nem olyan erőset, mint a piros. Éppen csak annyit, amennyitől még jobb lesz a gyermek munkája. Örül a feladatnak.
A bordót választó pontos, precíz, aprólékos, de oda kell rá figyelni, mert hajlamos arra, hogy elvesszen a részletekben. Igyekszik pontos munkát adni. Fontos a biztatás, mert valahol, valamikor kudarc érhette.