Folytatsd a verset!

...
Mire a legjobb hajlatokat kinőttem,
így is fújtam, hogy a vetített alakok
nem közülünk valóak, a fák éjszaka
nem fájdalmukban nyögnek,
az égen járó csillag földi mása pedig
árbockosárból sem közömbös.
Azután felvirradt a kristálytiszta nap
a ligetben. Hajamból kinyesett egy darabot
a kertész, a többiek pedig bokronként
szűkülő körökben fárasztani kezdtek.
Nem éreztem semmit, ahogy véremmé vált,
mi is az a falkaszellem, hallottam viszont,
hogy a napernyők alól jeleznek.
Hófehér sípjukkal körbejártak,
sötét szemüvegükkel rám meredtek,
illatuk pedig csak lassan oszlott,
ahogy kiválasztottak a feladatra,
amivel a jelek szerint érdemes
azonosulnom még néhány évig.

Gál Ferenc- C. V.
-----**-----**-----**-----

Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem összekormozna;
nem merlek szeretni: reszkető, rázó
szerelmem láza rád is bajt hozna.

Nem tudom, milyen vagy, sírni vagy nevetni
holdasodtál lelkem éjjelére;
meghalok érted, s nem merlek szeretni,
megölne napfényem goromba verése.
...

Rab csillag rab társa után hiába
járt kört a börtönudvar-égen,
csak lehulló, kialvó fénnyé válva
találkoznak a mély semmiségben.

Nem merlek szeretni, mert szerelmemmel
halálos mélységbe rántanálak,
nem merek rádnézni, mert bűnös szememmel
azt hinném, a mennyben sincs szebb tenálad.

Sárközi György: Nem merek rádnézni
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mai rossz cselekedetek
Egy:
kilögyböltem a levest
az asztalterítőre.

Kettő:
összefirkáltam a piros filccel,
hogy ne látsszon.

(...)

...
Mai jó cselekedetek
Egy:
segítettem anyának
összehajtogatni a ruhákat a mosáshoz.

Kettő:
segítettem anyának
új terítőt választani a boltban,
mert a régiből nem jön ki a piros filc.

Kiss Ottó: Mai rossz cselekedetek, mai jó cselekedetek
-------------------------------------------------------------------


Kék búrán halk futam,
gyűrűs homály oson:
füst-könnyű hajfodor
tündöklő homlokon.

A bársony köd-golyók
fuldokló nagy szemek.
A fény borzolt vizek
skáláján didereg.
(...)

...
Szikár fa – tört ütem –
kapkod az ég után.
Sós szélben roskadoz
két ázott tulipán.

Garai Gábor: Zene
~~~~~~~~~~~~~

Messzi út ezüst szalagja,
merre hívsz, hová vezetsz?
Fölötted, mint böjti gyertya
lángja, csillag lengedez.
Örömre vagy búra hívsz el?
Viszel téboly-poklon át?
Segíts, hogy tavaszi szívvel
megszeressem zúzmarád.
(...)

...
Fűzgallyat adj zabolámra,
szánom alá sugarat.
Majd az egek kapujába
elvezetem magamat.

Szergej Jeszenyin: Messzi út ezüst szalagja /fordította: Rab Zsuzsa
--------------------------------------------------------------------------


Van-e szebb élet, mint a másik
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?

Úgy siratom azt, amit sírtam,
Olyan nagy vétek a sirás:
Esti vezeklés hajnal-pírban.

Aki él, az mind, mind örüljön,
Mert az Élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.

Én vétkeztem, százszor vétkeztem,
De már jön a megjobbulás,
Már az örömet látni kezdem.
(...)

...
Már megragyog fénnyel az élet,
Mindennemü s mindenkié:
Milyen nagy, áldott fényességek.

Akárki helyén éltem volna,
Életem éltem egyaránt,
Ujjongva avagy panaszolva.

És akármi is fog már jönni,
Mielőtt végleg elmegyek,
Meg fogom ezt szépen köszönni.

Ady Endre: Köszönet az életért
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel
s lehelnek rá éjfél után.
(...)

...
Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
szemükben harmat, áhitat -
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt.

Dsida Jenő: Tündérmenet
-------------------------------

Ébredj kedves téltemető,
jön a tavasz, gyere elő!
Ébredezik a világ,
csilingel a hóvirág.

Azt csicsergi a cinege,
itt a tavasznak ideje!
Kéne már egy csinos lakás,
kezdődjék a fészekrakás!
(...)

...
Az lesz majd a legjobb móka,
fészek alján sok fióka!
Tátog, csipog, mocorog,
jöhetnek a kukacok!

Orgoványi Anikó: Tavaszváró
~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Valahol egy kebel
nekem a barátom.
Szép és igen okos,
- képzeletben látom.
(...)

...
Testi-lelki szinten
volnánk sülve-főve,
csak a nő hol van,
kire rá van nőve?

Laár András: A kebelbarátom
-----------------------------------

Ma egész nap csak téged szerettelek.
Közben firkáltam, olvastam,
egy legyet is fogtam
a görögdinnyén,
de eleresztettem.

Ma egész nap csak téged szerettelek.
Fürödtem a folyóban,
feküdtem a napon,
és homokot csurgattam
az ujjaim közt.
(...)

beebeus írta:

...
Ma egész nap csak téged szerettelek.
Közben firkáltam, olvastam,
egy legyet is fogtam
a görögdinnyén,
de eleresztettem.

Ma egész nap csak téged szerettelek.
Fürödtem a folyóban,
feküdtem a napon,
és homokot csurgattam
az ujjaim közt.
(...)

Kattints a kibontásához...

Egy táskarádió rém dolgokat kiabált,
de a biciklista elszáguldott vele.

Ma egész nap csak téged szerettelek.
Szívemben tisztaság volt és béke.

Bálint Lea: Boldogságom erdeje 48.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Körben ablak a délelőtt.
Kitakarva, csupaszon
magamat mutatom.
Hold röntgenfényében vacogok,
sütkérezem ibolyántúli napon.
Bekerítve s mégis szabadon
tűnődöm; őrzöm s cserélem alakom.
...

Köszönöm a folytatást! Ha valaki nem tudja normálisan használni a topikot, legalább ne barmolna bele.

...
Fény ömlik kivül,
homály válaszol bennem.
A kialvó sejtek falára
akasztva egy kormos üvegű
drótozott viharlámpa,
a legelső emlék, tolongnak
körülötte szőrös félarcok,
negyedüstökök, horogfejű lovak,
s visszamosódnak az árnyba.

A nevüket-se-tudom ismerősök,
a biztos-hogy-így-volt történet
nem engedik, hogy nyomtalanul eltünjek,
az ugye-mondtam-hogy-elszállnak évek
jók lesznek kerítésnek.

A többi mind képzelgés,
az önkivület délelőttje,
négy fal közt zuhogó sózápor,
felizgult idegek böjtje.

Hátamra tükröt lehel a tél,
aki kíváncsi magára,
hátam buzgón lefotografálja;
s megölel érte, vagy elítél.
S örülök, hogy ennyiért
megválthatom jegyem a magányba.

Üresen, mint a Kommünárok Fala,
amit ki kellene mondani,
vár rám, mielőtt leomlana.
A gégét fűrészelő zene,
reményeim dallama.

Csukás István: Az önkivület délelőttje
--------------------------------------------


Nincs mit mondanom,
nincs mit mondanod.
Szemed jégvirág borítja,
már mögé nem láthatok.

Nincs mit mondanod,
nincs mit mondanom.
Párosan viselt magányunk
súlya nem megosztva nyom:
egészben a válladon,
egészben a vállamon.

Ne értsd félre, ha kereslek:
rádtalálnom nem öröm,
tűnt ölelés emlékétől
únt öleléshez szököm.
...

...
Varázsod szét így töröm.

Válni kell.
Önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.

Válni kell.
A szív nem nézi, mit cipel
csak éppen már nem bírja el.

Baranyi Ferenc: Hétköznap istenhozzád /Utószó egy szerelemhez címmel picit más verziót is találtam
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
(...)

...
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez
----------------------------------

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.
(...)

...
Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.

Áprily Lajos: Kérés az öregséghez
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A nagy mű immár végképp elmarad,
elhasználódtam ennyi év alatt.
Kíméletlenül használtam magam,
és most látom, hogy milyen hasztalan.
(...)

...
Mert hiába a sok energia,
ha alacsony a gép hatásfoka.
És késő van már: ötven év felett
változni, változtatni nem lehet.

Lamentálni vagy dühöngeni kár,
a megvénülés sivataga vár,
ráncosodik a bőr, kihull a fog,
kicsit még élek, aztán meghalok.

Petri György: Sláger
------------------

Szerettelek téged
hajnalhasadáskor,
harmatos hajnalon,
rózsapiruláskor,
el is feledtelek
első kakasszóra,
mindennap feledlek,
máig is temetlek
azóta, azóta.
...

...
Meggyászoltalak én,
Pillangós ruhába
Sirattalak minden
Hangos kacagásba, -
Pénteken pirosba,
Szombaton fehérbe, -
Ma is gyászollak tán,
Virágvasárnapján,
Rózsapiruláskor,
Talpig feketébe.

Kaffka Margit: Szerettelek
~~~~~~~~~~~~~~~~

Sovány vagyok nagyon.
Hozzátok folyamodom, ízes gyümölcsök,
leves narancsok, kövér almák,
húsos barackok, hizlaljatok meg engem.
(...)

...
Fázom nagyon.
Kicsi pattogó gallytüzek,
melegítsetek föl estelente,
óriásfák lepedő-levelei,
takarjatok be éjszakánkint!
Keserves vagyok nagyon
és árva vagyok nagyon:
fű, fa, virág, vidítsatok föl engem!

Dsida Jenő: Vándor-kesergő
-----------------------------

Nyugalmas, tiszta szemmel nézni mindig
A háborgó és mulandó világot,
Az örök törvényt betartani sírig,
Spinóza, ez volt a te hivatásod.

Boldog bölcs, kinek állandó szerelme
A gondolat, kiben ott él az Isten,
Téged nem rendített jó, bal szerencse,
Te tudtad, hogy a vándorutad itt lenn
...

...
Örök körökbe tart és mint a gyémánt
A porban, egyszer fölragyog a lélek
És kiszabadul majd a gondolat.

Boldog bölcs, eltűnődve nézek én rád,
Ki úgy díszítéd föl magányodat,
Hogy gazdagabb volt, mint ott künn az élet.

Juhász Gyula: A bölcs
~~~~~~~~~~~~~~

A vattacukorárus, az csinál ilyet:
a hurkapálcáját a teljesen üres,
kissé ütődött, forgó üstbe tartja,
és vár. Remél. Összeszorul mindene,
hogy sikerüljön az, ami szokott.
A pálca végén egyszercsak megtapad
egy szál a semmiből, tágrameredt
szemmel nézik a gyerekek, aztán még egy,
el lehet kezdeni forgatni finoman,
jön már a többi szál, helyet keres,
hogy hol tapadhatna a már meglevőkhöz –
kicsit lazít a vattacukros ember,
dúdol egy keveset, lábat vált, fölnéz,
egyre nagyobb a gombolyag, ő dönti el,
most már, hogy mit akar, hogy hosszúkásat,
vagy lapos-széleset; a gyerekek
arcán elömlik a vigyor, megszületett
a semmiből az édes, fagyott levegő.
(...)

...
Nem mindig van ez így: néha csak áll,
koncentrálva, a vattacukros ember,
nyújtja a hurkapálcát az edénybe,
tuszkolja is kicsit, remegteti,
de semmi. Zörögve szalad az üst,
a horpadásain meg-megcsillan
a fény. A gyerekek egymásra néznek,
ő meg csak rágja a bajuszát.

Nádasdy Ádám: Ars poetica
......................................

A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még arany.
Megcsap valami illatából,
Ha este kibontom hajam.

Ott kék-fehér ruhában jártam,
– Még azt a ruhát viselem –
Oly halkan suhog, mint az álom,
Oly lágyan simul, mint selyem.
(...)

...
És még azóta nem beszéltem.
Még nem szólt hozzám senki más:
Fülemben még ajkad zenéje,
Ajkamon még a vallomás.

Kezem mosatlan, rajta csók még,
Mit egy királyfiú adott:
Holnap fehér ruhám kimossák –
Téged siratlak, meseország,
S azt a kifosztott holnapot.

Berde Mária: Visszatérés
~~~~~~~~~~~~~~~

Ez itt Költő volt –
A Költő bámulatos
Jelentést szűröget le
Banális értelmekből –
Rózsaolajat roppant mennyiségben

A megszokott fajtákból
Melyek az ajtónál haldokolnak –
Álmélkodunk, hogyhogy nem mi magunk
Vontuk ki a szirmokból – már azelőtt

(...)