Folytatsd a verset!

...
Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.

S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden.

Ady Endre: VAJJON MILYENNEK LÁTTÁL?
----------------------------------------------------

Hova szálltál szerelem
Szárnyad szélét őrizem
Körbe-foglal a szivem
Átlátszó borostyán
(...)
 
.........
Elférsz látod kis helyen
Tömör voltál s végtelen
Mint az Úr az ostyán

(Nemes Nagy Ágnes - Hova szálltál)

**************
Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.
..............
 
...
Pedig nem rejtőzöm -- csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg -- épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?

Weöres Sándor: Önarckép
--------------------------------


Minden vagy ami nem lehetsz
egyre ragyogóbb egyre szebb
kirajzolódó mint a seb
amit farkasok ejtenek
(...)
 
... a szívemen,
s ha nem lehet, akkor sem tudok
véremet veszítve élni, csak veled

(Gyurkovics Tibor - Minden)

****************

Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,
idén lett csak készen, idén sem egészen.
Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe, minden lába ríme.
Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,
de az égre nézve alig vettem észre.
Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.
.........

 
...
Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén
csak lehullott onnan, mint katona holtan.
Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú
volt az első versszak, jajgatott mint vert had.
Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,
bűverő terelte lépteimet erre.
Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,
föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.
Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,
én másról akartam szólani e dalban.
Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,
tán a ma lepergő, oszló testű felhő.

Hollós Korvin Lajos: Csonka vers (Holt katonák balladája)
------------------------------------------------

Csak egy napig fáj minden fájás,
Huszonnégy óra s nem jön rosszabb,
De ez az egy nap egyre hosszabb.

Már hegyes karó minden óra,
Sötét vas-mázsák hullva, rengve
Verik a fájást a szivembe.

Tudom a kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig:
Víg elugrás bánattól kedvig.

Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
(...)
 
...
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.

Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem jön rosszabb,
Óh, de ez a nap egyre hosszabb.

Ady Endre: Egyre hosszabb napok
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
track.cgi



Ó, szép lehet az epedés;

volt benne részem nem kevés,
elérhetetlenért;

s a teljesülés gyönyörű:
vágy hal s születik a derű;
íly percet is megért
(...)

 
...
szivem már sűrűn. De talán
legszebb, ha játszik fény meg árny
s a vágy már visszatért,
pedig még el se szállt, s szelíd
örökléttől ujjong e szív,
mit megkap és nem ért.

Devecseri Gábor: Szerelem
---------------------------

Mondd mit adjak neked, mi lenne méltó?
mondd mi lenne elég?
boldog vagyok szegényes kincsemmel,
legalább mind tiéd.
Az első légy, ki mélyen vándorolva
a múltba jöjj velem,
gyerekkoromba mig csak vissszalátok
a táj tied legyen.
Járj bennem úgy mint ismerős vidéken
hol nem riaszt sötét,
ahol öröm a patak halk folyása
a tündéri nevetés.
Neked adom az erdők lehellését
érezzed arcodon,
a várakozó csöndet, amely ébreszt
s mely veled oly rokon.
(...)
 
.....
az el nem jött csodákért mind a könnyet,
a sok gyerekpanaszt,
eltitkolt kínt előtted mind kimondom,
te megbocsátod azt.

Ismerj meg igy: a tisztaság csak vágyam,
s a rend csak ideál,
csak fegyelem, hogy nem inog a lábam,
bár roskadozz a váll.

S most kincsemmé vált minden, ami bűn volt,
mert neked vallhatom,
ítéletedre - vess el, avagy tarts meg -
magamat megadom.
(Hajnal Anna - Mit adjak neked)

***********

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rám talál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csitítsd a szenvedést,
.........
 
...
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szorits merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.
Pilinszky János: Tilos csillagon
.........................................

Virágos hant és véres rög felett
Már bontja zászlaját a kikelet.
Végig cikáz
A termő, zengő márciusi láz.

Folyó megárad, megborzong a rét,
Ezer követ száll, ujjong szerteszét,
Vígan cikáz
A nyíló, bízó márciusi láz.
(...)
 
....
Ó templomok tornyán a csókja ég,
Vén börtönök odvára tűz a fény,
Büszkén cikáz
A boldog, bátor márciusi láz.

A vér és könny termékeny földje már
Új csókra és új ölelésre vár:
Végig cikáz
A lelkeken a márciusi láz!

(Juhász Gyula - A márciusi láz)

*****************

Mit kezdjen, akit elitélt,
de fölmentett később az ég,
megvonva tőle a halált,
mikor már megadta magát?

Kit mindenétől üresen
talált a szörnyű kegyelem,
megsemmisülten, mielőtt
a semmi habjaiba dőlt!

...........
 
...
Mit kezdjen itt! Közületek
talányait ki fejti meg?
Szorongva anyját kémleli:
ha elzokoghatná neki!

Fogódzanék akárkibe,
de nem lesz soha senkije;
szeméből, mint gazdátlan ág,
kicsüng a pusztuló világ.
Pilinszky János: Késő kegyelem
----------------------------------


Földönti hatalmas kancsóit az isten
S ömleszti egyre a nehéz vizeket:
Nedves, hideg, csúf égi izenet.

Már reggel óta (s most alkonyra hajlik,)
Csorog a ködszinű, bús, sűrű lé,
Rosszkedvvel kavarog, hull, hull lefelé.

Nem szép zene ez, csak mint száz öregasszony
Lefetyelése, lármás lotyogás,
És minden oly lucskos, sötét pocsolyás.
(...)
 
......
A csöndes szobákban milyen sötét lett!
Üljünk a sarokba, hol senki se lát
És búsuljunk, hogy mily bús a világ.
Kinnt csapkod az eső, sok távoli dörgés
Morog be az ablak vizes üvegén
És félve összebujunk: te meg én.
Nagy barna szemed a homályba világít,
Nincs semmi baj már, énnékem elég
Érezni tested gyengéd melegét.
[h=3](Sárközi György: Szeptemberi eső)[/h]****************
Jöjj, nézd kicsikém!
Télies, szürke gallyak hegyén
Bársonyos, hűs pici rügybe zárva
Szunnyad a vén bokor ifjú ága,
Száz színes, illatos, dús virága, -
Itt benn vár, - pihen.
- Úgye, csoda ez, kicsinyem?
Halld, halld, a madár!
Fészket rak, hogyha párra talál.
- És őrzik, etetik, féltik, ójják,
.................
 
...
A pici eleven sok fiókát
- Mind fura, nagyétű, hangos jószág,
S lassan - nagyranő.
- Fiam! Tietek a jövő!
Beh kék a szemed,
Amikor fénylőn visszanevet!
Kis ember, fiókám, szívem, vérem!
Virágom, levelem, - reménységem!
Minden árny, minden lomb téged védjen!
Élj dús tavaszt!
Áldott a dalod, az útad!

Kaffka Margit: Rügyek
--------------------------

Az erdők hívnak engem, hogy legyen tavasz.
Száraz kútak hívnak engem, hogy buggyanjon
fel mélyükön a kristályos, tiszta víz.


Ma iszonyú nagy hit van bennem,
hogy a kóválygó felhőknek is útja van
s minden léptem után nyomot hagyok.


Ezért nem szégyenlek beszélni magamról
és nem szégyenlek a világ dolgairól,
holott vak az én szemem és süket a fülem.
(...)
 
...
Ismerjétek meg a fűben fekvő ember boldogságát
Ismerjétek meg az aranykapút: nyitva áll
és kék patakok muzsikálnak a tövében.

Testvéreim,
Legyetek jók és szentek!
Szeressétek a bárányokat! Szeressétek a madarakat!

Dsida Jenő: Nyitva áll az aranykapu
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙

Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen - Vele nem


Hogy mi a tűzbocsátkozás?
- csak ő legyen és senki más


Az utcán meg sem ismerem
- még szemhéját is szeretem!


Minden mozdulata hamis!
Mosolya, csókja - Akkor is!
(...)
 
...
Torkomig ér gyűlöletem:
senkivel se - Vele igen!


És kerülöm és megvetem
és átkozom - és szeretem!


Őrült vagyok és lángolok
karjában - mint a csillagok.


Gyurkovics Tibor: Feleselő
------------------------------

Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék,
elűzve a téli, rossz napokat, - mindet,
elég volt a sötétből, tűnjön az árnyék:
zümmögő napsütést akarok, - tüzet!

Látni akarom a friss rügyet, ha fakad,
hogy új ruhát kap a gesztenyefa ága;
te pedig bátran szívemre bízod magad,
hogy elvezesselek egy szebb világba.
(...)
 
..........
Sok zöld levél halkan, zizzenve lebben,
nincs hang, mi súgna ennél édesebben,
fénylő s kegyelmes béke ébred bennem;

semmi sem fontos már, csakis mi ketten.
A parkban tán' enyhe szellő sem rezdül,
...s látlak, ahogy jössz az úton keresztül

(Kovács Anikó - Súgás a tavasznak ...)

*************

Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég,
oly édes annak, hogyha belelát
a mennybe s oda lehel egy imát,
hol telt mosollyal kék szinű az ég.
A szíve boldogabb lehet-e még,
mint ha hullámzó réteket találts olvas, gyepágyon nyújtva derekát,
egy szerelemtől epedő regét.
.....
 
...
Ha este otthonába tér, a fül
még sejti a madár dalát, a szem
még rejti a kék, tág eget s örül.
S ő búsul, hogy a nap oly sebesen
száll, mint a tiszta űrön át röpül
egy angyal könnye, hullva csöndesen.

John Keats: Szonett a szabadban (Vas István fordítása)
---------------------------------------


Légy csak úgy szerelmem,
ahogy napfény csillan a hallgatag tavon,
szikrázón és változón.
borítson fényeddel forrón és vallatón. . .
Légy olyan mint a hullám,
mely felemel, ölel, majd mélybe ránt,
és meleg fészek, megbújva lombok hajlatán.
Légy nekem árnyas hely a pusztán,
hosszú út után, vagy messze látszó torony
fagyott szirtek fokán. . .
Légy illatos kávé, egy fáradt reggel,
légy őrjítő vágy s az értelem. . .
(...)
 
.....
Adj magadból többet, add egész önmagad,
kívánom önzőn:
Ne ölelj többé másokat!
Légy most már vak!
Hisz láttál mezítelen,
agyad hátsó zugában is csak nekem legyen helyem!
Úgy nézz rám, hogy magadat lássad!
Légy árnyék, s én leszek hűen követő társad!
Légy apám, s szeretőm, légy férjem, s fiam,
enyém légy egészen, engedd,
hogy lehessek TE,
s önmagam...
Légy TE, mint én lennék,
s én leszek Te Magad!

(Koltay Gergely - Légy csak úgy - szerelmem)

********************

A mesebeli madarat
elfogjuk olykor, hogy utána
úgy dönthessünk: legyen szabad.
S szorosan az ablakhoz állva
eresztjük el a messzi ég
felé, mely húzza ismerősen -
s akkor a madár színe kék.
Csak akkor. Mindig eltűnőben.
Nincs más, csak ez a pillanat,
mely tollait kékkel befújja,
............
 
...
hiszen pihéin átszalad
a sugárzó mennybolt azúrja
és hiteti, hogy élni szép:
van Kék Madár, mely visszaszállhat!
S engedek én is kicsikét
az illúzió igazának,
hisz ez a szárnyalás visz el
a boldogsághoz, mert iránya
cikcakkos, tört íveivel
ráröpteti szemünk a fákra,
s meglátjuk végre a csodát,
mit addig is kínált az ablak:
zöldellnek, zöldellnek a fák!

Baranyi Ferenc: Kék madár - zöld fák
---------------------------------

Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy ujra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt:
jövök, még szeretni akarlak.

Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifjú közeledben.
(...)

 
.........
Megvársz?Csontszámmal megcsókollak,
csontkezem kezedre tapadhat,
csontkarom csontodba karolhat
szeretlek,szeretni akarlak.
(Hajnal Anna: Várj)

****************

Mi vagyok? Röpke porszem,
suhanó pillanat.
Ez villant rám az éjből
a csillagok alatt.

Évmilliók lobogtak,
s köröskörül a csend
átszelte, hömpölyögve,
a Tért, a Végtelent.
.........
 
Oldal tetejére