Valami furcsa füst lebeg fölötted,
Mint áldozati füst, amely lecsap,
Sötétre mosva falakat, tetőket,
Míg annyi ember topog, szürke rab.
Itt annyi veréb páváskodva rebben
És annyi síber kúszik, mint zsivány
És annyi színész ágál nappal, este
S gurul arannyal bélelt sok silány.
Bús Babilon, azért mégis szeretlek,
Mert véreim sorvadnak sírva benned,
Gőgös szegények, árva magyarok.
Mint kis cseléd a rikító körúton,
Éhes diák a cifra úri zsúron,
Magam is benned oly kopott vagyok!
Juhász Gyula: Budapest
----------------------------
Tájképben jó vagy: képeslap-karácsony,
frissen hullt hó tar fákon, bokrokon,
megtévesztő, puha és szűz fehérség,
alatta holt sár, fagyott fájdalom.
Idecsináltál nekünk egy világot,
meg bele minket: nesze, boldogulj,
használati úmutató is járt – csak
hát kisilabizálhatatlanul.
A szöveg patetikus és homályos,
ami érthető – be nem tartható,
s az ember, ki eleve tökéletlen,
csak szenvedésre, bűntudatra jó,
törékeny testbe szorult, gyarló lélek
az aránytalan ég súlya alatt.
Nem értelek. Elnézem a világot –
ezért kellene, hogy imádjalak?
(...)
Mint áldozati füst, amely lecsap,
Sötétre mosva falakat, tetőket,
Míg annyi ember topog, szürke rab.
Itt annyi veréb páváskodva rebben
És annyi síber kúszik, mint zsivány
És annyi színész ágál nappal, este
S gurul arannyal bélelt sok silány.
Bús Babilon, azért mégis szeretlek,
Mert véreim sorvadnak sírva benned,
Gőgös szegények, árva magyarok.
Mint kis cseléd a rikító körúton,
Éhes diák a cifra úri zsúron,
Magam is benned oly kopott vagyok!
Juhász Gyula: Budapest
----------------------------
Tájképben jó vagy: képeslap-karácsony,
frissen hullt hó tar fákon, bokrokon,
megtévesztő, puha és szűz fehérség,
alatta holt sár, fagyott fájdalom.
Idecsináltál nekünk egy világot,
meg bele minket: nesze, boldogulj,
használati úmutató is járt – csak
hát kisilabizálhatatlanul.
A szöveg patetikus és homályos,
ami érthető – be nem tartható,
s az ember, ki eleve tökéletlen,
csak szenvedésre, bűntudatra jó,
törékeny testbe szorult, gyarló lélek
az aránytalan ég súlya alatt.
Nem értelek. Elnézem a világot –
ezért kellene, hogy imádjalak?
(...)