Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Mellesleg tudom, hogy biztos hülye a kérdés, de nem tud valaki Kalánka nénis meseletöltést? Csipp-csupp csudáknah hívtás a mesét. Az amelyikben egy öreg nénike folyton összemegy kicsire. Majd egyszer, ha rendes tag leszek, letöltöm. Addig is a tagságért igyekszem nem hülyeségeket írni.

Nyakában lóg egy kis kanál, csengettyű rajta csakis jelre vár, kalánka néni összement,..... Valahogy így van a dalszövege.

Nem túl könnyű igazán jó meséket találni , és ezt szeretném megmutatni a lányomnak és a fiamnak, de nálunk mindenki hülyének néz. Arról nem is beszélve, hogy szerintem még nem vagyok öreg, de az és kporosztályom se nagyon ismeri. (Pont 30 . vagyok, vagy ez már öreg?:):D
 
Aranyszárnyú pillangó,
hol vagy, te kis csapongó ?
Minek szállsz oly messzire ?
Szállj a baba szemire.
Mondj neki egy szép mesét,
fogd be mind a két szemét.
Ha õ alszik csendesen,
Sárika is elpihen.
Minden nótám oda már,
gyere gyorsan, kismadár.
Hátha szebb a te dalod,
tán te majd elaltatod.

Szép kis bölcsõ, kérlek téged,
hadd aludni kis öcsémet !
Hadd a zajt most, hadd a lármát,
ne zavard meg csendes álmát !
Ne', mily szépen alszik, látod ?
De fölretten hogyha bántod.
Ringasd szépen a babát,
hadd aludja ki magát !

Kerekecske, gombocska,
Volt egy kicsi dombocska,
Dombon állt egy házikó,
Házikóban ládikó,
Ládikón egy kerek tálca,
A tálcán meg öt pogácsa.
Arra járt az egérke,
Mind megette ebédre!
 
<table align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="90%"> <tbody> <tr> <td> Aranytulipán


Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy király, annak egy fia. Mikor ez a királyfi nagy legénnyé serdült, azt mondta az apjának:
- Édesapám, én elmegyek, s addig vissza sem térek, míg a világon a legszebb leányt meg nem találom: az lesz az én feleségem.
- Jól van, fiam - mondta a király -, csak eredj Isten hírével, szerencse kísérjen utaidban. Elindult a királyfi, ment, mendegélt hegyeken, völgyeken által, egyszerre csak beért egy rengeteg erdőbe, s rengeted erdő között amint mendegélne, látta, hogy egy ökörnyomban kínlódik, vergődik egy kicsi halacska. Megszólalt a halacska, mondta a királyfinak:
- Szabadíts meg innét, te jó legény, vigyél a folyóba, mert itt meghalok.
A királyfi kivette a halacskát az ökörnyomból, s vitte, míg egy folyóhoz nem ért. Ott azt mondta a halacska:
- Végy le egy pikkelyt rólam, tedd el, s ha valahol valami bajod lesz, ezt a pikkelyt csak vesd a folyóvízbe, én mindjárt ott leszek, s segítek rajtad.
A királyfi levett egy pikkelyt a halacskáról, azzal a halacskát beledobta a vízbe, s tovább ment. Amint menne, mendegélne, látta, hogy egy fekete holló egy fának ága-boga közé szorult, vergődik a szárnyával, rángatja a lábát, de nem tud kiszabadulni. Leszólott a királyfinak nagy búsan:
- Szabadíts meg, te jó legény, bizony nem bánod meg.
Fölmászott a királyfi a fára, kiszabadított a hollót, az meg a csőrével kihúzta egy tollat, odaadta a királyfinak, s mondta neki:
- Jótett helyébe jót várj, te legény. Ha nagy bajba kerülsz, csak rázintsd meg ezt a tollat, én mindjárt ott leszek.
Elbúcsúzott a királyfi a hollótól, tovább ment, mendegél. Egyszerre csak látta, hogy egy ősz öregember állt egy forrás mellett, szeretne lehajolni, hogy igyék, de nem tudott lehajolni.
Megszólította a királyfit:
- Te jó legény, segíts rajtam, majd elepedek a szomjúságtól, s nem tudok lehajolni.
A királyfi lekapta a sisakját, telemerítette vízzel, megitatta az öregembert.
- No, te legény - mondta az öregember -, nagy jót tettél velem. Nesze, adok neked két hajszálat, s ha valahol bajba kerülsz, csak ereszd szélnek. Majd rám talál ez a két hajszál, s én a világ végéről is eljövök, hogy segítsek rajtad.
A királyfi eltette a két hajszálat, elbúcsúzott az öregembertől. Aztán továbbment, nemsokára kiért az erdőből, s túl az erdőn ért egy nagy városba. Szeme, szája elállt a csodálkozástól: gyászfeketébe volt vonva az egész város.
Találkozik az utcán egy kicsi emberkével, akinek földig ért a szakálla, kérdezte tőle:
- Ugyan bizony, bácsikám, kit s mit gyászol ez a város, hogy így gyászfeketébe borult?
- Hej, öcsém - mondta a kicsi ember -, nagy oka van annak. Van a királynak egy leánya, akihez hasonlatos szép nincs kerek e világon. S ez a leány a fejébe vette, hogy csak ahhoz megy feleségül, bárki fia legyen, aki úgy el tud bújni előle, hogy ő meg nem találja. Háromszor lehet próbát tenni. Ha kétszer megtalálja, az még nem baj, de ha harmadszor is megtalálja, karóba kerül annak a feje, aki szerencsét próbál. Eddig kilencvenkilencen próbáltak szerencsét, karóba is került a feje mind a kilencvenkilencnek. Próbálj te is, öcsém, hadd legyen a te fejed a századik. Mondta a királyfi:
- Már vagy lesz századik, vagy nem lesz, ha csakugyan olyan szép az a lány, szerencsét próbálok.
Éppen abban a pillanatban jött arra hatlovas hintón egy szépséges szép leány, amilyet még a királyfi sohasem látott. De olyan szép volt, hogy a szeme is káprázott, amikor reá nézett.
Kérdezte a királyfi a törpe embert:
- Kié ez a leány bácsikám?
- Ez a királykisasszony - felelte a törpe ember.
Hiszen több sem kellett a királyfinak, ment egyenest a király palotájába, a király színe elé. Mondotta a királynak:
- Felséges királyom, hallottam, hogy kilencvenkilenc legény próbált szerencsét. Egy életem, egy halálom, a szerencsét én is megpróbálom.
- Hej, fiam - mondta a király -, szívemből sajnállak, mert jóképű, derék szál legénynek látszol. De hiába, a leányomnak kedvébe kell járnom. Nincs több gyermekem. Hát csak próbálj szerencsét, bújj el, ha tudsz, de úgy, hogy meg ne találjon.
Eközben hazajött a királykisasszony, és bejött a szobába, azt mondta a királyfinak:
- Jobb lesz, ha nem is próbálsz szerencsét királyfi, eredj haza, mert a te fejed is oda kerül, ahova a többié.
- Nem bánom én - válaszolta a királyfi -, hadd kerüljön. Nálad nélkül úgyis pipadohányt sem ér az életem.
Azzal kiment a királyfi nagy búsan, s végigsétált a városon, aztán ki a mezőre, mezőről az erdőbe, egész úton azon tűnődött, hová tudjon elbújni, hogy a királykisasszony meg ne találja. Egyszerre csak eszébe jutott a halacska, hátha az tudna rajta segíteni. Ment a folyó partjára, ott elővette a pikkelyt, s hát csakugyan jött a halacska, s kérdezte:
- Mi bajod, királyfi?
Mondta a királyfi, hogy mi nagy baja van.
- Ó, azért egyet se búsulj - mondta a halacska -, mindjárt ideszólítom a legnagyobb halat, azzal elnyeletlek, ott ugyan meg nem talál a királykisasszony, míg a világ s még két nap.
Csak térült-fordult a halacska, s mindjárt jött utána egy rettentő nagy hal, kitátotta a száját (akkora volt, mint egy nagy ház), s abba beléugrott a királyfi. Szépen leballagott a halnak a hasába, s ott úgy sétált fel s alá, akár egy palotában.
Eközben elindult a királykisasszony, utána az udvarbeliek. Kereste a királykisasszony mindenfelé a királyfit, s mikor egy félnapig járt-kelt volna mindenfelé, egyszerre csak a folyóvíz partjára ért, s parancsolta, hogy fogják ki a vízből a legnagyobb halat, mert annak a hasában van a királyfi. Egyszeriben odarendelték az udvari halászokat, kifogták a nagy halat, felhasították a hasát, s hát csakugyan kifordult belőle a királyfi.
Na, az első próbával szerencsétlen volt a királyfi, próbált másodszor is. Tovább ment nagy búsan, s amint mendegélne az erdőben, eszébe jutott a holló, megrázintott a tollát, s hát repült is az egyszeriben, s kérdezte:
- Mi baj, édes gazdám?
Mondta a királyfi, hogy mi nagy baja van. A holló erre elkezdett károgni, s ím egyszerre repültek a hollók mindenfelől, fekete lett tőlük az erdő, s kérdezték mind egyszerre:
- Mi baj, mi baj?
- Tudtok-e valami jó búvóhelyet? - kérdezte a királyfi hollója.
- Hogyne tudnánk, hogyne tudnánk - károgtak a többi hollók.
Azzal felszállt valamennyi, repültek az erdőn keresztül. A királyfi mindenütt utánuk, s felvezették egy olyan magas hegyre, hogy a teteje az eget verte. Annak a hegynek a tetején volt egy mély gödör, abba beléállították a királyfit.
De hiába állították, a királykisasszony ott is megtalálta.
Búsult a szegény királyfi, majd felvetette a búbánat. Na, bizonyosan karóba kerül az ő feje is! De gondolta magában, egy élete, egy halála, már csak harmadszor is szerencsét próbál. Elővette azt a két hajszálat, amit az öregember adott, s szélnek eresztette. Hát alighogy eleresztette a hajszálat, jött az öregember, s kérdezte:
- Mi bajod van, édes fiam?
- Jaj, ne is kérdezze bátyámuram, el kellene bújnom olyan helyre, ahol senki meg nem talál, máskülönben karóba kerül a fejem.
- Hiszen ha csak ez a baj, azon én könnyen segíthetek. Ki elől akarsz elbújni?
- A királykisasszony elől, bátyámuram.
- No hát, majd én megmutatom - mondta az öregember -, hogy a szeme elé viszlek, s mégsem lát téged.
Azzal megfogta a királyfi nyakát, csavarintott rajta, s abban a pillanatban aranytulipán lett a királyfiból. Aztán feltűzte a tulipánt a kalapjára s bement a király városába.
Éppen jött vele szemben a királykisasszony (akkor indult volt el, hogy megkeresse a királyfit), meglátta a ragyogó fényes tulipánt, s mondta az öregembernek szépen, nyájasan:
- Jaj, de szép tulipán! Adja nekem!
- Nem adom én - válaszolta az öregember.
- Annyi aranyat adok érte, hogy úrrá lesz maga is, s minden nemzetsége.
- Dehogy adom - mondta az öregember -, a világ minden sűrű kincséért sem adom.
Hiába kérte a királykisasszony, az öregember nem adta oda a tulipánt. Mit volt, mit tenni tovább ment nagy búsan a királykisasszony, s kereste a királyfit. De azt ugyan nem találta meg. Kereste másodnap, kereste harmadnap, akkor sem találta meg. Harmadnap letelt a keresés ideje, s akkor a király kihirdettette, hogy előállhat a királyfi bátran, most már az övé a királykisasszony.
Meghallotta ezt az öregember, egyet csavarintott a tulipánon, királyfi lett ismét. Ezzel a királyfi fölment a palotába. Mindjárt papot hívtak, nagy lakodalmat csaptak. Lakodalom után felkerekedtek, a királyfi hazájába mentek. Ott volt csak az igazi hejehuja, dínom-dánom.
Még tán ma is táncolnak, ha meg nem haltak.

</td></tr></tbody></table>
 
Erdő, erdő, kerek erdő,
Közepében ibolya nő.
Ibolya, mely szép virág,
Szép,mint egy tavaszi ág.
Szép, mint mikor szellő fúj,
Mikor kedvesem, hozzám simul....
 
Reggel van már, ragyogó,
fütyörészik a rigó.
Csirpi-csirip, csicsereg,
jó reggelt, kisgyerekek.


Azt mondják a cinegék,
itt a tavasz, nyitni kék.
Kék ibolya, gyöngyvirág,
csupa öröm a világ!

Tik-tak, tik-tak, jár az óra,
körbejár a mutatója,
azt hirdeti minden reggel,
ki korán kel, aranyat lel.

Hétfõn hentereg
Kedden kecmereg
Szerdán szendereg
Csütörtökön csak csücsül
Pénteken párnára dul
Szombaton szundit szorgosan
Vasárnap horkol hangosan.
 
santa-claus-looking-through-branches-of-christmas-tree-portrait-~-200258938-001.jpg

Czeglédy Gabriella:Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.
 
santa-claus-standing-beside-christmas-tree-hands-on-belly-portrait-~-200386961-001.jpg


Horváth P. Pál: Télapó

Pilinkélnek kósza pelyhek,
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülődhet Télapó.
Csengettyűs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó.
 
serenading-santas-practice-carols-near-the-new-rink-on-kongens-nytorv-~-57650019.jpg


Szepesi Attila: Télapó éneke

Hipp-hopp, fut a szán,
Siklik szaporán,
Dobrokol a havon
Szélvész paripám.

Hej-hó, ügyesen,
Vágtat tüzesen,
Húzza teli szánt
fénylő hegyeken.

Kipp-kopp, fut a szán,
Villám paripán
Végtelen utakon
Dobban szaporán!
 
Mellesleg tudom, hogy biztos hülye a kérdés, de nem tud valaki Kalánka nénis meseletöltést? Csipp-csupp csudáknah hívtás a mesét. Az amelyikben egy öreg nénike folyton összemegy kicsire. Majd egyszer, ha rendes tag leszek, letöltöm. Addig is a tagságért igyekszem nem hülyeségeket írni.

Nyakában lóg egy kis kanál, csengettyű rajta csakis jelre vár, kalánka néni összement,..... Valahogy így van a dalszövege.

Minden kérésed ilyen hamar teljesüljön:)
 
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A puha hóban, csillagokban, [/FONT]
[FONT=&quot] Az ünnepi foszlós kalácson, [/FONT]
[FONT=&quot] Láthatatlanul ott a jel, [/FONT]
[FONT=&quot] Hogy itt van újra a KARÁCSONY. [/FONT]

[FONT=&quot] Mint szomjazónak a pohár víz, [/FONT]
[FONT=&quot] Úgy kell mindig e kis melegség, [/FONT]
[FONT=&quot] Hisz arra született az ember, [/FONT]
[FONT=&quot] Hogy szeressen és szeressék. [/FONT]

[FONT=&quot] S hogy ne a hóban, csillagokban, [/FONT]
[FONT=&quot] Ne ünnepi foszlós kalácson, [/FONT]
[FONT=&quot] Ne díszített fákon, hanem[/FONT]
[FONT=&quot] A szívekben legyen KARÁCSONY <o></o>[/FONT]
 
Lendvai Ilona: Labda <o></o>
<o></o>
Kinn maradt a pettyes labda,<o></o>
ráesett a hó, <o></o>
egy kis egér azt hitte, <o></o>
hogy ő a Télapó.<o></o>

Körbejárta, megcsodálta<o></o>
piros palástját,<o></o>
kerek szemét, fehér haját, <o></o>
fehér szakállát.<o></o>

<o></o>Hazaszaladt, írt neki<o></o>
egy hosszú levelet,<o></o>
ebben kérte, a Télapó<o></o>
mivel lepje meg. <o></o>

<o></o>Kell egy pici egérkesztyű <o></o>
egérsapka, sál,<o></o>
és egy egércipő, miben <o></o>
egérúton jár.<o></o>

<o></o>Kell egy egéróra, <o></o>
melyen körbejár a mutató<o></o>
és egy pici négykerekes <o></o>
egérautó.<o></o>

<o></o>Kért egy olyan hosszú <o></o>
kolbászt, minek vége nincs<o></o>
hozzá lyukas, kerek sajtot,<o></o>
melynek párja nincs. <o></o>

Meg is kapta a levelet<o></o>
Labdatélapó ,<o></o>
de mielőtt felbontotta,<o></o>
elolvadt a hó.
 
Sziasztok!
Egy kis segítségre lenne szükségem!
A párom nagyapja Mikulás lesz egy rendezvényen, és verseket, mondókákat kell gyűjtenem neki. Ha esetleg tudnátok ebben segíteni, annak nagyon örülnék!
1-2 ilyen versikét már találtam a régebbi hozzászólásokban, de még szükségem lenne néhányra..
Előre is köszönök minden segítséget!
 
Megérkeztem Tél országból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Világhírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.

Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,
hanem újra fiatal.

Tip-top, tip-top! Körbejárok
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Piros almát, aranydiót,
feketemák-szemeket.

Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jó szokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hó szarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.

Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihe hóban
hó csatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom!
Hó szarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jó étvágyat,
mindenkinek jó napot!

Mondjuk ez elég hosszú.
 
Télapó! Télapó!


Ha a zsákod legalján van a hó
szívesen várunk még néhány napot,
azalatt bőven megtalálhatod.
Itt kopog, ott kopog


Itt kopog, ott kopog
megérkezett Télapóka hopp!
Hull a hó


Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg, megbújik a földön:
"Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!"
Parányi ökörszem kuporog az ágon,
Vidáman csipogja: "Süt még nap a nyáron!"
Télapó itt van


Télapó itt van,
Hó a subája,
Jég a cipője,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta,
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.
 
Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!

Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne,
lesz is holnap reggelre.

Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...
 
Sarkady Sándor: Télapó


Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.

Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földől
Érkezett.

Kampós botja
Imbolyog-
Puttonyában
Mit hozott?

Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.

Lassan lépked,
Mély a hó-
Siess jobban Télapó!
 
ANGOL ABÉCÉ-S KÖNYV

Hasonló a magyar Zengő ABC-hez. Minden betűhöz kis vers, és szépen illusztrált képek

Méret miatt Gigasize-s letöltés, mától 90 napig elérhető
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére