A kiscipó
Van egy kiscipós mese, amiben ezt kell énekelni:
-Én vagyok a kiscipó, lisztből sütött nagyanyó..
Nem tudjátok hol található?Melyik mesekönyvbe?
Ezt a mesét kérésemre egy nagyon kedves óvónő tette közkincsé, köszönet érte!kiss
Kiscipó / mese /
Élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony. Szegények voltak ,
semmijük sem volt. Egyszer kéri az ember az asszonyt:
- Süss nekem anyjuk egy kiscipót, mert nagyon megéheztem!
- Ugyan miből sütnék? Egy csepp lisztünk sincsen. Ej, Te anyjuk!
Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: Hátha kerül így egy
kis liszt. Így is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát,
felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába
tejfelt kevert, megdagasztotta a kiscipót, kisütötte a kemencében.
Mikor kisült a kiscipó kitette az ablakba, hadd hüljön.
Addig míg hül a cipó rágyújtok a pipámra anyjuk, ne korogjon annyira a
gyomrom. -Csak pipázzék kend nyugodtan. Közben elunta magát a kiscipó,
arra gondolt szétnéz a világban. Legurult az ablakból, s a padlón
elgurúlt az ajtó felé. Átugrott a küszöbön a tornácra, a tornácról a
lépcsőre, a lépcsőről az udvarba, az udvaron túl a kapun, mindig
messzebb, mindig messzebb. Gurult, gurult az úton, s szembe jött vele
egy nyúl.
- Megeszlek, te kiscipó!
- Meg ne egyél , inkább hallgasd meg, milyen szépet énekelek neked.
A nyúl hegyezni kezdte a fülét, a kiscipó pedig rákezdte az énekét
Refr:" Én vagyok a kiscipó, lisztből sütött nagyanyó,
engem nem esz meg senki, mert elgurulok, így ni!"
S már gurult is tovább. Úgy eltünt a nyúl szeme elől, mintha ott sem
lett volna. Begurult a kiscipó az ösvényen az erdőbe, s szembe
találkozott a farkassal. Ó milyen fennséges az illatod Te kiscipó, én
most téged megeszlek! Ugyan ne egyél meg , inkább hallgasd meg
először milyen szépet énekelek Neked, És már rá is kezdett. Refr: Én
vagyok a kiscipó...
S mire a farkas elkaphatta volna, már csak hült helyét találta a
kiscipónak. Így éhesen tovább ballagott a farkas. A kiscipó gurult
tovább az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot,
rontja a bokrot. Hú, milyen finom illatot érzek, megeszlek téged
kiscipó, ne egyél meg tányértalpú, inkább hallgasd meg, milyen szépet
énekelek Neked! S ezzel már rá is zendített, miska Bá' pedig a fülét
hegyezte: Refr: én vagyok a kiscipó...
Mire nótája végére ért, úgy eltünt a medve szeme elől, mintha ott sem
lett volna. Gurult, gurult, de egyszer csak szembe találkozott a
rókával.
- Ej, milyen jóképű milyen pirospozsgás vagy!
Megeszlek téged Te kiscipó!- Ne egyél meg inkább hallgasd meg milyen
szépet énekelek Neked! Már rá is kezdett: Refr: Én vagyok a kiscipó..
Felséges ének!- szólt a róka- csak az a baj, hogy megöregedtem
kedvesem, rosszul hallok. Üllj csak ide az orrocskámra, s fújdd el
mégegyszer, mert ez nagyon tetszett, én is szeretném megtanulni.
Nagyon jól esett a kiscipónak, hogy így megdícsérték az
énekét. Felugrott a róka koma orrahegyére, s újra kezdte az énekét:
Refr.én vagyok a kiscipó..Abban a pillanatban a róka hamm! bekapta a
kiscipót. Ha a kiscipó nem lett volna ilyen hiszékeny az én mesém is
tovább tartott volna. Most már az erdőben róka énekli tovább a kiscipó
énekét. Refr: én vagyok kiscipó, lisztből sütött nagyanyó,
engem nem esz meg senki, mert elgurulok így ni!