Petőfi Sándor
Itt van az ősz, itt van ujra
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Itt van az ősz, itt van ujra,<o>></o>
S szép, mint mindig, énnekem<o></o>
Tudja isten, hogy mi okból<o></o>
Szeretem? de szeretem.<o></o>
Kiülök a dombtetőre,<o></o>
Innen nézek szerteszét,<o></o>
S hallgatom a fák lehulló<o></o>
Levelének lágy neszét.<o></o>
Mosolyogva néz a földre<o></o>
A szelíd nap sugara,<o></o>
Mint elalvó gyermekére<o></o>
Néz a szerető anya.<o></o>
És valóban ősszel a föld<o></o>
Csak elalszik, nem hal meg;<o></o>
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.<o></o>
Levetette szép ruháit,<o></o>
Csendesen levetkezett;<o></o>
Majd felöltözik, ha virrad<o></o>
Reggele, a kikelet.<o></o>
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,<o></o>
S álmodj olyakat, amikben<o></o>
Legnagyobb kedved telik.<o></o>
Én ujjam hegyével halkan<o></o>
Lantomat megpenditem,<o></o>
Altató dalod gyanánt zeng<o></o>
Méla csendes énekem. –<o></o>
Kedvesem, te űlj le mellém,<o></o>
Ülj itt addig szótlanúl,<o></o>
Míg dalom, mint tó fölött a<o></o>
Suttogó szél, elvonúl.<o></o>
Ha megcsókolsz, ajkaimra<o></o>
Ajkadat szép lassan tedd,<o></o>
Föl ne keltsük álmából a<o></o>
Szendergő természetet.<o></o>