Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Galagonya

Õszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Õszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Ha a világ rigó lenne

Ha a világ rigó lenne,

Kötényemben o fütyülne,

Éjjel-nappal szépen szólna,

Ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,

Kötényembe nem is férne,

Kötényem is honnan volna,

Ha egész világ rigó volna.

Haragosi

Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.

Kocsi és vonat

Jön a kocsi, fut a kocsi:
patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat
zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön-hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
fut a sinen a kerék,
forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
fekete alagút,
A masina fut.

A kutya-tár

Harap utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér- kutya jár,
törzsvevöknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!

Pletykázó asszonyok

Juli néni, Kati néni
-Letye –petye –lepetye! –
Üldögélnek a sarokba,
Jár a nyelvük, mint a rokka
-Letye –petye –lepetye! –

Bárki inge, rokolyája
-Letye –petye –lepetye! –
Lyukat vágnak közepébe,
Kituzik a ház elébe
-Letye –petye –lepetye! –

Sehallselát Dömötör

Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a pék
a pókhálót szövi rég,
és kemencét fut a pók,
ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szucs az ács,
zabszalmát szo a takács,
sziklát aszal a szakács,
libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg írt,
o csak ordítani bírt,
megette a könyvlapot
s utána tintát ivott.

Csak azt mondomömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdo,
Télapó is már eljo.

Csendül a fürge száncsengo,
véget ér az esztendo.

Tél szele hóval, faggyal jo,
elkel most a nagykendo.

Libben a tarka nagykendo,
húzza-rázza hus szello.

Suttog a fenyves, zöld erdo,
rászitál a hófelho.

Végire jár az esztendo,
cseng a fürge száncsengo.

Száncsengõ

Éj-mélybol fölzengo
- csing-ling-ling - száncsengo.
Száncsengo - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdo
- csing-ling-ling - száncsengo.
Száncsengo - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

Tavaszköszönto

Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszunik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szokék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

Weöres Sándor - A tündér

A tündér

Bóbita, Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
elpihen oszi levélen,
két csiga orzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.

Feltettem pár gyermekverset, amelyek nagyon hasznosak gyermekeink helyes ritmusérzékének feődősőhez. Bizonyára ismeritek őket saját gyerekkorotokból .

Vásár

I

Olcsó az alma,
Itt van halomba,
Aki veszi, meg is eszi,
Olcsó az alma!

II

Kis trombitát vegyenek,
Pirosat, fehéret,
Lilát, sárgát, kéket!
Mézesbábot vegyenek,
Tükrös-szívet szépet!

III

Fut a kutya-szán, kutya-szán,
Szalad igazán, igazán,
Köszörûs vagyok én,
Kutya-szánon futok én.

IV

Van-e csizma eladó,
Hóba-sárba mindig jó?
Van kis csizma eladó, szép varrás a szárán,
Hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám.

Van-e ködmön eladó,
Szélbe-fagyba mindig jó?
Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán,
Hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám.

V

Érkezik a vándorcirkusz,
Hoznak elefántot,
Tarka bohóc vezeti,
Füsti Pisti követi,
Ilyet sose látott.

VI

Sátor alól kikiáltó szétnéz:
„Itt látható a nagyhírû bûvész!
A lábával karikázik,
A kezével citerázik,
Az orrával orgonázik,
A fülével figurázik,
A szemével gurgulázik,
A szájával vacsorázik!”

VII

Jó márc a csereben,
Csuprom telemertem.
Tele van a csuprom,
Idd már, ki ne fusson.

Kinézek az ablakon,
falevél egy nagy halom,
már a földet takarja,
a szél összekavarja.

Ez egy nagyon aranyos kis dalocska Kovács Barbara Ide süss! című könyvéből. A CD-t sajnos nem találom, amiről a dalt, magát feltehetném.

Fésűs Éva: Sündisznócska

A közelmúltban találtam kedves óvodai búcsúzó verseket. Tudom, éppen nem aktuális, de hátha örömét leli bennük most is valaki...

Mentovics Éva: Három vidám esztendő

[FONT=&quot]Gyorsan múlnak el az órák,
édes lányom, (fiam) bizony ám!
Nyugtatott az első napon
menet közben jó anyám.

Könnyes szemmel bólogattam,
átöleltem a nyakát.
Így jártuk be akkor reggel,
az óvoda udvarát.

Pihen most a babaszoba,
kisvonat se csalogat.
Vendégeink hallgatják a
búcsúzkodó dalokat.

Három vidám esztendővel
lettem mára gazdagabb.
Indulnom kell, búcsút intek.
Vár a lecke, vár a pad.[/FONT]

És még egy:

Mentovics Éva: Hív a csengő

[FONT=&quot]Három éves múltam éppen…
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.

Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.

Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, s elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.

Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke…
Óvó nénik, kispajtások –
néha azért visszajárok.[/FONT]

És még egy:

Mentovics Éva: Búcsú az óvodától

Első nap az óvodában
sírdogáltam – úgy tudom.
Csordogáló könnyeim közt
mosolyt láttam arcodon.

Ölbe vettél, cirógattál,
megfogtad a kezemet.
Bátorító mosolyodból
sugárzott a szeretet.

Tyúkanyóként óvtál minket,
tanítgattál, neveltél.
Játék közben számtalanszor
velünk együtt nevettél.

Óvó nénik, dadus nénik,
kispajtások, óvoda…
Az itt töltött szép éveket
nem felejtjük el, soha.

A fecske búcsúja

Egy kis fecske
egyik reggel,
mikor megtért
az ereszre,
keservesen csicseregte:
"Szeptemberben
e berekben
nincsen fecske élelem.
El kell mennem,
mert a hideg
ellenségem
énnekem.
Megígérem,
tél végével,
ha megjő
a kikelet,
és elűzi
a telet,
itt leszek
az eresz szélén,
és a puha
fészek mélyén,
kis fecskéket
nevelek."

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka,
elindult megnézni, mi van a világban.
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
ide is, meg oda is bekukkant egy szóra.
Nagybajuszú cincérek sétálgatni vitték.
A tópati szúnyogok kalapot emeltek.
Estére elfáradt katicabogárka,
az éjjeli pillangó hazatalicskázta.