Karácsony meséje...
Giling, galang, giling, galang,
Betlehemi kicsiny harang.
Csilingeljen csengő nyelved,
Hogy figyeljen minden gyermek.
Ha nem zörög se szó, se szék,
Elmondok egy édes mesét.
Az este, hogy elaludtam,
Angyal sugta, megtanultam.
Messzi, messzi, égi tájon,
Hova titkon én is vágyom,
Tegnap éppen alkonyatkor
Nagy mozgás lett este hatkor.
Csillagfényes holdsugáron,
Gyémánt csengős pici szánon,
Millió kis angyal szálla
Arany fürész, fejsze nála.
Égi fenyves erdő szélen
Megálltak a rubin réten,
Rubin réten csupa manó,
Isten tudja hova való.
A manókkal kis kötelek,
Nyúl fogatok, őz szekerek.
Zörgős hámba róka, farkas,
Sok dörmögő tányértalpas.
Kaszát fogtak, megpihentek,
Az erdőnek neki mentek.
Egy-kettőre le lesz vágva
Millió kis karácsonyfa.
Kipi, kopi, sürün pergőn,
Arany fejszék kint az erdőn.
Csillag lámpák fénye mellett,
Fölverik az égi csendet.
Ahogy ledől egy-egy fácska
Szorgos törpék nekilátva,
Tele rakják minden jóval,
Jó gyermekeknek valóval.
Lesz ott csodás alvóbaba,
Ezüst dió, aranyalma.
S mibe szivesen harapsz,
Édes szőlő, csengő barack.
S amint kész van ezer darab
Ezer fogat rögtön szalad.
Hátul angyal ül a fával,
S hajt egy törpe sodró fával.
Kis határon, nagy határon,
Fürge szánkán, vén batáron,
A világon szerte, széjjel,
Fenyőt visznek egész éjjel.
Minden háznál meg-megállnak,
Hallgatóznak, kukucskálnak.
Aki jó azt rögtön látják,
S ott letesznek egy fácskát.
Az angyaltól igy hallottam,
Ahogy nektek elmondottam.
S még ma este meglátjátok,
Hogy a mesém szólt-e rátok.
Giling, galang, giling, galang,
Karácsonyi kicsiny harang.
Csilingeljen zengő nyelved,
Óh, hogy szeret minden gyermek.