Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

szanté

Állandó Tag
Állandó Tag
haziko.gif

~*Szanté meseháza*~
Egy hiú madárról és egy ravaszdiról mesélek Nektek ma Picurkák!

A holló meg a róka

Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hizelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
corbeau3opt.jpg

Szép napot Kicsikéim!
_r_s.gif
 

szanté

Állandó Tag
Állandó Tag
Picurkák!
Hideg idő van mostanában ezért látogassunk el a meleg Afrikába.
Vidám napot Kicsikéim!
"Nézd csak! – ott a kis zsiráf,
a magasból vajh mit lát?
Én is kicsi, te is az
de földön járunk,- nem igaz?!
Csetlik-botlik alig jár,
sok gyermeket ide vár.
Egész teste tiszta petty,
ám orvoshoz mégse megy!
Nem kanyarós, semmi baja!
Előtte sok finom kaja.
Jó étvággyal megeszi,
mert Anyukáját szereti.
Azért van ily hosszú nyaka,
elférjen a sok petty rajta.
Fiú zsiráf a kis mafla
egész nap őt nézné: Anna!"
362.jpg
 

szanté

Állandó Tag
Állandó Tag
haziko.gif

~*Szanté meseháza*~

Picurkák!Ma egy Édesanyáról és kisfiáról hoztam mesét Nektek!

HÉT KRAJCÁR

Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.
Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívbo~l jövo~ kacagás is elég.
So~t az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka
sírni.
Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelybo~l az apám
való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az ido~ben
napszámos volt az apám egy gépmu^helyben. O~ sem dicsekedik ezzel az ido~vel,
más sem. Pedig igaz.
És az is igaz, hogy soha már én jövendo~ életemben nem kacagok annyit, mint
gyermekségem e pár esztendejében.
Hogy is kacagnék, mikor nincsen már piros arcú, vidám anyám, aki olyan
édesdeden tudott nevetni, hogy a könny csorgott a végén a szemébo~l, s
köhögés fogta el, hogy majdnem megfojtotta...
És még o~ sem kacagott úgy soha, mint mikor egy délutánt azzal töltöttünk,
hogy hét krajcárt kerestünk ketten. Kerestünk és találtunk is. Hármat a
gépfiókban, egyet az almáriumban... a többi nehezebben került elo~.
Az elso~ három krajcárt még maga meglelte az anyám. Azt hitte, többet is
talál a gépfiában, mert pénzért szokott varrni, s amit fizettek, mindig
odarakta. Nekem a gépfia kifogyhatatlan kincsesbánya volt, amelybe csak
bele kell nyúlni, s mindjárt van terülj asztalkám.
El is bámultam nagyon, mikor az édesanyám kutat benne, tu^t, gyu^szu^t,
ollót, szalagdarabokat, zsinórt, gombot, mindent szétkotor, s egyszerre
csak azt mondja nagy bámulva:
-- Elbújtak.
-- Micsodák?
-- A pénzecskék -- szólt felkacagva az anyám.
Kihúzta a fiókot.
-- Gyere csak, kisfiam, azért is keressük meg a gonoszokat. Huncut, huncut
krajcárkák.
Leguggolt a földre, s olyanformán tette le a fiókot, mintha attól félt
volna, hogy kirepülnek; úgy is borította le, egyszerre, mint mikor kalappal
lepkét fog az ember.
Nem lehetett azon nem kacagni.
-- Itt vannak, benne vannak -- nevetgélt, s nem sietett felemelni --, ha
csak egy is van, itt kell neki lenni.
Leguggoltam a földre, úgy lestem: nem búvik-é ki valahol egy fényes
pénzecske? Nem mozgott ott semmi. Tulajdonképpen nem is nagyon hittük,
hogy van benne valami.
Összenéztünk, és nevettünk a gyerekes tréfán.
Hozzányúltam a fenekével felfordított fiókhoz.
-- Pszt! -- ijesztett rám az anyám. -- Csendesen, még kiszökik. Te még nem
tudod, milyen fürge állat a krajcár. Nagyon sebesen szalad az, csak úgy
gurul. De még hogy gurul...
Jobbra-balra do~ltünk. Sokat tapasztaltunk már, hogy igen könnyen gurul a
krajcár.
Mikor felocsúdtunk, én megint kinyújtottam a kezem, hogy felbillentsem a
fiókot.
-- Jaj! -- kiáltott rám újra az anyám, s én megijedtem, úgy visszakaptam az
ujjamat, mintha a spartherthez ért volna.
-- Vigyázz, te kis tékozló! Hogy sietne már kiadni az útját. Addig a miénk,
míg itt van alatta. Csak hadd legyen ott még egy kis ideig. Mert látod,
mosni akarok, ahhoz szappan kell, szappanra legkevesebb hét krajcár kell,
kevesebbért nem adnak, nekem már van három, még kell négy, az itt van ebbe
a kis házikóba; itt lakik, de nem szereti, ha háborgatják, mert ha
megharagszik, úgy elmegy, hogy sose látjuk többet. Hát vigyázz, mert a
pénz nagyon kényes, csinnyán kell vele bánni. Tisztességgel. Könnyen
megáprehendál, mint az úri kisasszonyok... Te, nem tudsz valami csalogató
verset, azzal tán ki lehetne csalni a csigabigahéjából.
Hányat kacagtunk e csacsogás közben. Tudom is én. De a
csigabiga-csalogató nagyon furcsa volt.

`Pénz bácsi, gyere ki,
Ég a házad ideki...`

Azzal felfordítottam a házat.
Volt alatta százféle szemét, csak pénz, az nem volt.
Az anyám savanyúan felhúzott ajakkal kotorászott, hiába.
-- Milyen kár -- mondta --, hogy asztalunk nincsen. Ha erre borítottuk
volna ki, nagyobb lett vóna a tisztesség, akkor lett vóna alatta.
Én összekapargáltam a sok lomot, s beleraktam a fiókba. Az anyám ezalatt
gondolkozott. Úgy eltörte az eszét, nem tett-é valahova valaha valami
pénzt, de nem tudott róla.
De nekem fúrta valami az oldalamat.
-- Édesanyám, tudok én egy helyet, ahol van krajcár.
-- Hol, fiam, keressük meg, míg el nem olvad, mint a hó.
-- Az üveges almáriumba, a fiókba vót.
-- Ó, boldogtalan gyermek, be jó, hogy elébb nem mondtad, most asse lenne.
Felállottunk, s mentünk az üveges almáriumhoz, aminek nem volt üvegje már
régen, de a fiókjában ott volt a krajcár, ahol én tudtam. Három nap óta
készültem kicsenni onnan, de sose mertem. Pedig cukrot vettem vóna rajta,
ha azt is mertem vóna.
-- No, van már négy krajcár. Sose búsulj már, fiacskám, megvan a nagyobbik
fele. Már csak három kell. Osztán, ha ezt az egyet megkerestük egy óra
alatt, azt a hármat is megleljük uzsonnáig. Még akkor is moshatok egy
rendet estig. Gyere csak szaporán, hátha a többi fiókba is lesz egy-egy.
Hiszen ha minden fiókba lett vóna. Akkor sok lett vóna. Mert az öreg
almáriom fiatalabb korában olyan helyen szolgált, ahol sok duggatnivaló
lehetett. De nálunk nem sok terhe volt az árvának, nemhiába volt olyan
göthös, szúette, foghíjas.
Az anyám minden új fióknak tartott egy kis prédikációt.
-- Ez gazdag fiók -- vót. Ennek sose vót semmije. Ez meg mindig hitelbül
élt. No, te rossz, nyavalyás kódus, hát neked sincs egy krajcárod. Ó,
ennek nem is lesz, mert ez a mi szegénységünket o~rzi. No, neked ne is
legyen, ha most az egyszer kérek to~led, most se adsz. Ennek van a legtöbb,
ni! -- kiáltotta kacagva, mikor kirántotta a legalsó fiókot, amelynek egy
csepp feneke se volt.
A nyakamba akasztotta, aztán leültünk nevettünkben a földre.
-- Megállj csak -- szólt hirtelen --, mingyárt lesz nekünk pénzünk. Az apád
ruhájába lelek.
A falba szegek voltak verve, azon lógtak a ruhák. S csudák csudája, ahogy
a legelso~ zsebbe belenyúlt az anyám, rögtön a kezébe akadt egy krajcár. A
szemének alig akart hinni.
-- Megvan -- kiáltotta --, itt van! Mennyi is van már? Meg se gyo~zzük
olvasni. Egy-ketto~-három-négy-öt... Öt! Már csak ketto~ kell. Mi az, két
krajcár, semmi. Ahon öt van, ott akad még ketto~.
Nagy buzgósággal kutatta végig az összes zsebeket, de sajnos, hiába. Nem
lelt egyet sem. A legjobb tréfa sem csalt ki sehonnan még két krajcárt.
Már nagy vörös rózsák égtek az anyám arcán az izgatottságtól s a munkától.
Nem volt szabad dolgoznia, mert mingyárt beteg lett to~le. Persze ez
kivételes munka, a pénzkeresésto~l nem lehet eltitlani senkit.
Eljött az ozsonnaido~ is, el is múlt. Mingyárt este lesz. Az apámnak
holnapra ing kell, és nem lehet mosni. A puszta kútvíz nem viszi ki belo~le
azt az olajos szennyet.
És akkor a homlokára csap az anyám.
-- Ó, ó, én, én szamár! Hát a magam zsebét nem néztem meg. De bizony, ha
már eszembe jut, megnézem.
És megnézte. És tessék, ott is lelt egy krajcárt. A hatodikat.
Lázasak lettünk. Most már csak egy kell még.
-- Mutasd csak a te zsebedet is! Hátha abba is van.
Az én zsebem! Nojsz, azokat megmutathattam. Azokban nem volt semmi.
Bealkonyodott, és mi ott voltunk a hiányos hat krajcárunkkal, mintha egy
se lett volna. A zsidónál nem volt hitel, a szomszédok éppoly szegények,
mint mi, s csak nem kérünk egy krajcárt!
Nem volt más mit tenni, mint tiszta szívbo~l kinevetni a nyomorúságunkat.
És akkor beállított egy koldus. Éneklo~ hangon nagy, siralmas könyörgést
mondott.

Az anyám majd belebódult, úgy ránevetett.
-- Hagyja el, jó ember -- mondta --, ma egész délután itt heverek, mert
nincs egy krajcárom a fél font szappanhoz, hibázik az árából.
A koldus, jámbor arcú öregember, rábámult.
-- Egy krajcár? -- kérdezte.
-- Hát.
-- Adok én.
-- No még a kéne, kódustól alamizsnát.
-- Hadd el, lyányom, nekem nem hibádzik. Nekem mán csak egy hibádzik, a
kapa fo~d. Avval minden jó lesz.
Kezembe adta a krajcárt, s nagy hálálkodással eldöcögött.
-- Na, hála légyen -- szólt az anyám --, szaladj hát...
Ekkor egy pillanatra megállt, aztán nagyot, nagyot kacagott.
-- Jókor van együtt a pénz, hiszen ma már nem moshatok. Setét van, oszt
lámpaolajam sincs.
Fuldoklás jött rá a kacajtól. Keserves, öldöklő fuldoklás, és ahogy
odaállottam alá, hogy támogassam, amint két tenyerébe hajtott arccal
hajlongott, valami meleg ömlött a kezemre.
Vér volt, az Ő drága vére. Az anyámé, aki úgy tudott kacagni, ahogy a
szegény emberek között is csak kevés tud.
e3p189.jpg

mano.jpg

Szép estét Kicsikéim!
 
A

adda

Vendég
Alice

Üdv Mindenkinek.
Szeretnék valamit kérni:
az Alice Tükörországban és esetleg az Alice Csodaországban meselemezeket keresem, nem a hangoskönyvet, hanem amiben Béres Ilona volt a Sakkirálynő és Halász Judit a cica... (van itt ugyan korábban Alice-link, de azok már valami miatt nem élnek)

És szeretnék valamit adni is:

Boldizsár Ildikó mesekutató tanulmánya: Bukott mesehősök
(forrás: epa.oszk.hu/01200/01245/00021/14BoldizsarI.html )
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy Csángóföld ihlette szépséges eredetmese, a Háromkirályfi, Hunor, Magor és Csángor mesealakjaival, Demeter Ferenc, kolozsvári író, meseíró, vándor bábjátékos tollából.
 

szanté

Állandó Tag
Állandó Tag
Picurkák!
Hideg idő van ugyan, de olyan szépen süt a napocska, érdemes sétálni a parkban.
Én is felvettem a kabátom és jártam egy kicsit, elmesélem mit láttam.
"Láttam egy mókust,
olyan fürgén szaladt,
felkeverte farkával
az erdei avart.
Pici lábaival,
igen gyorsan futott,
pillanatok alatt
ágról-ágra ugrott.
Körülfutotta a fenyőt,
hogy bele nem fáradt,
nem győztem követni,
hogy cseréli a fákat.
Ahogy jött, el is tűnt,
keresem, de nem látom,
vajon fagyos fűbe bújik
vagy magas fenyő ágon.
Hevesen vert pici szive,
amig tőlem szökött,
én meg tovább sétálgattam
a fenyőfák között."
mokus1.jpg

Vidám napot Kicsikéim!
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
TERI BABA ELSŐ SÉTÁJA


Teri baba
A pólyába,
Sétálni megy
Az utcára.
Apa örül, anya jobban,
Teri baba a legjobban.
Aranyos nap
Csókolgatja,
Gügyög hozzá
Apja, anyja.
Simogatja szelíd szellő,
Takargatja puha kendő.
Kis kocsiban,
Ni! Oda át
Lát egy másik
Pólyás babát.
Kék pántlikás, pufók gyerek,
Teri baba rája nevet.
Tetszik neki
Mind, amit lát:
Ez az egész
Tarka világ,
Úgy megtetszett a sok csuda,

Hogy elaludt, mint a duda


















 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
ÁLL A BABA, ÁLL


Áll a baba, áll,
Mint a gyertyaszál.
Ákom-bákom, tanulj tőle,
Vitéz Varga Pál!
Hókusz-pókusz, haj!
Tejfel-túró, vaj.
Az én sípom csak azt mondja:
El ne essél, jaj!
Hóha, hóha, hó!
Esik már a hó.
Ki kopogtat?... Állj egyenest!
Itt a nagyapó!
Áll a baba, áll,
Mint a gyertyaszál…
Szárnya nő majd liliomból,
Az ölembe száll.


JÁR A BABA, JÁR


Jár a baba, jár,
Mint egy kis madár,
Édesanya karosszéke
Nem messze van már.
Tapsi, tapsi, taps!
Csingilingi, rapsz!
Sétálj el még az ajtóig,
Cukrot, csókot kapsz!
Tipeg-topog, topp!
Topánkája, kopp!
Édesanya két karjába
Odaszalad, hopp!
Jár a baba, jár,
Mint egy kis madár,
Holnapután a kert alatt
Lepkét is fog már!




 

serabalazs

Állandó Tag
Állandó Tag
Hajnal Anna: Szánkón

Húzza a szánkót hegynek fel,
szuszog a Jankó hegynek fel.
Siklik a szánkó hegyről le?
Ujjong a Jankó hegyről le!
De puha fehér dunna a hó!
Még felborulni is jaj de jó!
Vörös az orra, a füle ég,
szuszog a Jankó, de húzza még.>
 

serabalazs

Állandó Tag
Állandó Tag
Devecsery László: Itt a tél

Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csuda jó!
A hóember nem fázik,
lyukas pipán pipázik.
A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak csendesen.
Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.
 

Hajni7

Állandó Tag
Állandó Tag
Betemetett a nagy hó,
Erdőt mezőt rétet
Minden mint a nagyanyó haja hófehér lett!
Minden mint a nagyapó bajsza hófehér lett!
Csak a fekete rigó maradt feketének!
 

Hajni7

Állandó Tag
Állandó Tag
Aki fázik vacogjon
Fújja körmét topogjon
Nyakig érő csizmába
Földig érő kucsmába
Üljön fel a kályhára
Majd megmelegszik!
 

Andababa

Új tag
Cirmos cica mosdott,
Meg is fésülködött.
Óvatosan baktat
Misi háta mögött.
Sehogy sem érti
Pici cicaésszel,
Mit mos Miska majd a
Habos fogkefével.
Misi magyarázza,
Hogy amikor felkel,
A fogmosás, mosdás
Első minden reggel.
Cirmos bólint:
-- Semmi kétség,
A tisztaság fél egészség!
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
:)
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére