Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Daddyboy: Álmodj, Gyermekem!
Elpihent a fáradt szellő – rád köszönt az est,
Itt ülök az ágyad szélén, megfogom kezed.
Arra kérsz, hogy énekeljek, s mondjak egy mesét:
Hol élnek az óriások és a kis törpék?
Oly jó volna köztük élni, gyermekem, veled,
Aludj csendben, téged nézlek, hunyd le két szemed!
Álmodj majd egy szép világról – hol a szél mesél,
Reggel majd, ha újra ébredsz, rád köszönt, ne félj!
Elpihent a fáradt szellő – rád köszönt az est,
Itt ülök az ágyad szélén, megfogom kezed.
Arra kérsz, hogy énekeljek, s mondjak egy mesét:
Hol élnek az óriások és a kis törpék?
Oly jó volna köztük élni, gyermekem, veled,
Aludj csendben, téged nézlek, hunyd le két szemed!
Álmodj majd egy szép világról – hol a szél mesél,
Reggel majd, ha újra ébredsz, rád köszönt, ne félj!
Álmodj, gyermekem, szép jó éjszakát,
Indulj hát az álmok tengerén!
Kint a fák alatt, hol elpihen a szél
A holdsugár is csendesen mesél.
Álmodj, gyermekem, én itt vagyok veled,
S ha néha majd megrezdül kis kezed,
Átölellek én, s álmodom veled,
Itt vagyok, egy biztos pont – neked.
Mosoly van e kedves arcon, jó ez így nekem,
Tündérekről álmodsz most, ó drága gyermekem.
Átölelsz egy játék mackót, suttogod nevem,
Elkísérlek álmaidban, drága kis szívem.
Drága gyermekem, álmodj csendesen!
Reggel majd, ha rád köszönt a fény,
Álmod elkísér – és az esti szél
Halkan suttog, szép mesét mesél.
Halvány már a lámpa fénye – én is fáradok,
Gyermekemmel álmodok, mint fent a csillagok,
Oly jó veled, kicsi szívem, oly jó tudni azt,
Hogy boldog vagy, s nincs szebb annál, mit nékem adsz.
Álmodj, gyermekem, álmodj szépeket,
Itt vagyok és fogom két kezed – a két kezed.
Nem kell mondanod, mégis jól tudom,
Én vagyok, ki kellek most neked!
Ez a sors, ezt más is tudja, mégis kérdezem,
Mi lesz majd, ha egyszer felnősz, s nem leszel velem?
Merre visz az út – az élet? Gondolsz majd reám?
Álmodj most – csak álmodj szépen, drága kis babám!
J
juliapeic
Vendég
Májusi zsongás
Erős hangú rigómadár
kit ébresztgetsz ilyen korán?
Barátomat a napot
ébresztgetem álmából.
Susogja a lágy szellő,
zsibong már a levegő,
rét virága kelyhét nyitja,
bogarakat kinálgatja.
Kóstolják az édes nektárt,
izlelik a virág porát,
étel-ital bőven van
hisz a réten május van.
Táncoljatok rovarok,
legszebb ruhát húzzatok,
ünnepel a szép természet
zsong a világ körülöttem.
(Júliapeic)
kit ébresztgetsz ilyen korán?
Barátomat a napot
ébresztgetem álmából.
Susogja a lágy szellő,
zsibong már a levegő,
rét virága kelyhét nyitja,
bogarakat kinálgatja.
Kóstolják az édes nektárt,
izlelik a virág porát,
étel-ital bőven van
hisz a réten május van.
Táncoljatok rovarok,
legszebb ruhát húzzatok,
ünnepel a szép természet
zsong a világ körülöttem.
(Júliapeic)
Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!
J
juliapeic
Vendég
Fölkeltek a madarak
Fölkeltek a madarak
Hamarabb,
mint a nap,
fölkeltek a madarak.
Hajnali
ég alatt
elfütyülik álmukat.
Elmondják
álmukat,
meglebbentik szárnyukat.
Lebbentik szárnyukat,
fáról fára szállanak.
Keresik
hol akad
reggelire jó falat.
Egy falat,
két falat,
kukacok és bogarak.
Mire fölkél a nap
jóllaknak a madarak.
Zelk Zoltán
Hamarabb,
mint a nap,
fölkeltek a madarak.
Hajnali
ég alatt
elfütyülik álmukat.
Elmondják
álmukat,
meglebbentik szárnyukat.
Lebbentik szárnyukat,
fáról fára szállanak.
Keresik
hol akad
reggelire jó falat.
Egy falat,
két falat,
kukacok és bogarak.
Mire fölkél a nap
jóllaknak a madarak.
Zelk Zoltán
A békapoéta
Sóhajt a béka: brekeke!
Most verset írnom kellene
A szúnyogos csoda rétről,
Vagy a sárga pipitérről.
Mire írjam? Nádszélére?
Tündérrózsa levelére?
Mivel írjam? Nincsen tollam.
És a tintát honnan hozzam?
Megkérdezte a gólyahírt
Van-e neki toll és papír,
De az csak a fejét rázta
Virágport szórt a világra.
Elugrált a tó széléig,
Közben mondta véges-végig:
Koszorús költő lehetnék,
Ha tollat, papírt szereznék.
A gólya ott sétált éppen
Keresve az estebédet.
Békánk pont eléje tottyant
Gólyalábnál feje koppant.
Brekegve nézett felfele:
Toll, tinta, papír kellene!
Mond te hatalmas nagy madár!
Szárnyadból tollat nem adnál?
Éhes gólya hasa morgott.
Suttogva csak annyit mondott:
Itt van, megjött a vacsora!
Gólyapocak nem korog ma.
Békaköltő meghallotta,
Mit suttogott fent a gólya.
Ugrott, rohant, toccsant, koppant
Ott hagyta a gólyatollat.
Elúszott a tó mélyére,
Tündérrózsa fedezékbe
Ott brekegte örvendezve,
Ijedtségét elfeledve:
Nehéz szakma a költészet.
Ihletem - Jaj! - elenyészett.
Nem írok csak énekelek,
Reggeltől estig brekegek.
Sóhajt a béka: brekeke!
Most verset írnom kellene
A szúnyogos csoda rétről,
Vagy a sárga pipitérről.
Mire írjam? Nádszélére?
Tündérrózsa levelére?
Mivel írjam? Nincsen tollam.
És a tintát honnan hozzam?
Megkérdezte a gólyahírt
Van-e neki toll és papír,
De az csak a fejét rázta
Virágport szórt a világra.
Elugrált a tó széléig,
Közben mondta véges-végig:
Koszorús költő lehetnék,
Ha tollat, papírt szereznék.
A gólya ott sétált éppen
Keresve az estebédet.
Békánk pont eléje tottyant
Gólyalábnál feje koppant.
Brekegve nézett felfele:
Toll, tinta, papír kellene!
Mond te hatalmas nagy madár!
Szárnyadból tollat nem adnál?
Éhes gólya hasa morgott.
Suttogva csak annyit mondott:
Itt van, megjött a vacsora!
Gólyapocak nem korog ma.
Békaköltő meghallotta,
Mit suttogott fent a gólya.
Ugrott, rohant, toccsant, koppant
Ott hagyta a gólyatollat.
Elúszott a tó mélyére,
Tündérrózsa fedezékbe
Ott brekegte örvendezve,
Ijedtségét elfeledve:
Nehéz szakma a költészet.
Ihletem - Jaj! - elenyészett.
Nem írok csak énekelek,
Reggeltől estig brekegek.
A százlábú csizmája
Százlábúnak lába száz.
Mind a száz jár mezítláb.
Csisszen-csosszan szaporáz,
Itt bök, ott szúr, amott fáj.
Mind a száz jár mezítláb.
Csisszen-csosszan szaporáz,
Itt bök, ott szúr, amott fáj.
Elkelne már a cipő!
Kopogtat a zord idő.
Fagyosan ver az eső,
Hóbundát ölt a mező.
Kopogtat a zord idő.
Fagyosan ver az eső,
Hóbundát ölt a mező.
Őszre összegyűlt a pénz
Száz csizmára való épp.
Nem messze élt a cipész
Csak két bükkfával odébb.
Száz csizmára való épp.
Nem messze élt a cipész
Csak két bükkfával odébb.
Százlábú kopp bekopog
Kívánságba belefog:
Csizma kéne nem is sok
Ötven bal és ötven jobb.
Kívánságba belefog:
Csizma kéne nem is sok
Ötven bal és ötven jobb.
Vállalom - szólt a cipész -
Pont száz hónap múlva kész,
Egy nappal sem hamarébb.
Akkor gyere s hozd a pénzt.
Pont száz hónap múlva kész,
Egy nappal sem hamarébb.
Akkor gyere s hozd a pénzt.
Százlábúnak lába száz.
Csizma nélkül, mezítláb
Csisszen-csosszan szaporáz,
Itt bök, ott szúr, amott fáj.
Csizma nélkül, mezítláb
Csisszen-csosszan szaporáz,
Itt bök, ott szúr, amott fáj.
Ének: Lepke, lepke szállj a terenyembe!
Nem szállok mert féle, örülök, hogy
élek!
vers
A kis virág és a tarka lepke
Egyszer, valamikor réges-régen,
Mint egy régi szép mesében,
A barna-sötét föld ölén - ott lent,
Egy parányi, aprócska mag pihent.
Eljött végre a tavsz, kikelet,
A picinyke mag lassan felébredt,
Kihajt a pici gyökér - kicsi szár,
Hívogatja a meleg napsugár.
Sok levelet bont, a szára szökken,
Sokkal szebb most: smaragd-zölden!
Éjjelre éj jő, és nappalra nap,
A pindúrka növény serényen hajt.
...és a legmagasabb ágán, ott fenn,
Egy csinos kis bimbó is megjelent.
A kicsinyke bimbó szirmokat bontott,
Még a napocska is rámosolygott.
Piros-ragyogó, selymesen fényes,
Nem láttam még soha ilyen szépet!
Szivárvány-tarka szín lepke arra repült,
A virág szírmára óvatosan ráült.
Cirógatta, s mondott szép meséket,
Senki nem választhatta el őket!
Forró, és szép hosszú volt a nyár,
Boldogan élt a lepke-virág pár!
Ringatta őket az őszi szél,
Tudták, lassan eljő a tél.
Hideg lett, a virágot fagy marta,
De ő a pillét védte, betakarta.
Szirmai egyenként kihullottak,
A fagyott lepke a földre pottyant.
A hótakaró alatt eggyé válltak
Piros szírmok, tarka lepkeszárnyak!
...és mikor eljött a következő nyár:
azon a helyen virág nyílt: tarka-szivárvány!
Nyitott tenyeremre,
Rászállott egy lepke.
Szárnyait próbálja:
Repülhet-e messze?
Kertem virágai
Tarkán illatoznak.
Nem gondolnak arra,
Jön-e vihar holnap?
Ujjaim behajtom
Belül van a lepke,
Érzem, ahogy teste
Vergődik kezembe.
Ha tudná, nem bántom,
Talán nem is félne,
Boldogan maradna
Kezem melegébe.
Kinyújtom ujjaim,
Nézem, ahogy elszáll,
Virágszirmok között,
Új otthonra talál.
Bár tudnék repülni,
Úgy, mint ez a lepke,
Örömmel megbújnék
Védő tenyeredbe.
Nem szállok mert féle, örülök, hogy
élek!
vers
A kis virág és a tarka lepke
Egyszer, valamikor réges-régen,
Mint egy régi szép mesében,
A barna-sötét föld ölén - ott lent,
Egy parányi, aprócska mag pihent.
Eljött végre a tavsz, kikelet,
A picinyke mag lassan felébredt,
Kihajt a pici gyökér - kicsi szár,
Hívogatja a meleg napsugár.
Sok levelet bont, a szára szökken,
Sokkal szebb most: smaragd-zölden!
Éjjelre éj jő, és nappalra nap,
A pindúrka növény serényen hajt.
...és a legmagasabb ágán, ott fenn,
Egy csinos kis bimbó is megjelent.
A kicsinyke bimbó szirmokat bontott,
Még a napocska is rámosolygott.
Piros-ragyogó, selymesen fényes,
Nem láttam még soha ilyen szépet!
Szivárvány-tarka szín lepke arra repült,
A virág szírmára óvatosan ráült.
Cirógatta, s mondott szép meséket,
Senki nem választhatta el őket!
Forró, és szép hosszú volt a nyár,
Boldogan élt a lepke-virág pár!
Ringatta őket az őszi szél,
Tudták, lassan eljő a tél.
Hideg lett, a virágot fagy marta,
De ő a pillét védte, betakarta.
Szirmai egyenként kihullottak,
A fagyott lepke a földre pottyant.
A hótakaró alatt eggyé válltak
Piros szírmok, tarka lepkeszárnyak!
...és mikor eljött a következő nyár:
azon a helyen virág nyílt: tarka-szivárvány!
Nyitott tenyeremre,
Rászállott egy lepke.
Szárnyait próbálja:
Repülhet-e messze?
Kertem virágai
Tarkán illatoznak.
Nem gondolnak arra,
Jön-e vihar holnap?
Ujjaim behajtom
Belül van a lepke,
Érzem, ahogy teste
Vergődik kezembe.
Ha tudná, nem bántom,
Talán nem is félne,
Boldogan maradna
Kezem melegébe.
Kinyújtom ujjaim,
Nézem, ahogy elszáll,
Virágszirmok között,
Új otthonra talál.
Bár tudnék repülni,
Úgy, mint ez a lepke,
Örömmel megbújnék
Védő tenyeredbe.
Utoljára módosítva a moderátor által:
Pillangós versek
Tarka szárnyú pillangó icipici lepke
Légy hamar szófogadó szállj le a kezemre
Hipp ide hopp oda, száll a pillangó tova
Messze, messze, messze
A pillangót elkaptam, itt van a kezemben.
Kis lepkéim hova, hova?
Mért repdestek ide s tova?
Gyertek velünk játszani, játszani!
Gyertek velünk játszani!
Ha, eső lesz, hazatérünk.
Szállást ad a tuli nékünk.
Ugye, kedves tulipán, tulipán?
Ugye, kedves tulipán.
Kis pillangó picike,
Ne légy mohó, szállj ide!
Tarka-barka szárnyadon,
Gyönyörködtem szárnyadon,
Gyönyörködöm és nagyon!
Fazekas Anna: Lepke
Patakparti nefelejcsre
Rászállott egy tarka lepke.
Bíborszárnya, bársony teste,
Aranyporral volt befestve.
Megcsodálta füstifecske,
Csiripelő verebecske.
Lement a nap, jött az este.
Elszállott a tarka lepke.
Tarka szárnyú pillangó icipici lepke
Légy hamar szófogadó szállj le a kezemre
Hipp ide hopp oda, száll a pillangó tova
Messze, messze, messze
A pillangót elkaptam, itt van a kezemben.
Kis lepkéim hova, hova?
Mért repdestek ide s tova?
Gyertek velünk játszani, játszani!
Gyertek velünk játszani!
Ha, eső lesz, hazatérünk.
Szállást ad a tuli nékünk.
Ugye, kedves tulipán, tulipán?
Ugye, kedves tulipán.
Kis pillangó picike,
Ne légy mohó, szállj ide!
Tarka-barka szárnyadon,
Gyönyörködtem szárnyadon,
Gyönyörködöm és nagyon!
Fazekas Anna: Lepke
Patakparti nefelejcsre
Rászállott egy tarka lepke.
Bíborszárnya, bársony teste,
Aranyporral volt befestve.
Megcsodálta füstifecske,
Csiripelő verebecske.
Lement a nap, jött az este.
Elszállott a tarka lepke.
Utoljára módosítva a moderátor által:
Szilágyi Domokos: Lepke-dal
Apró lepke,
öttyöm-pöttyöm,
letelepedett egy
harmatcsöppön
arcát mossa,
s hogy ha szárad,
derekára teker egy
sugár-szálat.
Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.
Ő nem Pali, se nem Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.
Süt a nap a réten
Fújdogál a szél,
Tücsök koma hegedűjén,
húrokat cserél.
Nyújtózik a fűzfa,
Zöldül a határ
Gyenge szárnyát próbálgatja,
lepke és bogár..
Ürge fut, ürge fut,
de messzire úgyse jut.
Itt a zsákom, elé tartom,
megállj ürge, nem lesz pardon.
Ürge fut, ürge fut,
egyenest a zsákba jut.
Jó erős az én kis markom,
a zsák száját is megtartom.
Ürge fut, ürge fut,
a zsákomból ki nem jut,
de mégiscsak megsajnálom,
a zsák száját széjjeltárom:
- Ürge fuss, ürge fuss!
Néked tőlem ez a juss.
Édesanyám szeme ragyog,
hogy ilyen jó gyerek vagyok.
de messzire úgyse jut.
Itt a zsákom, elé tartom,
megállj ürge, nem lesz pardon.
Ürge fut, ürge fut,
egyenest a zsákba jut.
Jó erős az én kis markom,
a zsák száját is megtartom.
Ürge fut, ürge fut,
a zsákomból ki nem jut,
de mégiscsak megsajnálom,
a zsák száját széjjeltárom:
- Ürge fuss, ürge fuss!
Néked tőlem ez a juss.
Édesanyám szeme ragyog,
hogy ilyen jó gyerek vagyok.
A csintalan kisegér
Egyszer egy kicsi egér
Mit csinált, mit nem?
Sajtot lopott! Egészet!
De ez még nem minden!
Meglelte a gazdaasszony
A sajtnak a hűlt helyét,
Vagyis még egy darabkát,
Mit nem lelt meg az egér.
Elment Ő a bíróságra,
Lopást jelentett be,
És kit bíztak meg nyomozásra?
Nem mást, az egeret.
Körülnézett az egérke,
Közben reggelizett,
Nem máshonnan, a kamrából,
Megint sajtot evett!
Rajzolt egy pár rókanyomot
A jó puha földre,
"Megtaláltam én a tolvajt!
A róka az!" közölte.
El is mentek a rókához,
Kérték ám a sajtot,
A róka elcsodálkozott,
Erről nem is hallott!
Elkérték hát a rókától
A nagy, kerek sajtot,
"Na de kérem ez az enyém!"
A róka panaszkodott.
Így a kedves gazdasszony
Megkapta a sajtot,
Szegény róka jól pórul járt,
Az egér meg jóllakott.
Egyszer egy kicsi egér
Mit csinált, mit nem?
Sajtot lopott! Egészet!
De ez még nem minden!
Meglelte a gazdaasszony
A sajtnak a hűlt helyét,
Vagyis még egy darabkát,
Mit nem lelt meg az egér.
Elment Ő a bíróságra,
Lopást jelentett be,
És kit bíztak meg nyomozásra?
Nem mást, az egeret.
Körülnézett az egérke,
Közben reggelizett,
Nem máshonnan, a kamrából,
Megint sajtot evett!
Rajzolt egy pár rókanyomot
A jó puha földre,
"Megtaláltam én a tolvajt!
A róka az!" közölte.
El is mentek a rókához,
Kérték ám a sajtot,
A róka elcsodálkozott,
Erről nem is hallott!
Elkérték hát a rókától
A nagy, kerek sajtot,
"Na de kérem ez az enyém!"
A róka panaszkodott.
Így a kedves gazdasszony
Megkapta a sajtot,
Szegény róka jól pórul járt,
Az egér meg jóllakott.
Dirmeg-dörmög a medve,
Nincsen neki jókedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz benn a barlangban
Nincsen neki jókedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz benn a barlangban
Esik eső, jaj-jaj-jaj!
mindjárt itt a zivatar.
Tüzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik
mindjárt itt a zivatar.
Tüzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik
Az a gyermek, aki rendes
az asztalnál mindig csendes,
csendben várja, míg enni kap,
az ételben nem válogat.
Nem csörömpöl kanalával,
ételt nem fog tíz ujjával,
egyenesen ül a széken,
Nem lakott jól? Kér még szépen.
A húst csak kenyérrel eszi,
a csontot tányérba
az asztalnál mindig csendes,
csendben várja, míg enni kap,
az ételben nem válogat.
Nem csörömpöl kanalával,
ételt nem fog tíz ujjával,
egyenesen ül a széken,
Nem lakott jól? Kér még szépen.
A húst csak kenyérrel eszi,
a csontot tányérba
Panaszkodik az elefánt,
röstelli, hogy nagy a lába,
ha kirakja csizmáját
mikuláskor ablakába.
De ha másnap ajándékkal
színültig telt cipő várja
örülhet az
röstelli, hogy nagy a lába,
ha kirakja csizmáját
mikuláskor ablakába.
De ha másnap ajándékkal
színültig telt cipő várja
örülhet az
Birkás Erzsébet:Iskolás lesz Fánika
Elefáni,telefáni
iskolás lesz a kis Fáni
Anyukája pityereg,
Fáni milyen nagy gyerek
Elefáni, telefáni
iskolába el kell járni!
Elefáni, telefáni
szeptemberben izgul Fáni
Milyen lesz a diákélet?
Tanítója miként kérdez?
Elefáni,telefáni,
iskolába indul Fáni!
Gyalog indul, buszra száll
iskolánál meg leszáll
Elefáni, telefáni
okosodik a kis Fáni.
Elefáni,telefáni
iskolás lesz a kis Fáni
Anyukája pityereg,
Fáni milyen nagy gyerek
Elefáni, telefáni
iskolába el kell járni!
Elefáni, telefáni
szeptemberben izgul Fáni
Milyen lesz a diákélet?
Tanítója miként kérdez?
Elefáni,telefáni,
iskolába indul Fáni!
Gyalog indul, buszra száll
iskolánál meg leszáll
Elefáni, telefáni
okosodik a kis Fáni.
Szabó Era:
Csöndbarát
A csönd az én
jó barátom,
ha keresem
nem találom....
Éjjel ha már
nem keresem,
észrevétlen
itt van velem...
Napok
Hétfőn
Ragyog a nap fénylőn
Kedden
köd van heti renden
Szerdán
felmászom a létrán,
és ha csöpög az eső,
esernyőt húzok elő..
Szép harmatos csütörtökön
madár leszek,messze szököm,
visszatérni sohasem
fogok hej..csak pénteken.
Szél lopja a kalapom,
visszaszerzem szombaton.
Szép vasárnap pihenek,
álomágyból fényt veszek
fénylő párnahegyek között
legszebb álmod én leszek....
Csöndbarát
A csönd az én
jó barátom,
ha keresem
nem találom....
Éjjel ha már
nem keresem,
észrevétlen
itt van velem...
Napok
Hétfőn
Ragyog a nap fénylőn
Kedden
köd van heti renden
Szerdán
felmászom a létrán,
és ha csöpög az eső,
esernyőt húzok elő..
Szép harmatos csütörtökön
madár leszek,messze szököm,
visszatérni sohasem
fogok hej..csak pénteken.
Szél lopja a kalapom,
visszaszerzem szombaton.
Szép vasárnap pihenek,
álomágyból fényt veszek
fénylő párnahegyek között
legszebb álmod én leszek....
- Státusza
