A kérdések jogosak.
Tudod, tanárként hány éve mondjuk, s hány éve tapsoltok itt is többen azoknak, akik azt mondják: csak a politika beszél belőlünk?
Az ellenzék szócsöve vagyunk ...
Talán, végre kinyílik a szeme a lakosságnak.
A tankönyvek problémájához:
Csatolás megtekintése 1954578
Elkezdtem leírni a problémákat, de ez a cikk jobban összefoglalja.
S talán végre megértik az emberek, hogy a pedagógusok nem a pénzért verik magukat a Kossuth téren.
(Más, hogy méltánytalan a bérezés is.)
Hosszú, de bízom benne, hogy megnézed. 2023-as cikk.
Csatolás megtekintése 1954579
Csatolás megtekintése 1954580
Csatolás megtekintése 1954582
Csatolás megtekintése 1954584
Csatolás megtekintése 1954585
Egyszerű kommunikáció, igaz?
Úgy tűnik, a fideszes szavazó ezt érti.
Csatolás megtekintése 1954586
Csatolás megtekintése 1954587
Mivel ami gyerekeink nagyobb részt hátrányos helyzetű, és halmozottan hátrányos helyzetű gyerek volt, nem támaszkodhattunk arra, hogy a szülők bármit is kifizetnek.
Én speciel, nem rendeltem semmilyen tankönyvet - digitális anyagokkal tanítottam, amit a követelményekhez és a gyerekekhez igazítottam.
Nagy segítségemre voltak az angolul elérhető oldalak, ahol sok tananyag-készítő elérhető, már online formában is.
Írtál, hogy az orvos kérdést régebben kellett volna megoldani.
Igaz!
Azonban a jövőbeni eltartottak számát is most kellene!
S talán érthető, miért kritizálom Orbánt, egy potrohos hivatalnok és sleppje gazdagodását például a gyerekeink jelene és jövője árán.
Csatolás megtekintése 1954588
Végigolvastam, bár a téma nem ismeretlen számomra, 8 év általános iskolai tapasztalat, csak nem pedagógusi szemszögből.
Mozaik kiadó? Hát, a mi matektanárunk a Hajdu-matekra, és a Sokszínű matematikára esküdött fel. Annyira jónak találta mindkettőt, hogy választani sem tudott, így ötödiktől nyolcadikig minkét sorozatot megvetette velünk, könyvestől, munkafüzetestől, feladatgyűjteményestől. Egyedül a témazáró feladatlapokat nem kérte, mert a nebulók és persze a szülők hamar rájöttek, hogy az mi célt szolgál, és beszedés előtt majd mindenki szorgalmasan lefénymásolta az egészet.
Így hiába volt a kész gyári témazáró feladatsor, azt nem használhatta.
De ez volt a kisebb gond, hogy egyes könyveket duplán kellett megvenni.
A sokkal nagyobb gondot az jelentette, hogy ez a teljesen szabad könyvválasztás, és az ahány iskola és ahány tanár, az annyi tanmenet, nem számolt azzal az aprócska ténnyel, hogy vannak vándorló életmódot folytató családok még manapság is.
Nem csak hogy a 8 általános iskolai év alatt, hanem tanév közben is, többen, többször is. Ahányszor új tanuló jött, az annyiszor forgatta fel az osztály megszokott ritmusát. Milyen tárgyakat tanult addig (nem tévedés! volt olyan tanuló aki ötödik osztály végén érkezett, és a régi sulijában történelmet abban az évben még nem tanultak, csak hatodiktól) milyen könyvekből, és kb. hol tarthat a tananyagban. Tankönyvet persze év közben már nem lehetett a könyvesboltokban kapni, így néha hetekig tartó műsort jelentett egy-egy tankönyv beszerzése, vagy a tanár minden becsöngetés után futhatott vissza a tanáriba fénymásolni az aznapi oldalakat, mert a fölöttünk levő évfolyamokban más tanárnő egészen más könyveket használt.
Azt se tudom, mennyire lenne megvalósítható, hogy minden tanár olyan tanmenetet és könyvet válasszon, amilyet szeretne, cserébe viszont a korábbi káoszt elkerülendő a diákokat kötelezné törvény, hogy ahol elkezdték az első osztályt szeptemberben, nyolcadik tanév végéig ott kelljen maradni.
Én már többször is mondtam, nem az a baj, hogy egyentankönyv van, hanem az, hogy az az egy, ami van, az szar.
Itt Bajorországban is úgy működik a rendszer, hogy a szülő elmegy az ország akármelyik, mindegy hogy melyik könyvesboltjába megvenni, mert mindegyikben ugyanazt a könyvcsomagot kapja, elsőtől a gimnázium végéig egységes a tanköny. Cserébe viszont megmarad a családoknak az a szabadsága, hogy szabadon költözhetnek bárhová az országban, akár tanév közben is.
Az enyém is kicsit hosszúra sikerült, de ebből látszik, hogy az éremnek, mint mindig, ebben az esetben is két oldala van.
