</O</O</O
</O
Egy lehetseges valasz: Tiszteld felebaratod szabad akaratat.
Egy lehetseges valasz: Tiszteld felebaratod szabad akaratat.
Különös egyéniség....... és nagyon aktuális is most körünkben. Az ember kialakít róla egy képet, általában a bölcs mesterét, aztán a személyes találkozók alkalmával ő maga töri szét ezt az elvárásainkból kialakult képet. Persze ilyenkor az ember haragszik rá, de aztán mond valamit, amitől megint oda vagyunk érte. 
Milyen jó Popper Péterre nyitni a topikot!
Itt a neten is kilakítunk egy képet egymásról, és aszerint ítéljük meg, ha mond valaki valamit. Ha egy tüskésnek ítélt társunk viccel, azonnal keressük, kit akart ezzel bántani. Pedig ő csak viccnek szánta. Közben azon nevetek, hogy egész kis Iván-szindróma alakult ki a topikban. Lehet, ha személyesen ismernénk, másként jönne le az, amiket ír. Így jó kis feladat, arra, hogy ne ítélkezünk.
Volt szerencsém pár éve fordítani a Dalai Láma egyik könyvét: Út az értékes élethez címmel. Többek között az a hozzáállás ragadott meg, hogy: a türelem erény. Hálásak lehetünk minden eseményért, minden egyénért, akin ezt az erényt gyakorolni tudjuk.
:-D Ha végül kiderül, hogy Ivánt csak félreismerjük, és nem is lehet rajta túl sok türelmet gyakorolni....... egy világ törik ösze bennem. (bocsánat, ez csak gyenge poén akart lenni).
! (Azert nem dolt ossze a vilag!)
Na, ugye, itt kezdődik az értelmezés problematikája. Hogy ki mit gondol a türelemről. Én azt, hogy nem megyek fejjel a falnak (akkor is ha néha ezt teszem
) Átgondolom, időt adok magamnak, hogy átgondoljam, hogy mit tegyek az agresszión kívül, ami előre visz. A másik értelmezés, hogy aki türelmes az nem csinál semmit. Pedig, ahogy a jó kis magyar közmondás is tartja: Lassú víz partot mos. Nem biztos, hogy a Dalainkak CSAK Tibet kell. Övé az egész világ, most, hogy kimozdult Llaszából. Nem biztos, hogy Erdélyt területileg vissza kell kapnunk. Most és azonnal. Először meg kellene tanulnunk törődni velük.
Eredeti szerző Ivan
A Dalait nagyon tiszteltem/tisztelem, az azonban, hogy a türelem erény..
Talán inkább az a helyzet, hogy minden dologhoz, eseményhez kell szinte türelem, de ennek "hossza" változó. Mert: a dalai a nagy türelmével visszaszerezte Tibetet? Na persze a türelem "kényelmes" semmittevést is jelent, amitől nem gurulnak a dolgok semerre.
Ha mondjuk egy erdélyi vallási vezető nem a konfrontálódások útján halad, akkor ma Markószirupba fulladt volna sokminden.
Mert Trianonnak olyan üzenete is van: ne hagyd magad letaposott! Találj ki módszereket és dolgozz (l: Madách-ot Sztregováról)!
Ahogyan múlik az idő úgy "kínaiasodik" el Tibet és egy idő mulva pedig már megette a fene..még a Buddhizmus is colás lesz, mellyet a csörtenek mellett féláron árulnak.
Hogy Cathy gondolatait tovább fűzzem. Számomra nem biztos, hogy Tibet a globalizált világban meg tudná őrizni létformáját és szellemiségét. Vagyis ha nem a kínaiak, akkor a globalizáció, a határokat, távolságokat nem ismerő turizmus és az egyéb áldások. Ha Kína szállta meg Tibetet, és a Dalai Láma számüzetésből terjeszti a tanokat az egész világnak, akkor a tanokból mindenki annyit fog fel, amennyit bír, DE hallott harangozni róla. Az eszében már ott motoz a csíra... Az, ami a világon terjed a Dalai Láma közvetítésével, bizonyára annyira van még a valódi tibeti szellemiségtől, mint Makó Jeruzsálemtől, de része annak. Ha Tibetben ülne és egyházfejedelemként regnálna, sokkal kisebb hatással lenne a világra, ennyit sem tudhatnánk. Ezzel csak azt szeretném valahogy körülírni, hogy a cél, az igazi cél, nem feltétlenül az, ami első látásra adódik.Na, ugye, itt kezdődik az értelmezés problematikája. Hogy ki mit gondol a türelemről. Én azt, hogy nem megyek fejjel a falnak (akkor is ha néha ezt teszem
kiss
