Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....
- Téma inditó bubamama
- Kezdés dátuma
Ödvözöllek körünkben, érezd jól magad! és remélem azért van a te tarsolyodban is sok szép történet...Sziasztok!
Radványa, a felrakott zenéidet pedig napok óta hallgatom, nagyon tetszenek, szeretem az ilyen zenét (is) remélem még sokat fel teszel közülük.A legjobban az „ég minden csillaga” tetszik,csodálatos!
Bár nekem sajnos nincsenek ilyen szép történetek a tarsolyomban, adnék/mutatnék nektek egy gyönyörű dalt, szívből remélem,hogy nektek is úgy fog tetszeni mint nekem:
http://www.youtube.com/watch?v=ookz_owaIaM
E videó jó példája annak,hogy bizony még a Tv-ben is lehet néha értékre lelni. (az elején beszél kicsit magáról az énekesnő,akit nem érdekel,tekerje át nyugodtan a dalhoz.)
nekem ma véget ért egy.. újabb szerettem ment el.. 18 nap kóma után.. és az jut eszembe, hogy ahogy öregszem egyre kevesebben maradnak körülöttem...majd mesélek róla ha lesz időm.. az idő mely mindig hajt...
Igyekszem majd a többi dalt is feltölteni ami még a tarsolyomban van.
mtimi és jokene ti is gyertek ide gyakran.. és ne csak olvasni... kérünk történetet is!
Isten hozott, kedves Radvanya!
Kicsimama
Az én kicsimamám.
11 -en voltak testvérek..szegények voltak és úgy jártak iskolába, hogy a néhány meglévő cipőjüket cserélgették és mindig másment a cipőben iskolába.. sokat mesélt a háborús évekről is, de ezt már bubamama történetei illusztrálták, hogy nem voltak szép évek..
Aztán megszülettem én... ők a szomszédban laktak és mivel anyukám csak 11 hónapig lehetett velem otthon, ő elvállalta hogy vigyázz rám.. igaz nem ingyen, de a szeretetét nem pénzért mérte.. óvot , vigyázott rám, aztán később is sokat voltam náluk.. inkább ott éreztem jobban magam, mint az apai nagymamámnál.. vitt magával mindenhová.. de nem csak engem, hanem a környékbeli összes gyereket, kirándulni az erdőbe.. gombát szedni.. szalonnát sütni.. szerette ha sok gyerek volt körülötte.
Szerettem amikor esténként átjöttek hozzánk és zsiroztunk,mert ők ezt ismerték.. ha nénjémék jöttek akkor römiztünk, játszottunk 66 -ot. is Ezekre a nagymamám tanitott.. mert akkor igy mulattuk az időt, főleg télen.. nem volt tévé amikor még pici voltam.. amikor volt se azt néztük... hanem együtt voltunk. Akkor még nem tudtam, hogy milyen kedves emlékeket gyűjtök ezeken az estéken... vitt a közös szüretekre magával.. nekik nagy családjuk volt... és hangos zajos szüretek voltak..
Nyáron kinnt voltunk az utcán.. a vasút melletti kő korláton ültünk..és ők a felnőttek beszélgettek, mi a gyerekek játszottunk. Tollaslabdáztunk., bújócskáztunk, bicikliztünk stb. vagy csak hallgattuk a felnőttek beszédét..
Mikor már felnőttünk, akkor is talált gyerekeket maga köré.. talán nem csak az én kicsimamám volt..
Egy jó lélek ment el megint...mellőlem...
A férje-Bátyus- bányász volt... egy fényképet őrzött a tárcájában még nem sokkal a halála előtt is... azon a képen én és ő együtt őzirtük a libákat..
Csatolás megtekintése 176320
Ez a kép az ő udvarukon készült a héten..
Az én kicsimamám.
11 -en voltak testvérek..szegények voltak és úgy jártak iskolába, hogy a néhány meglévő cipőjüket cserélgették és mindig másment a cipőben iskolába.. sokat mesélt a háborús évekről is, de ezt már bubamama történetei illusztrálták, hogy nem voltak szép évek..
Aztán megszülettem én... ők a szomszédban laktak és mivel anyukám csak 11 hónapig lehetett velem otthon, ő elvállalta hogy vigyázz rám.. igaz nem ingyen, de a szeretetét nem pénzért mérte.. óvot , vigyázott rám, aztán később is sokat voltam náluk.. inkább ott éreztem jobban magam, mint az apai nagymamámnál.. vitt magával mindenhová.. de nem csak engem, hanem a környékbeli összes gyereket, kirándulni az erdőbe.. gombát szedni.. szalonnát sütni.. szerette ha sok gyerek volt körülötte.
Szerettem amikor esténként átjöttek hozzánk és zsiroztunk,mert ők ezt ismerték.. ha nénjémék jöttek akkor römiztünk, játszottunk 66 -ot. is Ezekre a nagymamám tanitott.. mert akkor igy mulattuk az időt, főleg télen.. nem volt tévé amikor még pici voltam.. amikor volt se azt néztük... hanem együtt voltunk. Akkor még nem tudtam, hogy milyen kedves emlékeket gyűjtök ezeken az estéken... vitt a közös szüretekre magával.. nekik nagy családjuk volt... és hangos zajos szüretek voltak..
Nyáron kinnt voltunk az utcán.. a vasút melletti kő korláton ültünk..és ők a felnőttek beszélgettek, mi a gyerekek játszottunk. Tollaslabdáztunk., bújócskáztunk, bicikliztünk stb. vagy csak hallgattuk a felnőttek beszédét..
Mikor már felnőttünk, akkor is talált gyerekeket maga köré.. talán nem csak az én kicsimamám volt..
Egy jó lélek ment el megint...mellőlem...
A férje-Bátyus- bányász volt... egy fényképet őrzött a tárcájában még nem sokkal a halála előtt is... azon a képen én és ő együtt őzirtük a libákat..
Csatolás megtekintése 176320
Ez a kép az ő udvarukon készült a héten..
A képen bal oldalon ül Kicsimamám én pedig az anyukám ölében.
Csatolás megtekintése 176321
Csatolás megtekintése 176321
Igen , fiatalos mint egy 20 éves lány!MÁr ha az anyukámra gondoltál, a jobb oldali a nagymamám.
Hát történetem újabb nincs, csak zeneszámok!
http://data.hu/get/400239/10._Gyoker_nelkul_...somogyi_taj....mp3.html
E dalt akkor énekeljük, ha valamit fel szeretnénk ajánlani az égieknek..
http://data.hu/get/400218/13._OM...felajanlom.mp3.html
Zsálya,zsálya...ez pedig szép
http://data.hu/get/400179/10._Zsalya_zsalya.mp3.html
http://data.hu/get/400239/10._Gyoker_nelkul_...somogyi_taj....mp3.html
E dalt akkor énekeljük, ha valamit fel szeretnénk ajánlani az égieknek..
http://data.hu/get/400218/13._OM...felajanlom.mp3.html
Zsálya,zsálya...ez pedig szép
http://data.hu/get/400179/10._Zsalya_zsalya.mp3.html
Nem akarok újabb topikot nyitni igy idehozom a verset.. annak a 3 embernek az emlékére akik távoztak körünkből nem messze csak ide az ajtó mögé...
Emlék<O</O
Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok
Hiszen Napként az égen nektek ragyogok<O</O
Ha szép idő van s kék az égJusson eszetekbe sok szép emlék<O</O
Ha rám gondoltok soha ne sírjatokInkább a szép dolgokon kacagjatok
Ha telihold van, az értetek ragyog<S azt jelenti, hogy boldog vagyok<O</O
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értemÉn is imát mondok majd értetek<O</O
Hogy boldog lehessen szívetek<O</O
Ha rám gondoltok soha ne sírjatokHiszen szívetekben jó helyen vagyok<O</O
Emlékezzünk drága szeretteinkre.
Sajnos ha másképpen már nem tudunk,
lélekben legyünk együtt velük
Emlék<O
</ONe fájjon nektek, hogy már nem vagyok
Hiszen Napként az égen nektek ragyogok<O
</OHa szép idő van s kék az égJusson eszetekbe sok szép emlék<O
</OHa rám gondoltok soha ne sírjatokInkább a szép dolgokon kacagjatok
Ha telihold van, az értetek ragyog<S azt jelenti, hogy boldog vagyok<O
</OHa hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értemÉn is imát mondok majd értetek<O
</OHogy boldog lehessen szívetek<O
</OHa rám gondoltok soha ne sírjatokHiszen szívetekben jó helyen vagyok<O
</OEmlékezzünk drága szeretteinkre.
Sajnos ha másképpen már nem tudunk,
lélekben legyünk együtt velük
Kissé, ...késve....
Csillagvirág :
<O</O
„…..mert szinte mindennap meg kell harcolnunk az embersegunkert..., ami valamiert nagyon torekeny bennunk, talan mert kevesebb szemelyesseg, szeretet, figyelem van bennunk...., pedig nem is vagyunk annyira extrem helyzetben...De ha eljutunk addig a pontig, lesz-e eronk megmaradni embernek?….”<O</O
<O</O
Kedves Csillagvirág !<O</O
<O</O
Igen, - teljesen igazad van, …..- mindennap meg kell harcolnunk az emberségünkért, - de nem kell aggódnunk azért, hogy az kikopik belőlünk, - mindig előjön amikor szükség van rá. <O</O
Tapasztalatom szerint, - : éppen az extrém helyzetekben, - amikor a legnagyobb szükség van rá.<O</O
Persze, - különböző okokból – vannak, lehetnek „defektes” emberek, - akikből hiányzik az emberség, -….. de azt remélem, - kevés az „olyan”.<O</O
<O</O
Azt, hogy az emberi kapcsolatainkban, kevesebb személyesség, szeretet, figyelmesség van manapság, - én az örökös időhiánnyal magyarázom.<O</O
Hajszolt életet élünk, - és nem igen lehet változtatni rajta.
Elfáradunk.<O</O<O</O
<O</O<O</O
Csillagvirág:<O</O
”….. szamomra anyukakent is iranytado, amit Bubamama leirt, hogy a legnagyobb ajandek szamukra, ami megtartotta oket az a szuleik szeretete es istenhite volt. Vagyis nem mindegy hogy mire emeli a szemet az ember, ha hatarhelyzetben van, ha mindent elveszit... , ha dontenie kell emberseg es embertelenseg kozott. A szereto istenre, aki sajat kepere teremtette, vagyis erteket teremtett, amikor embert teremtett,..., vagy az ember a szornyusegek lattan maga is lemond az embersegerol..., mert csak a borzalmakat latja, es eggye valik a szornnyel, a hatalma teljeben levo gonoszsaggal, es ebbol cselekszik. Nem mindegy, hogy mit hordozunk a lelkunkben, mert az tart meg minket, vagy az veszit el... „<O</O
<O</O
<O</O
Kedves Csillagvirág !<O</O
<O</O
Igen, - nagyon jól látod : „…..nem mindegy, hogy az ember mire emeli a szemét….”-
<O</O
A gyermek, először a szüleire tekint, - : az ő szeretetük, az ő cselekedeteik, és az ő életük a példa, a minta, - ezt utánozza, tanulja meg az ember, - később pedig, már „zsigerből” csinálja azt, amit tőlük látott.
<O</O
<O</O
Csillagvirág:
<O</O„... Nem mindegy, hogy mit hordozunk a lelkunkben, mert az tart meg minket, vagy az veszit el... „<O</O
<O</O
<O</O
Általában az ember, - régen így volt – a szülein keresztül jut el Istenhez is.
Őt kell,hogy hordozzuk a szívünkben, lelkünkben, - az egész életünkben.
Szükségünk van Istenre, - és szükségünk van a hitre.
Nem vallásra gondolok, - az, bármilyen lehet -….hanem: Istenhitre.
<O</O
Több vallás is beszél : …a Hit, …a Remény, …és a Szeretet fontosságáról.
Nekem, - elég volt a kettő,… a Hit, és a Szeretet.
Sokszor kerültem nagyon nehéz helyzetekbe, - mégis, - nem reménykedtem, - hanem hittem.
Mélyen, igazán, és töretlenül.
Az életem, - néhány kivételes esztendőt leszámítva - nem volt zavartalan, egyszerű és könnyű.
Azt hiszem, - Isten, többször is próbára tett.
Jó érzéssel gondolok rá, - hogy a próbát kiálltam.
Zsigerből.
<O</O
Akkor is megvallottam Istent, és a hitemet, - amikor nem lehetett.
Isten pedig, megsegített, - kivezetett, gondból, bajból, sötétségből, - és reménytelennek tűnő helyzetekből.
Velem volt mindig.
<O</O
Isten, mindenkit, - megkülönböztetés nélkül - teljesen egyformán szeret, ….- ..engedjük be Őt a lelkünkbe, - és engedjük be az életünkbe.
Mindenki kerül olyan helyzetbe az életében, - amikor nincs más kapaszkodó, - csak ez az Egyetlenegy.
Ő, - mindig ott van.
Mindig elérhető.
Ajándékozuk meg gyermekeinket az Istenhittel.
Szeretettel: Márta
<O</O
<O</O
<O</O
Csillagvirág :
<O
</O„…..mert szinte mindennap meg kell harcolnunk az embersegunkert..., ami valamiert nagyon torekeny bennunk, talan mert kevesebb szemelyesseg, szeretet, figyelem van bennunk...., pedig nem is vagyunk annyira extrem helyzetben...De ha eljutunk addig a pontig, lesz-e eronk megmaradni embernek?….”<O
</O<O
</OKedves Csillagvirág !<O
</O<O
</OIgen, - teljesen igazad van, …..- mindennap meg kell harcolnunk az emberségünkért, - de nem kell aggódnunk azért, hogy az kikopik belőlünk, - mindig előjön amikor szükség van rá. <O
</OTapasztalatom szerint, - : éppen az extrém helyzetekben, - amikor a legnagyobb szükség van rá.<O
</OPersze, - különböző okokból – vannak, lehetnek „defektes” emberek, - akikből hiányzik az emberség, -….. de azt remélem, - kevés az „olyan”.<O
</O<O
</OAzt, hogy az emberi kapcsolatainkban, kevesebb személyesség, szeretet, figyelmesség van manapság, - én az örökös időhiánnyal magyarázom.<O
</OHajszolt életet élünk, - és nem igen lehet változtatni rajta.
Elfáradunk.<O
</O<O</O<O
</O<O</OCsillagvirág:<O
</O”….. szamomra anyukakent is iranytado, amit Bubamama leirt, hogy a legnagyobb ajandek szamukra, ami megtartotta oket az a szuleik szeretete es istenhite volt. Vagyis nem mindegy hogy mire emeli a szemet az ember, ha hatarhelyzetben van, ha mindent elveszit... , ha dontenie kell emberseg es embertelenseg kozott. A szereto istenre, aki sajat kepere teremtette, vagyis erteket teremtett, amikor embert teremtett,..., vagy az ember a szornyusegek lattan maga is lemond az embersegerol..., mert csak a borzalmakat latja, es eggye valik a szornnyel, a hatalma teljeben levo gonoszsaggal, es ebbol cselekszik. Nem mindegy, hogy mit hordozunk a lelkunkben, mert az tart meg minket, vagy az veszit el... „<O
</O<O
</O<O
</OKedves Csillagvirág !<O
</O<O
</OIgen, - nagyon jól látod : „…..nem mindegy, hogy az ember mire emeli a szemét….”-
<O
</OA gyermek, először a szüleire tekint, - : az ő szeretetük, az ő cselekedeteik, és az ő életük a példa, a minta, - ezt utánozza, tanulja meg az ember, - később pedig, már „zsigerből” csinálja azt, amit tőlük látott.
<O
</O<O
</OCsillagvirág:
<O
</O„... Nem mindegy, hogy mit hordozunk a lelkunkben, mert az tart meg minket, vagy az veszit el... „<O</O<O
</O<O
</OÁltalában az ember, - régen így volt – a szülein keresztül jut el Istenhez is.
Őt kell,hogy hordozzuk a szívünkben, lelkünkben, - az egész életünkben.
Szükségünk van Istenre, - és szükségünk van a hitre.
Nem vallásra gondolok, - az, bármilyen lehet -….hanem: Istenhitre.
<O
</OTöbb vallás is beszél : …a Hit, …a Remény, …és a Szeretet fontosságáról.
Nekem, - elég volt a kettő,… a Hit, és a Szeretet.
Sokszor kerültem nagyon nehéz helyzetekbe, - mégis, - nem reménykedtem, - hanem hittem.
Mélyen, igazán, és töretlenül.
Az életem, - néhány kivételes esztendőt leszámítva - nem volt zavartalan, egyszerű és könnyű.
Azt hiszem, - Isten, többször is próbára tett.
Jó érzéssel gondolok rá, - hogy a próbát kiálltam.
Zsigerből.
<O
</OAkkor is megvallottam Istent, és a hitemet, - amikor nem lehetett.
Isten pedig, megsegített, - kivezetett, gondból, bajból, sötétségből, - és reménytelennek tűnő helyzetekből.
Velem volt mindig.
<O
</OIsten, mindenkit, - megkülönböztetés nélkül - teljesen egyformán szeret, ….- ..engedjük be Őt a lelkünkbe, - és engedjük be az életünkbe.
Mindenki kerül olyan helyzetbe az életében, - amikor nincs más kapaszkodó, - csak ez az Egyetlenegy.
Ő, - mindig ott van.
Mindig elérhető.
Ajándékozuk meg gyermekeinket az Istenhittel.
Szeretettel: Márta
<O
</O<O
</O<O
</O
Üdvözlés...
Kedves Jokene, és Kedves Timike !
<O</O
Isten hozott, - szeretettel üdvözöllek Benneteket !
<O</O
Természetesen emlékszem Rátok.
Timikével levelet is váltottunk, - és néhányszor meglátogattam a weboldalát is, - ahol szép verseket, és történeteket olvastam.
<O</O
Úgy emlékszem Jokene, hogy Te, az unokás történeteimet kedvelted, -…. előbb-utóbb jövök velük.
<O</O
Érezzétek jól magatokat !
<O</O
Márta.
<O</O
Kedves Jokene, és Kedves Timike !
<O
</OIsten hozott, - szeretettel üdvözöllek Benneteket !
<O
</OTermészetesen emlékszem Rátok.
Timikével levelet is váltottunk, - és néhányszor meglátogattam a weboldalát is, - ahol szép verseket, és történeteket olvastam.
<O
</OÚgy emlékszem Jokene, hogy Te, az unokás történeteimet kedvelted, -…. előbb-utóbb jövök velük.
<O
</OÉrezzétek jól magatokat !
<O
</OMárta.
<O
</O
Köszönet....
Kedves Radványa!
Szomorúan olvastam, hogy milyen veszteség ért Téged nemrégiben.
Fogadd együttérzésemet.
Egy Áprily L.verset küldök Neked, szeretettel.
<O</O
<O</O
Áprily Lajos
BÍZTATÓ VERS....
”Tudom, hogy hull a nap,
örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz,
mindegyre elereszt,
mindennap vereség,
mindennap új kereszt.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj -
nem maradsz egyedül.
Ködödben csillag ég,
gondodból fény terem:
vers-lelkek lengenek
nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat,
elszánt és bús-szelíd
vers-lelkek, viharos
vad korban tetteid.
S szűkülő kör mögött,
halkuló ház körül,
mélyülő bú felett
hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian,
árvák és elesők,
szépséget szomjazók,
kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad,
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet.
Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszu ág,
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag,
tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át
kinyújtom tefeléd.
Örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
vén sírok mállanak,
estébe hull a nap.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül. „<O</O
<O</O
<O</O
<O</O
Egyben, drága Radványa, - szívből köszönöm, hogy távollétemben, - „vitted a házat”,…. - hálás vagyok érte.
Köszönöm, hogy üdvözölted az érkezőket, hogy törődtél az oldallal, - és köszönöm a feltett gyönyörű zenét, képet, verset.
Szeretettel ölellek: Márta
<O</O
Kedves Radványa!
Szomorúan olvastam, hogy milyen veszteség ért Téged nemrégiben.
Fogadd együttérzésemet.
Egy Áprily L.verset küldök Neked, szeretettel.
<O
</O<O
</OÁprily Lajos
BÍZTATÓ VERS....
”Tudom, hogy hull a nap,
örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz,
mindegyre elereszt,
mindennap vereség,
mindennap új kereszt.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj -
nem maradsz egyedül.
Ködödben csillag ég,
gondodból fény terem:
vers-lelkek lengenek
nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat,
elszánt és bús-szelíd
vers-lelkek, viharos
vad korban tetteid.
S szűkülő kör mögött,
halkuló ház körül,
mélyülő bú felett
hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian,
árvák és elesők,
szépséget szomjazók,
kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad,
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet.
Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszu ág,
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag,
tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át
kinyújtom tefeléd.
Örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
vén sírok mállanak,
estébe hull a nap.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül. „<O
</O<O
</O<O
</O<O
</OEgyben, drága Radványa, - szívből köszönöm, hogy távollétemben, - „vitted a házat”,…. - hálás vagyok érte.
Köszönöm, hogy üdvözölted az érkezőket, hogy törődtél az oldallal, - és köszönöm a feltett gyönyörű zenét, képet, verset.
Szeretettel ölellek: Márta
<O
</O
Hát, ....nem is tudom....
Egy kis helyreigazítás….
<O</O
Meglehet, hogy a nehéz és szomorú háborús törénetek olvasása után, - …és bocsánatot kérek érte, hogy ezt, - csak úgy a nyakatokba zúdítottam ! - arra a következtetésre jutottatok, - ….hogy nehéz, szomorú és sanyarú gyereksorsom volt .
Pedig, - nem így van.
Nagyon boldog gyerekkorom volt.
<O</O
Valószínűleg, éppen ennek a boldog gyerekkornak köszönhetően, - felnőttként is boldog , elégedett emberként éltem, élek, - ugyancsak : minden gond, baj, nehézség dacára is, - mert hiszen ezek nem kerültek el engem sem, - mind a mai napig.
<O</O
Hozzá tenném persze, - hogy mostani véleményem szerint a boldogság, az ember életében, - csak röpke, futó vendég…….. Egy gyorsan tova tűnő hangulat.
Az elégedettség pedig, - egy állapot.
<O</O
Amit leírtam, - az persze nem a teljes történet, így természetesen, rólam sem fest hiteles képet.. -
A leírtakban, nincs benne minden, - nincsenek benne az egyszerű, - eseménytelen, vagy éppen derűs napok, - vagy a meghökkentő történetek, - pedig olyanok is voltak szép számmal……….-
Jól esik ma is visszagondolni rájuk
<O</O
Ezek közül írok le párat :
<O</O
Egy faluban, - mindig történt, ill. történik valami, - ….és, ha lehetett, …..- én mindig ott voltam.
Szerettem tudni arról, - ami történik, ….és – ha lehetett – ….szerettem látni is, - ….részt venni benne, meg pláne….! -
<O</O
Szerettem a falut.
A falunkat.
<O</O
Kicsi falu volt.
Ismertem benne mindenkit, minden családot, minden embert.
Nevükön szólítottam őket, és mindenkinek köszöntem…..- …az orvos kivételével persze, …mert őt jó ideig egyáltalán nem kedveltem.
Annyira nem, hogy feltett szándékom volt, - ha megnövök, - akkor kiherélem.
<O</O
Szép volt a falu.
Ismertem a hegyeket –völgyeket, a tavakat, a forrásokat és a patakot minden zeg-zugával, … zuggójával.
Egyik zuggó, a mi kertünkben volt.
Úgy másfél-két méter magas lehetett, - jókat csúszkáltunk rajta Miskával nyaranta.
A víz hűvös volt, és a medre nem volt mély, - nem ütöttük meg magunkat, - és nem fulladtunk bele.
Pont jó volt.
<O</OSzerettem a falut, ….olyannak, amilyen volt.
Pont jó volt az is.
<O</O
Ismertem a házakat, portákat, - a kastélyokat, és a kulipintyókat, - beleértve a mi kulipintyónkat is, amit Csi nagymamám hagyott ránk, amikor már nem volt bárónő csak „pörgetés néni”.
<O</O
Ismertem a falu felett az erdőt, és annak minden szikláját.
Sokszor másztam meg őket, - ….mert csodás érzés volt seggen csúszva lejönni róla.
<O</O
Ismertem a faluban, meg a környékén, minden fontos dolgot, - még a nevezetes fákat is.
Azt is, - amire a cirkuszból megszökött óriáskígyót akasztották fel, - mert lopkodta a kondából a malacokat.
Meg azt is, amire a kis kondás akasztotta fel magát, -….. mert eltűntek a malacok.
Régen volt, - nem ismertem őt, - de a falu megőrízte az emlékét, - meg a fáját is.
<O</O
Szerettem az embereket a faluban.
Otthon voltam náluk.
Pont jó volt az is.
<O</O
Akárhová bemehettem, ha éhes vagy szomjas voltam, - mindenhol megkínáltak azzal, amit szerettem náluk, - és ami nekünk nem volt.
Ilyen volt pl. a rozskenyér, - „kecske-tejföllel” jó vastagon megkenve, és pirospaprikával megszórva, …- …járt hozzá egy pohár kecsketej is.
<O</O
Vagy az öreg suszteréknél a „piros-sonka”, - ami lóhúsból volt.
Nagyon ízlett nekem.
„Savanyú-vízet” kaptam mellé, - amit a forrásból hoztak.
Akkor még ingyen, - szabadon járhattunk oda.
<O</O
Alighanem, kedveltek engem a faluban. –
Amikor „elvesztem”, -…mert beteg voltam, - ….vagy amikor már nem „vesztem el”, csak megszöktem, -….. mert már egészséges voltam, -….. ha nem kerültem elő, - a fél falu engem keresett.
Még, - „dologidőben” is.
<O</O
Meglehet azért, mert a szüleimet tisztelték a faluban, és kötődtek hozzájuk.
Már a nagyapám is ismerte az ő nagyapjukat - és törődött az ügyes-bajos dolgaikkal, - mint ahogy Apám is törődött a falu ügyes bajos dolgaival.
Anyám meg ott volt, - ha egyéb, - mindenféle más…..- baj volt.
Ha egy gyerek gombot, babot, kukoricát, vagy kavicsot dugott az orrába, fülébe, - ….biztos, hogy Anyámhoz futottak vele a falubeliek, - nem az orvoshoz..
Az orvos, pénzbe kerül.
Anyám meg olyan volt, - mintha a rokonuk lett volna.
<O</O
Én is, ….!.-….Én is, …én is olyan akartam lenni, mint a Papám, meg a Mamám ! -…. „Törődtem az emberek ügyes-bajos dolgaival” ….- mindenről tudni akartam…,…..: - és a fél fülem mindig ott volt, -….. vagy mind a kettő, - ….ha a felnőttek beszélgettek.
Szerettem velük lenni.
A gyerekekkel, - nem annyira.
<O</O
Egy alkalommal, - Lina néniékhez, akihez bekukkantottam - nagy sebbel-lobbal berobbant a szomszéd néni:
-„Lina, …hajja e Lina ?!… - kezdte már a kapuban - …. a szegén Borisnak meg hazagyütt a lánya, a Bori, … a pesti, … tuggya,…..- aaaz, … aki lányfejjel szült egy ördögfajzatot, …tuggya?… attól a lókötőtől,…… … - mosmeg hazagyütt a Bori, …gondójja eee Lina,!…Vót pofája hozzá, …hazagyütt ! -… de má el is ment,…. itt hagyta az annya nyakán azt az ördögfajzatot, .…..”-
-„Aajjje?…”-….mondta Lina néni tömören.
<O</O
Mást aztán nem is mondott.
De ha mondott volna, - valószínűleg azt se hallom meg
<O</O
-„Ördögfajzat ?….lányfejjel?…milyen lehet az?!….Még sosem láttam ördögöt !…lányfejjel meg aztán pláne hogy nem, …egyet sem….!”-
Muszáj volt megnéznem.
<O</O
Sietve elköszöntem Lina nénitől, és futva mentem a messzi szomszédba.
Boriska néni az ajtófélfát támasztotta.
<O</O
Csendesen betettem a kaput magam után és illendően köszöntem:
-„Dícsértessék Boriska néni….”-
Akkor felnézett, és elfogadta.
-„Mindörökké….- mondta halkan - ….hát te?…”-
<O</O
És akkor rákezdtem:
<O</O
-„Azt mondta a szomszéd néni, hogy a Borika, lányfejjel szült egy ördögfajzatot Pesten a lókötőtöl, aztán most meg hazajöttt, volt pofája hozzá, de már el is ment és itthagyta az ördögfajzatot a maga nyakán…”- hadartam egyszuszra.
<O</O
Bori néni, szomorúan nézett rám, -…. nem szólt semmit.
Elkezdte törölgetni a kezét a kötényébe, - pedig nem is volt vizes.
<O</O
Én meg folytattam:
-„…Sosem láttam még ördögöt, …lányfejjel meg pláne, hogy nem, …meg akarom nézni….”-
<O</OBori néni hallgatott.
Ott álltam előtte, és vártam a válaszát.
<O</OAztán nagysokára megbiccentette a fejét az udvar felé.
-„Ott van, - mondta -….nézzed ha akarod….”-
Aztán befordult a házba.
<O</O
Arrafelé néztem, amerre Bori néni biccentett.
Azonban, az udvarban, - csak egy homokozó kisfiút láttam, - aki egyáltalán nem látszott ördögnek.
De ki tudhatja?…
Bori néni megengedte, ….hát elindultam arrafelé.
<O</O
A kisfiú közelebbről sem látszott ördögnek.
Izzadva lapátolta a szemetes földet egy kis vödörbe.
Többször is körbejártam.
Patája nem volt, az biztos, - …lába volt, meg keze, …rendes keze, … és karmai sem voltak.
De hát pici még, - majd kinő neki.
<O</O
Még közelebb mentem.
-„A farkincája….- gondoltam - …kell valahol lenni egy bojtos, fekete farkincájának, ….és nekem azt, - látnom kell….”-
<O</O
Elkaptam hát a klott gatyáját, …és belenéztem hátul.
Nem volt ott semmi.
Ezért aztán bele is tapogattam.
A gyerek akkor megfordult, és nyakon öntött a szemetes földdel.
Aztán eldobta a kisvödröt és nekem rontott, - ….. fellökött.
Hanyatt estem.
Teljesen váratlanul ért.
Amikor már a földön feküdtem, a nyakamba ugrott, és két kézzel, teljes erőből, cibálni, tépni kezdte a hajamat.
Kisebb volt , mint én, -….. ezért, nem bánthattam, nem üthettem, és nem cibálhattam vissza, - még akkor sem, ha ördög volt.
Ezért aztán csak visítottam.
Torkom szakadtából.
Bori néni rohant ki, lekapta rólam a gyereket, engem meg felrántott a földről, - aztán mérgesen rám ordított :
-„Nahát, …láttad már! ….akár haza is mehetsz…”-
<O</O
Nem kellett kétszer mondani.
Köszöntem, …..- és futva mentem hazáig.
Amikor Anyám meglátott, döbbenten meredt rám.
-„Hát te?…teveled meg mi történt?…”-
-„Találkoztam az ördöggel…”-
-„Elmondod?…”-
-„El….”-
<O</O
És elmondtam…..-
Szóról szóra.
Amikor befejeztem, -….vidáman nézett rám és azt mondta:
-„Kislányom, akit te láttál, az a Bori néni unokája volt, ….minden rossz gyerekre azt szokták mondani az emberek, hogy „ördögfajzat”….- Aki téged nem ismer, - akár rád is mondhatja, hogy ördögfajzat vagy, …amikor rosszalkodsz….”-
-„Én-e?….Éééén?….”- kérdeztem riadtan
-„Bizony ám….”- bólintott Anyám.
-„Mondta ezt egyszer a doktor bácsi is…”-
-„Bizony ám….”- bólintott újra Anyám.
Megijedtem.
Ott hagyva Őt, szélvészként rohantam a házba, aztán ledobtam a bugyogómat, és ….háttal neki a szalontükörnek, …. Tudtam, hogy rossz voltam, ….hát meg kellett néznem,….. nől-e már rajtam az ördög farkincája?….-
Nem nőtt.
De ez nem jelent semmit, - gondoltam riadtan - ….még nőhet. –
<O</O
Meg kellene javulnom, -….ha tudnék.
<O</O
Egy kis helyreigazítás….
<O
</OMeglehet, hogy a nehéz és szomorú háborús törénetek olvasása után, - …és bocsánatot kérek érte, hogy ezt, - csak úgy a nyakatokba zúdítottam ! - arra a következtetésre jutottatok, - ….hogy nehéz, szomorú és sanyarú gyereksorsom volt .
Pedig, - nem így van.
Nagyon boldog gyerekkorom volt.
<O
</OValószínűleg, éppen ennek a boldog gyerekkornak köszönhetően, - felnőttként is boldog , elégedett emberként éltem, élek, - ugyancsak : minden gond, baj, nehézség dacára is, - mert hiszen ezek nem kerültek el engem sem, - mind a mai napig.
<O
</OHozzá tenném persze, - hogy mostani véleményem szerint a boldogság, az ember életében, - csak röpke, futó vendég…….. Egy gyorsan tova tűnő hangulat.
Az elégedettség pedig, - egy állapot.
<O
</OAmit leírtam, - az persze nem a teljes történet, így természetesen, rólam sem fest hiteles képet.. -
A leírtakban, nincs benne minden, - nincsenek benne az egyszerű, - eseménytelen, vagy éppen derűs napok, - vagy a meghökkentő történetek, - pedig olyanok is voltak szép számmal……….-
Jól esik ma is visszagondolni rájuk
<O
</OEzek közül írok le párat :
<O
</OEgy faluban, - mindig történt, ill. történik valami, - ….és, ha lehetett, …..- én mindig ott voltam.
Szerettem tudni arról, - ami történik, ….és – ha lehetett – ….szerettem látni is, - ….részt venni benne, meg pláne….! -
<O
</OSzerettem a falut.
A falunkat.
<O
</OKicsi falu volt.
Ismertem benne mindenkit, minden családot, minden embert.
Nevükön szólítottam őket, és mindenkinek köszöntem…..- …az orvos kivételével persze, …mert őt jó ideig egyáltalán nem kedveltem.
Annyira nem, hogy feltett szándékom volt, - ha megnövök, - akkor kiherélem.
<O
</OSzép volt a falu.
Ismertem a hegyeket –völgyeket, a tavakat, a forrásokat és a patakot minden zeg-zugával, … zuggójával.
Egyik zuggó, a mi kertünkben volt.
Úgy másfél-két méter magas lehetett, - jókat csúszkáltunk rajta Miskával nyaranta.
A víz hűvös volt, és a medre nem volt mély, - nem ütöttük meg magunkat, - és nem fulladtunk bele.
Pont jó volt.
<O
</OSzerettem a falut, ….olyannak, amilyen volt.Pont jó volt az is.
<O
</OIsmertem a házakat, portákat, - a kastélyokat, és a kulipintyókat, - beleértve a mi kulipintyónkat is, amit Csi nagymamám hagyott ránk, amikor már nem volt bárónő csak „pörgetés néni”.
<O
</OIsmertem a falu felett az erdőt, és annak minden szikláját.
Sokszor másztam meg őket, - ….mert csodás érzés volt seggen csúszva lejönni róla.
<O
</OIsmertem a faluban, meg a környékén, minden fontos dolgot, - még a nevezetes fákat is.
Azt is, - amire a cirkuszból megszökött óriáskígyót akasztották fel, - mert lopkodta a kondából a malacokat.
Meg azt is, amire a kis kondás akasztotta fel magát, -….. mert eltűntek a malacok.
Régen volt, - nem ismertem őt, - de a falu megőrízte az emlékét, - meg a fáját is.
<O
</OSzerettem az embereket a faluban.
Otthon voltam náluk.
Pont jó volt az is.
<O
</OAkárhová bemehettem, ha éhes vagy szomjas voltam, - mindenhol megkínáltak azzal, amit szerettem náluk, - és ami nekünk nem volt.
Ilyen volt pl. a rozskenyér, - „kecske-tejföllel” jó vastagon megkenve, és pirospaprikával megszórva, …- …járt hozzá egy pohár kecsketej is.
<O
</OVagy az öreg suszteréknél a „piros-sonka”, - ami lóhúsból volt.
Nagyon ízlett nekem.
„Savanyú-vízet” kaptam mellé, - amit a forrásból hoztak.
Akkor még ingyen, - szabadon járhattunk oda.
<O
</OAlighanem, kedveltek engem a faluban. –
Amikor „elvesztem”, -…mert beteg voltam, - ….vagy amikor már nem „vesztem el”, csak megszöktem, -….. mert már egészséges voltam, -….. ha nem kerültem elő, - a fél falu engem keresett.
Még, - „dologidőben” is.
<O
</OMeglehet azért, mert a szüleimet tisztelték a faluban, és kötődtek hozzájuk.
Már a nagyapám is ismerte az ő nagyapjukat - és törődött az ügyes-bajos dolgaikkal, - mint ahogy Apám is törődött a falu ügyes bajos dolgaival.
Anyám meg ott volt, - ha egyéb, - mindenféle más…..- baj volt.
Ha egy gyerek gombot, babot, kukoricát, vagy kavicsot dugott az orrába, fülébe, - ….biztos, hogy Anyámhoz futottak vele a falubeliek, - nem az orvoshoz..
Az orvos, pénzbe kerül.
Anyám meg olyan volt, - mintha a rokonuk lett volna.
<O
</OÉn is, ….!.-….Én is, …én is olyan akartam lenni, mint a Papám, meg a Mamám ! -…. „Törődtem az emberek ügyes-bajos dolgaival” ….- mindenről tudni akartam…,…..: - és a fél fülem mindig ott volt, -….. vagy mind a kettő, - ….ha a felnőttek beszélgettek.
Szerettem velük lenni.
A gyerekekkel, - nem annyira.
<O
</OEgy alkalommal, - Lina néniékhez, akihez bekukkantottam - nagy sebbel-lobbal berobbant a szomszéd néni:
-„Lina, …hajja e Lina ?!… - kezdte már a kapuban - …. a szegén Borisnak meg hazagyütt a lánya, a Bori, … a pesti, … tuggya,…..- aaaz, … aki lányfejjel szült egy ördögfajzatot, …tuggya?… attól a lókötőtől,…… … - mosmeg hazagyütt a Bori, …gondójja eee Lina,!…Vót pofája hozzá, …hazagyütt ! -… de má el is ment,…. itt hagyta az annya nyakán azt az ördögfajzatot, .…..”-
-„Aajjje?…”-….mondta Lina néni tömören.
<O
</OMást aztán nem is mondott.
De ha mondott volna, - valószínűleg azt se hallom meg
<O
</O-„Ördögfajzat ?….lányfejjel?…milyen lehet az?!….Még sosem láttam ördögöt !…lányfejjel meg aztán pláne hogy nem, …egyet sem….!”-
Muszáj volt megnéznem.
<O
</OSietve elköszöntem Lina nénitől, és futva mentem a messzi szomszédba.
Boriska néni az ajtófélfát támasztotta.
<O
</OCsendesen betettem a kaput magam után és illendően köszöntem:
-„Dícsértessék Boriska néni….”-
Akkor felnézett, és elfogadta.
-„Mindörökké….- mondta halkan - ….hát te?…”-
<O
</OÉs akkor rákezdtem:
<O
</O-„Azt mondta a szomszéd néni, hogy a Borika, lányfejjel szült egy ördögfajzatot Pesten a lókötőtöl, aztán most meg hazajöttt, volt pofája hozzá, de már el is ment és itthagyta az ördögfajzatot a maga nyakán…”- hadartam egyszuszra.
<O
</OBori néni, szomorúan nézett rám, -…. nem szólt semmit.
Elkezdte törölgetni a kezét a kötényébe, - pedig nem is volt vizes.
<O
</OÉn meg folytattam:
-„…Sosem láttam még ördögöt, …lányfejjel meg pláne, hogy nem, …meg akarom nézni….”-
<O
</OBori néni hallgatott.Ott álltam előtte, és vártam a válaszát.
<O
</OAztán nagysokára megbiccentette a fejét az udvar felé.-„Ott van, - mondta -….nézzed ha akarod….”-
Aztán befordult a házba.
<O
</OArrafelé néztem, amerre Bori néni biccentett.
Azonban, az udvarban, - csak egy homokozó kisfiút láttam, - aki egyáltalán nem látszott ördögnek.
De ki tudhatja?…
Bori néni megengedte, ….hát elindultam arrafelé.
<O
</OA kisfiú közelebbről sem látszott ördögnek.
Izzadva lapátolta a szemetes földet egy kis vödörbe.
Többször is körbejártam.
Patája nem volt, az biztos, - …lába volt, meg keze, …rendes keze, … és karmai sem voltak.
De hát pici még, - majd kinő neki.
<O
</OMég közelebb mentem.
-„A farkincája….- gondoltam - …kell valahol lenni egy bojtos, fekete farkincájának, ….és nekem azt, - látnom kell….”-
<O
</OElkaptam hát a klott gatyáját, …és belenéztem hátul.
Nem volt ott semmi.
Ezért aztán bele is tapogattam.
A gyerek akkor megfordult, és nyakon öntött a szemetes földdel.
Aztán eldobta a kisvödröt és nekem rontott, - ….. fellökött.
Hanyatt estem.
Teljesen váratlanul ért.
Amikor már a földön feküdtem, a nyakamba ugrott, és két kézzel, teljes erőből, cibálni, tépni kezdte a hajamat.
Kisebb volt , mint én, -….. ezért, nem bánthattam, nem üthettem, és nem cibálhattam vissza, - még akkor sem, ha ördög volt.
Ezért aztán csak visítottam.
Torkom szakadtából.
Bori néni rohant ki, lekapta rólam a gyereket, engem meg felrántott a földről, - aztán mérgesen rám ordított :
-„Nahát, …láttad már! ….akár haza is mehetsz…”-
<O
</ONem kellett kétszer mondani.
Köszöntem, …..- és futva mentem hazáig.
Amikor Anyám meglátott, döbbenten meredt rám.
-„Hát te?…teveled meg mi történt?…”-
-„Találkoztam az ördöggel…”-
-„Elmondod?…”-
-„El….”-
<O
</OÉs elmondtam…..-
Szóról szóra.
Amikor befejeztem, -….vidáman nézett rám és azt mondta:
-„Kislányom, akit te láttál, az a Bori néni unokája volt, ….minden rossz gyerekre azt szokták mondani az emberek, hogy „ördögfajzat”….- Aki téged nem ismer, - akár rád is mondhatja, hogy ördögfajzat vagy, …amikor rosszalkodsz….”-
-„Én-e?….Éééén?….”- kérdeztem riadtan
-„Bizony ám….”- bólintott Anyám.
-„Mondta ezt egyszer a doktor bácsi is…”-
-„Bizony ám….”- bólintott újra Anyám.
Megijedtem.
Ott hagyva Őt, szélvészként rohantam a házba, aztán ledobtam a bugyogómat, és ….háttal neki a szalontükörnek, …. Tudtam, hogy rossz voltam, ….hát meg kellett néznem,….. nől-e már rajtam az ördög farkincája?….-
Nem nőtt.
De ez nem jelent semmit, - gondoltam riadtan - ….még nőhet. –
<O
</OMeg kellene javulnom, -….ha tudnék.
<O
</OHasonló témák
