„Ma végre ismerd fel, hogy belül teljes vagy Csendben éned mélységében leld meg Mindazt, ami tökéletes és hiánytalan Nyisd meg szíved a szeretetnek lemondva Elvárásaidról önmagáddal és másokkal Szemben ma mindössze azt kell tudnod, Hogy a szeretet most is ott ragyog benned!"
furrier75
Kitiltott (BANned)
/ Gondoltam: színesítem már 1 picit a fénymásolós palettát/
Ebbe én is beszállok...Ígérem tanulságos lesz...!
„Az ego nem csak állati és materialista vágyakon keresztül uralkodik az embereken. Vezeti és aktívan irányítja spirituális törekvéseiket is!” (Paul Brunton)
„Az ego előzékenyen nem csak a spirituális utat mutatja nekünk, amely éveken át leköt minket és ezáltal megakadályozza, hogy barlangjába kövessük, hanem még spirituális megvilágosodásokkal is szolgál, hogy bebizonyítsa: a helyes ösvényen járunk. Mondanunk sem kell, hogy ezek a hamis megvilágosodások csupán az ego előtérbe helyezésére szolgálnak.” (Paul Brunton)
furrier75
Kitiltott (BANned)
Ki az az Osho...?
Persze tudom ki az, de megmondom őszintén soha egyetlen könyvét nem sikerült még végigolvasnom, pedig volt ami tényleg érdekelt, és mégsem...
Egyébként mit mond Osho, mit csinálj, ha meditálni szeretnél...?
furrier75
Kitiltott (BANned)
"aki vágytalan, a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti." (Tao Te King)
Ja jo ez az idezet.
Mikor fáradtak vagyunk, jól esik relaxálni egy kicsit, ez inkább a testnek szól.
Az első "meditáció", amivel találkozunk az un. imagináció, vezetett meditációnak is hívják, igazából semmi köze a meditációhoz, az elmét hivatott felismerni, megrendszabályozni, a meghatározott képi vezetés által. Az imaginációt gyakorolván létrejön az elme koncetrációs képessége, egyhegyűvé, irányíthatóvá lesz a szeleburdi mókamester. Ám ez még az elme birodalma.
A meditáció a figyelésről szól, mikor képesek vagyunk megfigyelni a buksinkban cikázó gondolatok tömkelegét, azonban a meditáció csak egy híd, egy bevezető szakasz egy olyan érzékeléshez, amely az elmén túlra vezet. Majd át szükséges kelni az érzelmek megfigyelésének hídján is!
A meditáció nem cél, hanem egy időben behatárolhatatlan átmeneti állapot, ami a gondolatok megfigyelésén túl, az érzelmek megfigyelését is magába foglalja, és eljuttat egy megnevezhetetlen létérzékelésbe.
A vágy önmagában egy csodás valami.
A keleti filozófia szerint tévútra viszi a keresőt. Aki hiszi szenvedi.
Az a fajta vágy, ami keletkezésének pillanatában indíttatással, tettrekészséggel születik, és éli meglétét ( nem hiányát), vajon mitől lenne un. "rossz"?
Az a másik fajta vágy (talán sóvárgás), ami valaminek a meg nem létéből álmodozik a megléte felől. Ez a momentum érdekes!
Annak az elmének, amely igencsak hatalmát gyakorolva ül pulpitusán, kapuit hiába döngetjük. A csalafinta, királyságát féltőn óvó, magáról megvilágosodott entitást hirdető elme, hiszi kapui nyitottságát, ám úgy pattint vissza minden elmén túli labdát, mint a vasbeton, erős a lelkem.
kissh
A vágy önmagában egy csodás valami.
A keleti filozófia szerint tévútra viszi a keresőt. Aki hiszi szenvedi.
Az a fajta vágy, ami keletkezésének pillanatában indíttatással, tettrekészséggel születik, és éli meglétét ( nem hiányát), vajon mitől lenne un. "rossz"?
Az az ember aki összhangban áll a léttel, nem akar semmit, csak hagyja, hogy az élet cselekedjen rajta keresztül és csupán elfogadja azt, amit a jelen pillanat felkínál neki.
Amikor az elméddel akarod átvenni az irányítást, akkor eltávolodsz a forrástól és figyelmen kívül hagyod ami legfontosabb: hogy elégedett legyél a jelenlegi életeddel és, hogy hálás legyél minden jóért ami történik veled.
"Minden bőség alapja: méltányolni az életedben már meglévő jót."(Eckhart Tolle)
Mikor fáradtak vagyunk, jól esik relaxálni egy kicsit, ez inkább a testnek szól.
Az első "meditáció", amivel találkozunk az un. imagináció, vezetett meditációnak is hívják, igazából semmi köze a meditációhoz, az elmét hivatott felismerni, megrendszabályozni, a meghatározott képi vezetés által. Az imaginációt gyakorolván létrejön az elme koncetrációs képessége, egyhegyűvé, irányíthatóvá lesz a szeleburdi mókamester. Ám ez még az elme birodalma.
A meditáció a figyelésről szól, mikor képesek vagyunk megfigyelni a buksinkban cikázó gondolatok tömkelegét, azonban a meditáció csak egy híd, egy bevezető szakasz egy olyan érzékeléshez, amely az elmén túlra vezet. Majd át szükséges kelni az érzelmek megfigyelésének hídján is!
A meditáció nem cél, hanem egy időben behatárolhatatlan átmeneti állapot, ami a gondolatok megfigyelésén túl, az érzelmek megfigyelését is magába foglalja, és eljuttat egy megnevezhetetlen létérzékelésbe.
A vágy önmagában egy csodás valami.
A keleti filozófia szerint tévútra viszi a keresőt. Aki hiszi szenvedi.
Az a fajta vágy, ami keletkezésének pillanatában indíttatással, tettrekészséggel születik, és éli meglétét ( nem hiányát), vajon mitől lenne un. "rossz"?
Az a másik fajta vágy (talán sóvárgás), ami valaminek a meg nem létéből álmodozik a megléte felől. Ez a momentum érdekes!
Annak az elmének, amely igencsak hatalmát gyakorolva ül pulpitusán, kapuit hiába döngetjük. A csalafinta, királyságát féltőn óvó, magáról megvilágosodott entitást hirdető elme, hiszi kapui nyitottságát, ám úgy pattint vissza minden elmén túli labdát, mint a vasbeton, erős a lelkem.
Mikozben a meditacio ertelmerol irottak is fontosak szamomra, azon gondolkodtam el, mi a gond a vagyakkal?
Eros impulzusok... , es ha ilyen impulzus eri az embert honnan eri, mit kezdjen vele?, el kell mennie mellette? Hat mi a vagyak valosaga es szerepe? Es nagyon szerettem azt az ertelmet, amit itt talaltam.
Es soha ilyen tisztan nem ertettem meg a vagy es sovargas kozti kulonbseget...
Akkora erovel dobott meg, hogy tobb dolgot is alkottam belole
kiss...Nagyon-nagyon koszonom! kiss(s sovargasait -mert bizony hasonlo erokre is bukkant magaban- leltarba vette, ami hasznalhato volt beloluk atalakitotta vagyakka a fenti ertelemben
.....S ami nem atlalakithato azt megnezi meg ... )(a jatekos kulso mogott komoly munka van
..., a komoly kulso mogott pedig jatek)Szeretettel! Csillagvirag
P
PókerTomi
Vendég
Ha az egót kiiktatjátok vége az életnek Ergó teljesen kiiktatni, nemes egyszerűséggel nem lehet mivel az ÉN része, max korlátozni lehet.
Ergó teljesen kiiktatni, nemes egyszerűséggel nem lehet mivel az ÉN része, max korlátozni lehet.
Ha az egót kiiktatjátok vége az életnek
Hát nem éppen. Ha alszol akkor is ki van iktatva az egód, mégsincs vége az életnek.
P
PókerTomi
Vendég
Nincs, mert csak pihen, ezt minden nagyobb ezoterikus szakember megmondja, ha nincs egó nincs élet.... még Müller Péter is erről ír, korlátozni kell az egót,DE NEM kiikltatni,mert akkor meghal az ember.
Itt nem érdemes egy szón lovagolni, megfogalmazás kérdése az egész. Kiiktatás=pihentetés, korlátozás, háttérbe szorítás stb.
P
PókerTomi
Vendég
Nem teljesen, itt sokan szószerinti kiiktatást értenek, és az nem egyenlő a megvan, de háttérbe szorítommal.
Én nem tudom elképzelni, hogy valaki a szó szerinti kiiktatásra (el teszem magam láb alól című mutatványra) gondolna egy ezoterikus témánál.
Meditáció közben úgy érzem kilépek a testemből s /most lehet kinevettek/ de úgy érzem repülök könnyű vagyok,boldog s csak szállok. Látom az utcát a házakat a csillagos eget nincs testem csak szállok és boldog vagyok. Ez eltart egy darabig majd kicsit szomorú vagyok mikor "vissza" kell mennem.Újra a szobában vagyok érzem a tárgyakat magam mellet. Fantasztikus érzés.
P
PókerTomi
Vendég
nekem így jött le, hogy sokan teljesen ki akarják iktatni az egót a szószoros értelmébe persze tévedhetek is.
P
PókerTomi
Vendég
Az Egó egyfajta lehatárolt, behatárolt érzelmi és gondolati képpel való azonosulást jelent számomra...
Azt a jelenséget, amikor az ember nem önmaga teljességét éli, és nem abból mozdul, hanem a Soklehetőségű lényt önmagában Egy-két-három-Lehetőségűre szűkíti, ezzel azonosul és csak ezt hajlandó élni..., csak ebből hajlandó érezni, gondolni, látni...
Egót élni, Egóból élni feltételez sokmindent, sok készséget a korlátok mellett.... A teljesség igénye nélkül: érzésekre, képalkotásra való képességet , szelektálásra, szűrésre való képességet, gondolkodásra való képességet... Emiatt hajlamos leszek azt hinni, hogy Egó nélkül ezek nem létezhetnek...(itt értem meg a Te kételyedet.....)
Pedig ez mind tiszta erő...A gond vele csak az , hogy lehatárolod ezt az erőt, és a lehatárolt, önálló életre kelt önmagadról alkotott Kép szerint használod azután az erődet, a képességeidet...Így ahova eljuthatsz a dolgok megismerésében és megélésében az is lehatárolt lesz...
Nem azt az erőt kell kiiktatni, ami az Egót létrehozza, hanem az önmagamról érzésekből és gondolatokból összeszőtt Képet jó tettenérni...., és a lehatároltságot, felismerni, megszüntetni, vagy rálátva valaminek a szolgálatába állítani...
(Pl. a vágy-erők ilyenek, azt hiszem, hátukra vesznek és alkothatsz belőlük..., erre jók...
Vagy Egóból megteheted, hogy képet szövögetsz belőlük magadról, egy ÉNt, akit ezek a vágyak képviselnek, s egy ön-érzetet...és mások fölé emelheted magad általuk. No, erre jobb nem használni őket, ha véletlenül nincs szükséged éppen annak tapasztalatára mennyire terméketlen zsákutca ez az utca...)
Ha a tettenérés megtörténik maga az erő nem szünik meg, amiből az Egó, a Kép,... a lehatárolt Ön-Érzet élni tudott...
Nagy Egójú emberek lehetnek nagyszerű képességű emberek, akik hatalmas erőt mozgatnak meg magukban...Használhatják ezt az erőt másra is mint elkülönülésre, lehatárolódásra, hatalomörzésre, ha tudatosan használják...
Kiiktatódni az emberből talán önmagának ez a leszűkítése iktatódik ki, és az ezzel járó dolgok, pl. hatalom-féltés....
Azt hiszem kiiktatni az Egót egy fejlődési út közepe...És bocsánat, ha tévedek erről szivesen kérdeznék!
Mert a kisgyermek úgy tanul, hogy miközben kapcsolatban áll a maga forrásaival, fogalmakban beazonositja magát, kialakul egy énképe, óhatatlanul egy Egója..., egy Képe önmagáról,... majd felismeri a túlléphető határokat, és módosul a kép... A magunkról való képalkotás a tudatosodásban segit egy darabon... S a határok arra jók,hogy fölismerjük őket, és az azokon túllépő ember természetét....
Kiiktatni a megkérgesedett határokat kell, illetve megkérgesedést magát..., nem a készségeket, s az erőt...
(Paradox módon talán az Egó-alkotás, az önállósultképkonstrukció megalkotásának a felismert határain ébredhetünk a határtalanságra tudatosan, ha bele nem veszünk a magunkról alkotott képeinkbe... Itt van lehetőség a fejlődésre, egy-egy határ felszámolásával... A gyermeknek ez még spontánul megy....
Mert ugyanakkor létezik egy fogalmakon túli létérzékelés , ami ha nem hallgattatjuk el az EGÓ fogalmaival..., folyamatosan szólít, és átírja a magunkról alkotott képeinket.... Egy idő után az Egó-alkotás képessége, ami fogalmakkal való látást és láttatást hozza, átalakulhat egyfajta tudatos, figyelő éberséggé a fogalmakon túl...
Mindezeken túl, következő lépésként rájöhet az ember, hogy nem kell kihasítania magának egy Egónyi területet a teremtésből, a nagy én-ből, mert természete szerint az egész az övé lehetőségeivel és határtalanságával együtt mint ahogy mindenkié...A megnyilvánulásokban, a teremtményekben egyszerre egyszeri és közös... )
P
PókerTomi
Vendég
Érdekes meglátás
Hasonló témák
