kiss
A köszönet mindenkinek önmagának szól ...
A fentiek a hanni miamanói, eccetere ... eccetera ... az összecsengés felemelő kiss
Mit szenvedjünk gondolkodva, örömködjünk mondolkodva!!!!
h
Öröm!!!!kiss
Itt újabb kérdés mondatja velem magát!
A gondolat bizonyos tudatszinten és a pillanat teljességében nem lehet magának a tudatnak a szócsöve?
(hogy miért kell ezt tudnom: mert nem hiszem, hogy véletlenül van,ami van...: lásd a gondolat. Legfeljebb rosszul használom....
Meg engem pontosan ez a gondolat bánt, hogy esetleg értelmetlen a gondolat maga, miközben, látod: a mondás eszköze.
És a mondás,ami a közösségünkről tudósíthat nagy öröm nekem, az Egységet felismerhetővé és a felismertet közölhetővé teszi. (Igy "mondolkodom"!kiss)
Goethe aranykirálya pedig "A zöld kígyó és a fehér liliom" c. meséjében ilyen kérdéseket tesz fel:
"- Mi pompásabb az aranynál?
-A fény.
-Mi üdítőbb a fénynél?
-A beszélgetés."
Persze itt nem akármilyen beszélgetésről van szó, hanem olyanról, ahol a két ember jelen van,és nem ezer éve gondolt, és jól begyakorolt dolgokat mondogat egymásnak, hanem azt amit a tudat mély kútja éppen felvet, amit a pillanat szül,ami így egyszeri és megismételhetetlen, mégsem gondolatmentes...A gondolat eszköz itt... (mint a fenti szöveg is...)
Talán az előre elgondolt,a számítható,a klissé,a bejárt gondolati utak,a zümmögő történet a fejünkben...., amelyek alvásban tartják a tudatot és megkötik a jelenléti erőt, és jól el lehet rejtőzni mögöttük, talán ezekkel van gond... -gondolom én...
(Meglepett és nagyon tetszett az a meglátás, amit a következő mondatod rejt magában:
Tényleg óriási bátorsággal szükséges felszívni magunk!
- most a fentiek fényében számomra az élettelen gondolati képekre, gondolatfolyamokra vonatkozik, amelyek többek akarnak lenni egyszerű csatornánál, és az embernek az az illúziója támad,hogy általuk meghatározhatja önmagát.......)
kiss