Egy másik fórumon már leírtam, de ha valaki nem olvasta ott, leírom itt is: jópofa dolog ez a Ho..., de az égvilágon semmi olyan nincs benne, ami például az Újszövetségben is ne lenne bent: ima, megbocsátás, szeretet. Kétezer éve olvashatjuk a Bibliában. Vicces, hogy most újdonságként adják el csak azért, mert egy hawaii virágfüzért akasztottak rá.
Azért nem egészen erről van szó. Szerintem. Alapja az a feltételezés, hogy minden, de minden, amit az életemben tapasztalok, belőlem indul ki, az én teremtményem. Lehet úgy is mondani, hogy minden tapasztalatomért, minden másodpercemért, én vagyok a felelős. Teljesen lényegtelen, hogy tudatosan (ez 0,00000001 %) vagy tudattalanul hoztam azt létre. az is lényegtelen, hogy a logika, a jó öreg logika talál-e kapcsolatot ok és okozat között. A lényeg, ami fontos, elismerni elfogadni, hogy én vagyok az okozó. A ho'oponopono is azt feltételezi, hogy minden, amit tapasztalok az én részem. Amennyiben ezt a részt meggyógyítom, hazafogadom, elismerem, stb.úgy azzal már nem kell a külvilágban szembesülnöm.
Megbocsátás. Mennyire félreértett ez. Mert pontosan mit is jelent? Először is, mindig magunknak bocsátunk meg. Másnak megbocsátani lehetetlen. De mit is, mit kell megbocsátani? A szemléletet. Azt ahogyan láttam, gondoltam eddig az adott dolgot. A megbocsátás, semmi más, mint szemléletváltás. Ki válthat szemléletet az én életemben? Csakis én.
Ugyanígy lehet gondolkodni a szeretetről is. Nem lehetséges mást szeretni. Akkor hogy is van ez? Megint én vagyok az, aki megengedem magamnak ezt az állapotot, hiszen a szeretet nem érzés, hanem állapot. Tehát megengedem magamnak szeretve érezni magam egy másik ember társaságában vagy több ember társaságában. Megint ki a hunyó? Én vagyok. Kitől függ? Tőlem.
Tudom ebben az önbecsülést születéstől leépítő közegben, a szenvedés értelmét piedesztára állító hiedelmekben nem egyszerű a fentiekhez hasonló következtetésekre jutni, de megéri, hisz visszavezet a saját erőhöz. Ami nem ezt teszi, hát... érdemes továbblépni
üdv daibo