Idáig
Idáig nem tudtam,
Hogy mi az igaz szeretet,
Tisztelet és becsület.
Nem tudtam, mert nem éreztem.
Örökké csak eltévedtem.
Tévúton jártam, csellengtem.
Múltam feledném,
Mit tanulnom kellett, megtanultam.
Most a jelenben gyógyulok.
Kigyógyulok a betegségemből,
Mely tönkretett, legyengített és
Éveken át félrevezetett.
Újra ég a tűz a lelkemben,
S nem akarom, hogy kialudjon.
Te táplálod, s én sírok.
Sírok mindig, látod ennyi érzelmet adsz.
Oly sokat, hogy könnyem kicsordul.
Veled az életem jobbra fordult.
Szeretlek! Feledd hibáim!
Mi árthat neked, többé olyat nem teszek.
Kérlek, hidd, hogy még nem vagyok reménytelen,
S féltékenység nélkül szeretni tud a szívem.
Mert szeretlek, s féltelek.
Úgy lennék mindig csak veled!
Találd meg bennem az igaz társat,
Ki egy életen át a társaddá válhat.
Tervezzünk, építsünk együtt!
Ne hagyjuk, hogy a világ tönkretegyen!
Te vagy az én egyetlenem!
S, hogy más mit gondol, nem érdekel.
Ha neked jó vagyok így,
Nekem az éppen elég.
Szegény vagyok, s gyűrűt,
Vagy mást, sajnos nemigen adhatok.
De kérlek, húzd a szívedre gyűrűmet,
S ez a sorsunkat pecsételje meg!
Szeretlek! Többet sajnos nem adhatok.
Egymagam vagyok, de ígérem,
Kettőnkrért mindent megteszek,
Ha kell, rabolni, ölni megyek!
Csakhogy mindenünk meglegyen,
S hiányt szenvedned semmiben se kelljen!
Idáig nem tudtam,
Hogy mi az igaz szeretet,
Tisztelet és becsület.
Nem tudtam, mert nem éreztem.
Örökké csak eltévedtem.
Tévúton jártam, csellengtem.
Múltam feledném,
Mit tanulnom kellett, megtanultam.
Most a jelenben gyógyulok.
Kigyógyulok a betegségemből,
Mely tönkretett, legyengített és
Éveken át félrevezetett.
Újra ég a tűz a lelkemben,
S nem akarom, hogy kialudjon.
Te táplálod, s én sírok.
Sírok mindig, látod ennyi érzelmet adsz.
Oly sokat, hogy könnyem kicsordul.
Veled az életem jobbra fordult.
Szeretlek! Feledd hibáim!
Mi árthat neked, többé olyat nem teszek.
Kérlek, hidd, hogy még nem vagyok reménytelen,
S féltékenység nélkül szeretni tud a szívem.
Mert szeretlek, s féltelek.
Úgy lennék mindig csak veled!
Találd meg bennem az igaz társat,
Ki egy életen át a társaddá válhat.
Tervezzünk, építsünk együtt!
Ne hagyjuk, hogy a világ tönkretegyen!
Te vagy az én egyetlenem!
S, hogy más mit gondol, nem érdekel.
Ha neked jó vagyok így,
Nekem az éppen elég.
Szegény vagyok, s gyűrűt,
Vagy mást, sajnos nemigen adhatok.
De kérlek, húzd a szívedre gyűrűmet,
S ez a sorsunkat pecsételje meg!
Szeretlek! Többet sajnos nem adhatok.
Egymagam vagyok, de ígérem,
Kettőnkrért mindent megteszek,
Ha kell, rabolni, ölni megyek!
Csakhogy mindenünk meglegyen,
S hiányt szenvedned semmiben se kelljen!
