Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Rozsaszirom témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 Május 1.

  1. Merciink

    Merciink Tag

    Esti téboly

    Másik oldalára fordul a Nap,

    nagyot ásítva rám sem figyel.

    Távolinak tűnik még a holnap,

    pedig néhány óra választ csak el.


    Lassan magasba ível a Hold,

    sápadt fényében a rút is szép,

    körülötte néhány csillagfolt

    pislákol… szívmelengető a kép.


    Nézem a fényesedő esti csodát,

    gondolatom csak körülötted jár.

    Most mégis hagyom a nosztalgiát,

    mert megaláztál, végleg elhagytál.


    Megszédített szavad minden színe,

    szelidített ígéreted… Hittem, mert

    hinni akartam. Csábított csókod íze,

    tested íve… szívem előtted hevert.


    Mikor végre mindezt elérted nálam,

    már nem voltam érdekes számodra.

    Most hűvös üveghez döntöm vállam,

    könnyem csordul, nevetek a Holdra.


    Visszamosolyog szerelmünk tanúja

    bíztat, hogy lesz még új holnapom.

    Ablakot nyitok, és jól tudom, tudja,

    hogy végleg le akarom zárni a napom.


    Rémülten küldi szellőjét az éjszaka,

    fagyasztani akarja elborult elmém…

    Ekkor felriasztott végre az ébresztőóra,

    és Te kávéval az ágyra ültél mellém.
     
  2. Merciink

    Merciink Tag

    The End

    Ne nézz ily’ mélyen a szemembe…

    így csak a vágy jut az eszembe.

    Komoly dologról esne szó,

    mégis karjaidban lenne jó,

    mikor dús puha szád megfeszül

    és csókod újabb csókokat szül,

    mikor heves, forró lehelet éri el

    bőrömet, és kezed testem méri fel,

    akkor az idő végleg megáll,

    szaggatott lélegzetem eláll,

    kifulladásig tartó küzdelemben,

    a lelassuló édes lendületben

    a szájat elhagyó éles sikoly helyett,

    szerelmes szavakat suttogok Neked,

    majd csendben fejem menedéket keres

    rajtad, feledve minden bajt… csak szeress!





    Majd évek telnek el így hangtalan,

    a szív már nem verdes, boldogtalan,

    és az örömittas émelyítően édes szavak,

    minek fülemben nyoma sem marad,

    mert talán soha nem is volt ilyen,

    csak érezni akartam, hogy milyen

    valakihez végre igazán tartozni,

    csak szeretni, nem pedig harcolni.


    Alattomos néma napok osontak el a poros

    úton mellettem, éveim száma már koros,

    gyermeki lelkem hagytam elillanni,

    mert Neked akartam megmaradni.

    Megszoktam titokzatos szótlanságod,

    szokatlan konfliktust lezáró megoldásod,

    de szemed csillogása már nem elég nekem.

    Amit adni tudtál az a vágy, nem a szerelem.
     
  3. Merciink

    Merciink Tag

    Szomorú vasárnap

    Ideje leülnöm és számadást tennem,

    magamnak magamról és mindenről mit tettem.

    Leltárt készítenem és selejteznem, ha kell,

    mert hiába várok választ, senki sem felel.

    Púp vagyok saját hátamon,

    évtizednyi fájdalom vállamon…

    a nevetések mögé rejtett gyötrelem…

    a hátrahagyott mindent elsöprő szerelem…

    a semmit sem érő türelem…

    a valóságtól való félelem…

    magam sem tudom van-e megoldás,

    vagy csak felesleges önmarcangolás,

    hiábavaló vallomás

    e kétségbeesett számadás.


    A mosoly, idővel vigyorrá lett

    és évek szálltak el fejem felett.

    Fuldoklom, saját kezem állt görcsbe nyakamon,

    de szorításom nem enged, így állva bosszút magamon.

    Féltem átgondolni, csak töprengtem azon,

    hogy hová lett az a bátor amazon,

    ki sosem vett fel védekező vértet,

    hagyta veséjébe taposni a térdet,

    és hagyta, hogy fájjon az összes szúrás,

    hősiesen tűrte, hogy meg ne tudja más…

    Most hang nélkül üvöltök értelmetlenül,

    feszít a kín, rettegek mélyen legbelül,

    csak kiírom magamból a nyomasztó sérelmet,

    bár magam sem látok benne már értelmet…


    A magányos sírás medret vájt arcomra,

    hiába emlékezem minden harcomra,

    buzdítás helyett inkább tönkretesz.

    Már nem érdekel, hogy holnap mi lesz.

    Négy évtized alatt élnem nem sikerült.

    Elvesztek a rózsaszín álmok, erőm végleg kimerült.

    Az értelmetlen küzdelmet, és önmagam feladom…

    nem marad utánam más, csak egy apró sírhalom.
     
    GadMar és rituevu kedveli ezt.
  4. Genialis

    Genialis Állandó Tag

    Ébredések


    Csodálkozom , milyen
    furcsa az élet,ha figyelve,
    tudatosan éled,meglepődsz
    a hatáson: az élő adáson...
     
  5. GadMar

    GadMar Állandó Tag

    Tavaszi szél

    Suhanj a fák meztelen ágai közt,
    fújd el jéghaját, örül az Öreg Hölgy,
    hozd el mindazt, ami Nekem Veled jön.

    Napnak ragyogását, patak csobogását,
    virágnak illatát, fának bimbózását,
    madár trillázását, méhek kirajzását.

    Ég kékjét, fű zöldellését,
    eső, zápor eredését,
    fecske, gólya fészkelését.

    Föld fagya felenged,
    hóvirágmezőt rejt,
    légy Te is szeszélyes!

    Fények, felhők,
    erdők, mezők,
    hé, ébresztő!

    Három Cimbora, áradás sora,
    moha, ibolya, szivárvány csoda,
    dombon Jézus sorsa, hív a holnap!
     
    rituevu kedveli ezt.
  6. baggins

    baggins Vendég

    Vas vers

    Vas árnyékok
    Vas fények
    Sivatagi vas lények
    Vas pofákban vas fogak
    Vas szívekben vas szavak
    Vas világban vas béke
    Vas mezőkön vas kéve
    Vas szobában vas ember
    Vas falak közt ébred fel
    Vas körmömet vas éjben
    Vas húsodba bevésem
    Vas korszaki szerelem
    Vas húsnak vas gyötrelem
     
    rituevu és GadMar kedveli ezt.
  7. baggins

    baggins Vendég

    Hullámzás

    Bűneimben, s bűneidben
    Meggyötörve, s felemelve
    Múlt és jövő ölelkezik
    Általad, és általam lesz
    Örök éltű szép szerelme
    Szép szerelme teremtésnek
    Szép szerelme elmúlásnak
    Égessen, vagy megfagyasszon
    De soha se langyosítson
    És hamuvá sose váljon
    Lelkünk űzze égi szikra
    Fel egész a csillagokba
    És onnan le sose hulljék
    De ha mégis, legyen az szép
    Ég és föld közt tiszta tűz ég
    Tiszta lángból font koszorút
    Fejünk köré magunk fonjunk
    Ne csak egyet, fonjunk százat
    Mutassuk meg a világnak
    Nem fakít minket a bánat
    Úgy szerettem, úgy szerettél
    Rám fonódva melengettél
    Sarkamtól az ajkamig
    Elgyengülve karjaimban
    Nem is egyszer, nem is kétszer
    Hajnalig, de hajnalig
     
    rituevu és GadMar kedveli ezt.
  8. baggins

    baggins Vendég

    Nyárutó

    Mikor sok-sok éve megbántott
    sajgó lélekkel elmentem Tőled
    valamit elvettél belőlem, vagy
    talán én hagytam ott Nálad, nem tudom

    Hiányod ott volt minden
    ki nem mondott szóban,
    el nem sírt könnyben,
    minden tavaszban, és
    ott volt minden őszben.

    Konok napjaim tagadtak meg téged
    önön magamtól szüntelen,
    nem hittem, hogy egyszer
    lesz majd folytatás

    Egy forró nyárutó, mely most
    más lett, mint a többi, egy
    elsuttogott szó, és tíz kegyetlen
    vissza nem hozható esztendő

    Elmondani csak álmainkban mert
    szavak most elénk jönnek,
    visszakérik, visszaadják amit
    akkor elvettünk egymástól ostobán...
     
  9. baggins

    baggins Vendég

    Sámándob

    A csillagképek alig változtak azóta
    hogy az első ember felnézett az égre
    elődünk az ősi ég alatt nem tudta,
    de élte - mi már csak sejtjük milyen a béke

    Ha néha elhal az éjben
    a távoli város örökös zúgása
    távoli tűz fényét látom és
    fülembe hangzik a sámándob kongása

    Sorra halnak el a kérdések szánkon
    sorra zárulnak be az ablakok
    falak emelkednek fel az égre
    köztük a magány én vagyok

    Jeltelen sírban forog a béke
    a rendet a félelem tartja fenn
    agyarak, s karmok törvénye
    gombafelhő árnyékában élem életem

    Árnyékban felnövő virág csak sejti,
    hogy valahol van, s kék az ég
    új, és új Krisztust feszít keresztre
    nap-mint nap az emberiség

    Nemsokára itt a hajnal
    a város zúgása feléled
    elnyeli a sámándob hangjait és
    börtönébe megint bezár téged
     
    rituevu kedveli ezt.
  10. rituevu

    rituevu Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Elolvastam az utóbbi verseidet és nagyon tetszett. Gondolkodtál már azon, hogy esetleg kiadatod? Vagy ezen már túl vagy?
     
    GadMar kedveli ezt.
  11. baggins

    baggins Vendég

    Nem gondolkodtam rajta. Nincs annyi versem, hogy akár csak egy kisebb verseskötetet megtöltene. És persze egy Juhász Gyula sem vagyok. De köszönöm, hogy elolvastad őket.
     
    rituevu kedveli ezt.
  12. rituevu

    rituevu Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Juhász Gyula sem úgy kezdte, hogy a "JUHÁSZ GYULA". Mindemellett gratulálok a verseidhez, nagyon tetszettek.
     
  13. baggins

    baggins Vendég

    Köszönöm szépen. Juhász Gyula sem így kezdte az biztos, de én már elmúltam hatvan éves, és egész életemben írtam kb 200 verset, amiből nagyobb nyilvánosság számára megmutathatónak ítélek kb húszat. :)

    Ezek közé tartozik még például ez:

    Emelj magadhoz

    Emelj magadhoz
    hisz oly régen vártalak
    Emelj magadhoz,
    érezzelek, lássalak

    Emelj magadhoz
    nyisd fel elvakult szemem
    Emelj magadhoz
    mozdítsd megfáradt kezem

    Emelj magadhoz
    és mutasd az utat
    Emelj magadhoz
    hogy feledjem a múltat

    Emelj magadhoz,
    mikor már senki sem emel
    Felelj szavamra,
    mikor már senki sem felel
    és
    Emelj magadhoz
    ----------------------------------------

    Esetleg ez: - Sajnos ma is aktuális, bár akkor írtam, amikor a vietnami háború volt.

    Csend a végtelenben

    Csend van most a végtelenben
    Hol az ég a Földdel összeér
    Vagy még sincs csend?
    Csak nem hallatszik idáig?
    Végtelen lüktetés
    A Föld szíve dobog
    A végtelen mögött egy anya sír
    Siratja halott gyermekét
    Kit bomba tépett szét
    Hol az ég a Földdel összeér
    Üvöltve vág le a magasból
    A fém ragadozómadár
    És hol halált hozó tojása földet ér,
    Ott vörösre festi az eget a vér
    Gyerekek vére,
    Kik csak most születtek
    Anyák vére,
    Akik már szerettek
    Szüzek vére
    Akik most megestek
    Embereké
    Akik szénné égtek
    Csend van a végtelenben
    Vagy mégsem?
    Hallgasd a Föld szívének dobbanását
    Értük dobog,
    Értük, kik szenvednek,
    És várják, hogy segíts
    ---------------------------------------------------------------

    Búcsúzás

    A szív, melynek dobbanásait
    kilenc hónapig, s még utána is
    sokáig közelről hallottam
    most végleg elcsendesült.
    Ellobbantak a nyár villámai,
    surranva elszaladt az ősz is.
    A lemenő nap arcát elrejtik
    arany s lila felhőfátylai az égnek.
    Kezed végleg elengedte kezem,
    megfogni nem tudom többé már.
    A lélek kiszállt, s lassan eltűnik
    a január hideg párái közt.
    A fehér utakon lábaid nyomát
    csendben lepi be
    a puhán lehulló szűz-fehér hó.
     
    Jártó Róza, GadMar és rituevu kedveli ezt.
  14. korhely1

    korhely1 Állandó Tag

    Kedvesem,

    amikor elköszöntem,
    önfeledt dolgaikba
    merültek éppen
    a halkszavú fák,
    fecsegő forrásvizek,
    a veszendő nyájakon
    tűnődő rétek, és fent
    a sziklabérc zord
    tekintete, hófoltot
    dajkálgató dombhajlat
    álmán őrködött.
    Búcsúzóul, ints nekik..

    Mielőtt elmégy, nézd át,
    mi maradt.. Vedd karodra
    azt a kiskosár tavaszt,
    amivel betoppantál
    hozzám huncut komolyan,
    és naponta kék
    kendőbe függönyözted
    a fekete űrt.
    Más értékem nem akad.

    A kertünkkel ne gondolj,
    legyen örökké, ami
    szemünkben maradt..
    Vigyázón égi táját,
    néha ránéz majd a Nap,
    cseréli mindig
    a virágokat, könnyű
    felejtéstakaróval
    betakargatja
    még egyszer, jó melegen
    az elmúltakat.

    Beszélgetni, fogsz velem?
    - tudod, jól van, ha én csak
    hallgatok. Olykor,
    gyöngéden megsimogat
    egy révedő gondolat,
    amíg mögötted a csönd
    vidéke, besorolva
    a hegyhátak alkonyi
    körmenetébe, lassan
    elmarad.

    Az út ha egyszer még arra vinne,
    a hegyek mögött rejtőző völgybe,
    vagy sokára, hallanál felőle,
    mosolyodj el, ahogy én láttalak..

    /korhely/
     
  15. korhely1

    korhely1 Állandó Tag

    Csacsinógató

    I.
    Te, buta kis Esel,
    mi baj, hogy csak nézel?
    Gyere át a vízen,
    zöldebb itt a Wiese!
    Selymes szálú, üde Graß
    vár, ha ide átugrasz!

    II.
    Isti, Pisti istígen!
    Luäge Leute!
    Lejt-e?
    Hazaérni nemigen
    fogunk másként
    heute!

    III.
    Te, kis Esel, mit nézel?
    - a rúd kihajt-e heute?
    Forogjon az a Wagenrad,
    - hogy a kocsirúd vágjon rád!

    IV.
    Mondom is neki: te, Snecke!
    más szamarat keressek-e?
    Ez a szürke, olyan langsam,
    azt se tudom, mijét húzzam

    - fülét vagy a farkát-e?
    Ingyenes a Fahrkarte
    annak, aki haza tol
    szamarastól, kordéstól!

    Ha jön ilyen Leute,
    nehogy megszólalj, te!

    Megszalajsztotta egy Neigen,
    és faképnél hagyott engem!
    Utolérni nem megy könnyen,
    hiába a futás Können,
    megugrott az alamuszi,
    kordét húzni végül muß ich!

    V.
    Csacsi füle ferde,
    jobb volna egy Pferde!
    Otthon lennék régen,
    nem kap el a Regen,
    nem lennék egy ázott ürge,
    itt a vége, wiederluäge!

    /korhely/
     
    Jártó Róza és GadMar kedveli ezt.
  16. Horvath.Sandor

    Horvath.Sandor Állandó Tag

     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  17. zsici

    zsici Állandó Tag


    Kóródi Ágnes: Szabad lélek

    Én hiszem azt, hogy a lélek halhatatlan.
    Egy bilincs vagy rablánc meg nem kötheti.
    Én hiszem azt, s ebben hitem hajthatatlan,
    hogy szabad szárnyát senki sem törheti.

    Mint homokszem, mi ott van a végtelenben,
    a képzeletnek sem szabható határ.
    Szavaimnak, mik nyílnak az értelemben,
    hitet adok, akár daloló madár.

    Szabadon szárnyalok, szabadon lázadok,
    szabad akaratból könnyemmel áztatok.
    Szabadon szeretek, szabadon nevetek,
    szabad akaratból rabod is lehetek.

    Hiszem azt, hogy az utamat én választom,
    s a fény felé tör, mint kúszó virágszár.
    S ha meggörbül is, hát magam megtámasztom,
    és nem húz hátra semmilyen kantárszár.

    Én tudom azt, hogy a hitem mélyről fakad,
    hogy minden ember szabadnak születik.
    Test, a lélek s a haza is akkor szabad,
    ha szabad szívvel, igazul vezetik.

    Szabadon szárnyalok, szabadon lázadok,
    szabad akaratból könnyemmel áztatok.
    Szabadon szeretek, szabadon nevetek,
    szabad akaratból rabod is lehetek.
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  18. zsici

    zsici Állandó Tag

    Kóródi Ágnes: Egy tajtékos nap

    Kavarog a puha szellő,
    örvénylik szép csendesen,
    titkos tánca, mi szökellő,
    elpihen a réteken.
    Lebbenti a fűszoknyákat,
    elfésüli ráncait,
    zengő napnak pacsirtája
    őrizgeti lányait.
    Harsan az édes dallama,
    adja a ritmust szépen,
    zendül a kék ég karnagya,
    áll a víg bál a réten.
    Ritmusra lebben a szél is,
    dúdolgatva száll tova,
    jókedvű, s bólint a kőris,
    ámulva int a moha.
    Tovább libben kék ég felé,
    édes felhőt terelget,
    kergeti őt vén nap elé,
    s ígér neki szerelmet.
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  19. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    2014 évben Ausztráliában megrendezett Vanda and Young dakversenyen részt vett alkotásom:

    Jártó Róza

    Anya! Nézd, egy szép virág…

    (Rejtélyes világ)


    Rejtélyes világ az élet világa,

    ha a lelked fogva tart...

    Kitörni onnan hiába vágysz,

    börtönöd örökre fogva tart.


    Értelmed semmi, lépted suta,

    indulnál, de nem lehet.

    Marasztal az oxigén-hiányos

    léted, számodra nincsen akarat.


    Akarat, minek? Látszatra semmi,

    az élet mégis ünnepel:

    mert láttál egy szép virágot,

    amely nagy fényben tündököl…


    – A..a! .é.., e.. ..é. .i.á. – mondod,

    mert a nyelved nem forog.

    Az anyai szív érti, ki mindent érez,

    s lelke csak titokban zokog.


    Jártó Róza



    Roza Jarto:


    Mysterious world

    (Mom! Look, a beautiful flower...)



    The world of the life is mysterious,

    If your soul restrains you...

    You can't escape from it,

    Your obligation restrains you.


    You don't have mind, your footstep is unready,

    You could go, but you can't,

    Because lack of oxygen[1] you stay

    where you are; there is no volition for you.


    Volition? Why? Seemingly nothing,

    But the life is celebrating,

    You saw a nice flower,

    What was just shining and shining...


    .a-a.! .u-u., e .u.i.u. ..a.e-e. – you say,

    Because your tongue doesn't work.

    The maternal heart feels and understands,

    Its soul just cries in secret.


    [1] lack of oxygen at birth
     
    Utoljára módosítva: 2015 Július 27
    Kicsi Fecske és GadMar kedveli ezt.
  20. Horvath.Sandor

    Horvath.Sandor Állandó Tag

    Petőfi halála

    Elhagyott a szabad ifjúság -
    Ó jöjj velem, ne hagyj magamra!
    Ez pusztulás. Beteg világ,
    És facsarj hűs citromlevet,
    Ha hallasz rólam jajkiáltást!

    Ha fáj az édes hallgatás?
    Rajzolj meseszép, hószín hattyút,
    Fényes napívet, parabolát,
    Jég-szirten járó, vámpír mélyút,
    Jelölj meg értem minden órát!
     

Megosztás