AZ ALVILÁGI FOLYÓK TITKA 1. ALVILÁGI FOLYÓK A GÖRÖG MITOLÓGIÁBAN A görög mitológia alvilágában hat folyó található. Ezek a Sztüx (Styx), Akherón (Acheron), Flegetón (Phlegethon), Kókütosz (Cocytus), Eridanosz (Eridanus) és Léthé (Lethe). Közülük a Sztüx (gyűlölt) az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyó, amely kilenc kanyarulattal fut az alvilág legmélyére. Oda, ahol Hadész palotája emelkedik egy óriási mocsár közepén. Ide tart még az Akherón (örömtelen) folyó, melynek két mellékfolyója a lángoló hullámú Flegetón (égő) és a jéghideg vizű Kókütosz (jajgatás). Két további folyó a Léthé (feledés), melyből a holtak lelkei azért isznak, hogy elfelejtsék földi életüket, az elkövetett rossztetteiket és megtisztuljanak, valamint az Eridanosz (emlékezés), melyből azért kell inniuk, hogy emlékezzenek a földi jótetteikre. A mitológiában minden folyó egyben istenség is, aki megszemélyesíti a hozzá kapcsolódó tulajdonságot. Sztüx istennő Ókeanosz és Téthüsz lánya, Pallasz felesége, négy gyermekük Zélosz, Niké, Kratosz és Bia. Sztüx és családja a Titanomakhia idején elsőként állt Zeusz mellé, ezért jutalma az lett, hogy a legerősebb és legszentebb eskü, amit csak az istenek ismernek, az ő nevét idézi. Az istenek a Földre, az Égboltra és a Sztüx vizére esküsznek, s aki megszegi a folyó nevére tett esküjét, annak innia kell a vizéből. Ettől kilenc évre elveszíti a hangját és csak a tizedik esztendőben térhet vissza az istenek karába, az Olümposzra. Styx folyó Sztüx nevét viseli a vizet gondozó naiasz nimfa is, akinek alakja gyakran összemosódik az istennőével. A Sztüx folyó az alvilág első állomása, aminek csodálatos varázsereje van. Aki megmártózik benne (mint Akhilleusz) az halhatatlanná válik. Ezen a folyón dolgozik Kharón révész, aki csónakjával a holtak lelkét szállítja a túlvilágba, ahol eldől a sorsuk. Az igazak Elüszionba, a vétkesek Tartaroszba kerülnek. Kharón egyébként Erebosz (az örök sötétség) és Nüx (az éjjel) fia, akik testvérek és Khaosz gyermekei. Akherón Gaia fia, aki a gigászokat segítette az istenek elleni harcban, ezért lett belőle büntetésül folyó az alvilágban. Felesége Orphné a sötétség nimfája, fia Aszkalaphosz, akit Démétér bagollyá változtatott. Léthé Erisz (viszály) lánya, a feledés istensége. Testvérei Thanatosz (halál) és Hüpnosz (álom). A többi istennőről nem találtam feljegyzéseket, számos lexikonból még a puszta nevük is kimarad sajnos. 2. A FOLYÓK NEVÉNEK IDŐFIZIKAI JELENTÉSE Ha a görög mitológiára úgy tekintünk, mint ezoterikus titkokat hordozó ősi tanításra, akkor rögtön feltűnik, hogy az alvilági folyók azonosak az időfizikában a téridő rétegeket elválasztó szeparátorokkal. Ezek különítik el a párhuzamos téresszenciákat, valamint a 3D-s evilágot a 4D-s túlvilágtól. Fizikai szerkezetüket tekintve hasonlóak a nemtér-nemidő réteghez, mivel bennük idősemmi található. Az összefüggés egyértelmű, az okai pedig messzire vezetnek a történelem homályába. Különös módon a görög mitológiában szereplő nevek és a hozzájuk kapcsolódó tulajdonságok közti logikai összefüggés csak akkor érthető meg, ha magyar nyelven vizsgáljuk a szavak időfizikai jelentését. Az évezredek alatt persze jócskán megváltozott a szavak többsége, főleg a kiejtésbeli torzulások és a pontatlan átírások következtében, de a magyar nyelv szótagrendszerének ismeretében még mindig visszafejthető a többségük. Ezt persze csak azután fedeztük föl, hogy más utakon már eljutottunk a teremtés titkainak megismerésében egy bizonyos szintre, ahol föltárultak előttünk az isteni tudás ezoterikus mélységei. Az alábbiakban ebből a tudásból teszünk közzé néhány érdekes részletet azok számára, akik szeretnének alaposabban is foglalkozni az ókori mítoszok és a teremtésfilozófia közti összefüggésekkel. A Sztüx (Styx) folyó magyarul lehetett egyrészt az x = ksz = gz kiejtés átírása miatt Sztügz: Tűz (tachion) folyó eredetileg, másrészt az ü = y = i átírás miatt a Sztigz: Tíz (okforrás) folyója. Időfizikailag mindkét változat korrekt és érthető, a nemtér-nemidő rétegre és az őskáoszra egyaránt vonatkoztatható. Fogalma a kereszténységben Tisztítótűz néven maradt fenn, mivel a tíz okforrás tűz típusú hullámterei tisztító hatásúak a belekerülő lelkekre nézve (informetriailag). Lásd bővebben a lélektannal foglalkozó publikációkat. Az Akherón (Acheron) folyó magyarul lehetett egyrészt a kh = k átírás miatt Akerón: Akeren (A-keren) folyó eredetileg, másrészt a ch = h átírás miatt Aherón: Aheren (A-helyen) folyó. Egyes nyelveken ezt Aseronnak ejtik, ami magyarosan az Aszeren-nek felel meg (szer = hely). Az A-keren: Atya-körön folyó az Atya körül van, tehát körbeveszi az Istent (téridőt). Régi nevén ezt mi Ahunnak hívjuk inkább, melynek népe a benne utazni (térugrást végezni) tudó hunok, akik több, mint 6000 éve költöztek be a Földre, más bolygókról áttelepülve ide. A Flegetón (Phlegethon) folyó magyarul valószínűleg Flag-aton: Flag-atyán lehetett, azaz lobogó Atya, pontosabban az Atya lobogása. Angolul a flag zászlót jelent, de bölcsebb lenne inkább lobogónak fordítani, mivel épp úgy mozog a szélben (áramló levegő), mint a tűz. Latinul a flagellum ostort, korbácsot jelent, ami szintén lobog, csattan a levegőben. Erről árulkodik a flagráns szó is, ami nem csak nyilvánvalót és szembeszökőt jelent, hanem csattanósat, meggyőzőt, vakmerőt, égetőt (baj), lángolót és kiáltót (igazságtalanság) is. Nyilvánvaló ezek ismeretében tehát, hogy a Flegetón folyó hullámai égnek, lángolnak, mint a tűz. Ez persze transzcendens égi tűz, semmi köze holmi oxidációhoz, így a belekerülő lelkek sem égnek benne szó szerint, sokkal inkább pszichikailag érzik égőnek a helyzetüket a pokolban. A Kókütosz (Cocytus) folyó magyarul valószínűleg az ü = y = i átírás miatt Kókitusz: Kó-két-usz folyó lehetett. Japánul a kó szájat jelent, a szó forrását, az usz pedig, mint tudjuk a rovásírásunkból az egyetlen ly-nal kezdődő szavunkat, a lyukat jelenti. Tehát ez vagy a két lyukú forrás folyója, a Bindu (két Mandu) vagy a két forrás lyuka, a két Teremtő okforrás (Atya és Anya), akik maguk is Binduk. A Kókütosz vize a Flegetónnal szemben jéghideg, így az ebbe kerülő lelkek rögtön jajgatni kezdenek. A nemtér-nemidő hidegsége fizikailag abból adódik, hogy sem anyag, sem fény nincs benne, ezért hőtani szempontból abszolút hidegnek tekintendő. A lelkek jajgatása pedig annak a következménye, hogy az idősemmiben nincs fény, anyag, gravitáció, sem bármiféle mérhető változás az idő meghatározásához. Nincsenek tájékozódási pontok, ezért rendkívül nehéz (de nem lehetetlen) benne térbeli irányokat kijelölni a navigációhoz. Az ide kerülő lelkek kellő tudás híján képtelenek önerőből kijutni a sötétségből, így maximum kiabálhatnak segítségért, hátha egy angyal kihúzza őket. Az Eridanusz (Eridanus) folyó magyarul valószínűleg: Ér-id-an-usz: Ér az idős égi lyukig, pontosabban az idős égi lyukig érő lehetett. Az idős égi lyukat, azaz időforrást magyarul inkább Öregistennek mondjuk. A nemtér-nemidő hullámtere azért ér az Öregistenig, mert tartománya a létezés határáig terjed kifelé. Jóval túl a téridő hullámterén, egészen az okforrásokig, akikből kiárad. Az Eridanusz azért az emlékezés folyója, mert a forráspontok által kibocsátott időhullámok modulációja a végtelenségig megmarad, s ezzel megőrzi a forrásra jellemző információ tartalmát. Ezek az időhullámok az idősemmiben is éppúgy tovább terjednek, mint a téridőben, mivel a terjedésükhöz nincs szükség közegre. A túlvilágon a lelkeknek a jó tetteikre azért kell emlékezniük, mert ezek azok a hasznos információk, amiket érdemes megőrizniük és tovább vinniük a következő életükbe. A Léthé (Lethe) folyó magyarul: Léte, a létezés folyója. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a létezés egy dinamikusan változó, áramló, mozgó közeg, maga az idő. A lelkeknek azért kell a vizéből inniuk, hogy elfelejtsék az életüket, főleg azokat a rossz tapasztalatokat, amik megmérgezik a szellemet és akadályozzák a továbbfejlődésében. Csak ezután tudnak visszatérni a testben élők világába, azaz tiszta lappal, letörölt feltudattal reinkarnálódni. Magyarul erre mondjuk azt, hogy az idő minden sebet begyógyít és elfeledteti velünk a rosszat. 3. TOVÁBBI ISMERETEINK AZ ALVILÁGRÓL Az akashából szerzett ismereteink szerint a nemtér-nemidő zónán keresztül közlekednek az emberi (és állati, növényi) lelkeket szállító szubanyagi lélekűrhajók, amiknek egy-egy istenség (angyal, isteni lélek) a kapitánya. Ezek a járművek nem csak a dimenzióvilágok közti lélekfuvarozást végzik, hanem a szomszédos csillagrendszerek között is járnak szükség esetén, amolyan távolsági űrbuszjáratokként. Ott használják őket, ahol nincsenek kiépített térablak állomások az átkeléshez. A térablakok a misztikában és a halálközeli élménybeszámolókban fénykapuként, fénybe vezető alagútként jelennek meg többnyire. Mivel a nemtér-nemidőben csak a szerinóval rendelkező lények vagy járművek képesek megmaradni és térugrást végezni, ezért a teremtmények nem képesek önállóan átkelni rajta. A szállításukról így ezek a csónakos angyalok (Kharónok) gondoskodnak. Egyes leírások szerint Kharón nem a Sztüxön, hanem az Akherón folyón viszi át a lelkeket, ami logikailag annyiból pontosabb, hogy Kharón neve eredetileg Kherón volt, az A-kherón alapján. A neve magyarul Kerón, azaz Keren, Koron vagy Körön, mert ő a kerengő, aki oda-vissza jár körbe az időfolyón (kor) keresztül. Az alvilág bejáratát a három fejű kutya, Kerberosz őrzi, aki Tüphón és Ekhidné szörnyeteg fia. Nyaka körül kígyók tekeregnek, farka sárkányfejben végződik. Nevét ma magyarul inkább így mondanánk: Körbe-ér-usz. Nyilvánvalóan egy ciklikus időrendszerről van szó, erről árulkodnak a tulajdonságai. Valószínűleg azért három fejű, mert az időhurka vagy triális rendszerként működik (triász szerinó) vagy a rendszerének keletkezése három forráspontból indul (hármas felhasadással). A jelenlegi ismereteink szerint az anyagi részecske (neutron) keletkezése indul hármas felhasadásból, ezért logikusnak tűnik, hogy a Hádészról szóló mondai leírások valójában az anyagi részecske tulajdonságaira vonatkoznak. Ezt az is alátámasztja, hogy a túlvilágon a 3D-s anyagi világot hívják alvilágnak vagy újabban pokolnak. Ebben az esetben Kerberosz az időtartály felszínjelenségét kialakító THZ lesz, míg az alvilágba érkező holtak lelkei a fotinók (fénylények). A hármas struktúra megjelenik még a három alvilági bíró személyében is, akik a holtak fölött ítélkeznek, valamint a Moirák személyében, akik a végzet (sors) istennői. A három bíró Aiakósz, Minósz és Rhadamanthüsz, míg a három Moira (magyarul: most-ra, mustra) Klóthó (aki fonja az élet fonalát), Lakheszisz (kockavető azaz a véletlen generátor) és Atroposz (aki elvágja az élet fonalát). A Hádész szó egyébként magyarul Ád-ész, azaz eszet adó vagy Ész adta világ. Egyrészt, mert a balos csavarodású, női időrendszereket (anyag) nevezzük Észnek, míg a jobbos csavarodásúakat (energiakvantumok) Ásznak, másrészt mert az alvilágban szenvedve garantáltan megjön az esze minden léleknek, ahogy szembesül önnön bűneivel, amik ide juttatták. Ennek megfelelően a Bibliában az első emberpár (Á-dám, É-va) azért lett száműzve a paradicsomból (mennyország) az anyagi világba (alvilág), mert ettek a tudás fáján (Életfa) termő almából (információból) és ezért eszesek (ítélkezők, különbséget tevők) lettek. 4. ÖSSZEFOGLALVA A hat alvilági folyó elnevezése az ókori görög mitológiában egy olyan többszörösen összefüggő és egyértelműen redundáns logikai rendszert tükröz, ami csak magyar nyelven fejthető meg, a teremtés működésének ismeretében. Mindegyik név a nemtér-nemidő zóna egy-egy fizikai tulajdonságára utal, vagyis nem önkényesen, hanem szigorú szabályok szerint lettek kialakítva magyar szótagokból. Ahogy szinte az összes ógörög szónak is magyarul találhatjuk meg csak az eredeti értelmét és jelentését. Lásd még: A hellén mítoszok időfizikai jelentése és a Hellász földrajza és az időfizika című írásokat. Bárki vagy bárkik hozták is létre tehát a hellén mitológiát, pontos terv szerint jártak el, magyarul gondolkodtak és pontos ismereteik voltak az univerzum szerkezetéről. Kozmológiájuk és fizikájuk egyértelműen jóval fejlettebb volt a mai hivatalos tudomány szintjénél, hisz ismerték az időforrásokon alapuló teremtést. A jelenpontot ezért hívták atomosznak, azaz atyóm-usznak, mert a pont tényleg oszthatatlan, ellentétben azzal a komplex részecske halmazzal, amit a mai fizikusok hibásan atomnak neveznek. Még csak most kezdünk eljutni odáig, hogy esélyünk legyen megfejteni a görög mitológiában elrejtett és az utókorra átörökített hatalmas tudást. Gyakorlatilag kizárható, hogy egy ilyen gondolati rendszer véletlenül alakulhasson ki. Az ókori helléneknek tehát vagy profi sámánjaik voltak, akik bejárták az univerzumot és feltérképezték azt vagy a jósaikon, médiumaikon, prófétáikon keresztül jutottak hozzá ezen ismeretekhez a szellemi világból. De nem zárható ki a földön kívüli eredet sem vagy az, hogy Egyiptomból, a hunoktól, netán Atlantiszról szerezték a tudást. Az igazságot talán sosem fogjuk megtudni. Az mindenesetre régóta közismert, hogy Akhilleusz és Odüsszeusz egyaránt hun íjat használtak, amit felhúrozni csak nagy erőfeszítéssel és különleges technikával lehet. A hunokkal való szoros kapcsolatot az is mutatja, hogy nem csak a görög személynevek, istennevek és földrajzi nevek, de számos más szó is egyértelműen hun eredetű, azaz magyarul van értelme. A görögök tehát igazából a távoli rokonaink közé tartoznak, kultúrálisan és nyelvileg legalábbis. Reméljük, ezzel a kis írásunkkal sikerült felkeltenünk sokak figyelmét a görög mitológia ezoterikus tanításai iránt. Nem lesz könnyű minden titkot megfejteni, hisz a történelem folyamán nyilván számos ponton sérült az információ. Elvesztek egyes leírások, másokat megváltoztattak vagy önkényesen hozzátettek oda nem illő dolgokat a leszármazottak. Némi segítséget jelenthet a teremtésfilozófiai logika alkalmazása a visszafejtés során. Az például, hogy míg a férfi nevek többnyire -usz, -osz, -ész, -ász végződésűek, addig a női nevek -na, -né végűek (ahogy mi is a feleség nevénél használjuk a -né végződést). Mindenképpen érdemes tehát foglalkozni a mítoszok tudományos igényű visszafejtésével, hisz ennek segítségével juthatunk előbbre a saját tudásunkban is. A munka még éppen csak elkezdődött, rengeteg a tennivaló, így bárki beszállhat és dolgozhat a feladaton. A témával kapcsolatos cikkeket várjuk az Eseményhorizont postaládájába. Készült: 2008.01.09. Másolat:
http://esemenyhorizont.uw.hu/2008/ezoter/folyok.html Érdekessége sikerült a nem-tér időben járnom már, próbáltam és meséltem már?
