Isten megismerése és a tudatosság /részlet Palavics Józseftől
“Ő pedig monda nékik: Annak okáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.” (Máté 13:52)
.......
"De vissza a témánkhoz, az Isten Országa felől való megtaníttatás, annak a megértése, hogy ki vagy Életet visz beléd, megelevenít téged.
Többé nem egy Könyvben hiszel (kérlek ne értsed félre, nem a Biblia ellen beszélek, egy rossz hozzáállásról amiről Jézus is beszélt) hanem megelevenedik benned az Élet, Te magad, és érzed, hogy élsz, hogy boldog vagy, hogy veled az Isten a menny, és ide nekem az elefántot is. Én így élem meg ezt, és tudom velem együtt sokan mások is. Amikor így vagy, akkor jöhet a régi és az új is,
nem félsz a szavaktól, a formáktól, mert látod a lényeget. A lényeg ott benned világít, az Élet, az az Élet, ami megvilágít minden embert.
Isten megismerése és a tudatosság is ilyen
ó és új.
Nem azt akarom mondani, hogy Isten régi, és egy újjal le kell cserélni. Azt szeretném megmutatni, hogy lehetséges, hogy az új, őszinte tudomány ugyanazt kezdi feltárni, elérni, leírni, amit a régi, de ma is érvényes (releváns) hit alapú megközelítés.
-
Van olyan szemlélet, amiben az új, tudományos felfedezések (sokuk lassan 100 éves lesz) úgy jelennek meg, mint amik veszélyeztetik a valóság hit alapú megközelítését, sőt van, hogy kifejezetten ördöginek tartják (pl: aki ‘hisz’ a kvantumfizikában, a jó ember nem lehet, mintha a kvantumfizika is vallás lenne.
Az utóbbi időben egyik leginkább előtérbe kerülő tudomány terület a tudat, és a tudatosság kutatása, értelmezése.
-
Egy hívő könnyen azt hiheti, hogy a tudomány le akarja Istent cserélni. Biztosan van ilyen próbálkozás is, ahogy a különböző vallási ideológiák is ‘harcolnak’ a hívekért, hogy az ő elképzelésükben higgyenek így lehetnek ilyen ‘tudomány-vallás’ ideológiák is.
-
Kérlek, gondolj csak bele,
ha valami lecserélhető, változtatható, akkor az csak egy név, forma, de nem örök, mozdíthatatlan valóság. A Valóságot, Istent sem lehet lecserélni, a szavakat igen, de ez nem változtat a lényegen, szóval ettől ne félj, de nem erről akarok beszélni.
Én csodálatos, és örvendetes dolognak látom, hogy jelenleg a tudat és a vele kapcsolatos dolgok kutatása (ami nem agykutatás) az egyik haladó tudomány a világban. Ennek a területnek az egyre jobb felfedezésében látják sokan az emberiség fejlődésének a zálogát (majd kiderül).
Mi is ez, és hogy jön a tudatosság Isten megismeréséhez?
Különbség van a tudás és a tudat vagy tudatosság között. Lehet, hogy sokszor keverjük, és azt gondoljuk akinek tudása van, az tudatos is, de ez nem így van.
Ezért lehet, hogy egy egyszerű józan paraszti ésszel rendelkező ember, aki lehet, hogy nem tud emailt sem küldeni, mégis boldogabb, teljesebb életet él, egészségesebb kapcsolatai vannak, tudatosabb, vagy bölcsebb (ez is ugyan az), mint aki érti pl: a kvantumfizikát.
Ugyanez igaz Isten ismeretére is.
Istent valóban ismerni nem egy tudás (sokan úgy hiszik az), hanem a tudat, a tudati szint emelkedése (szellemben és megigazultságban imádni), mindjárt kiderül miért. Amikor Isten ismeretét egy tudásnak gondoljuk, azt akarjuk, hogy az emberek azt a speciális tudást sajátítsák el, különben nem ismerhetik meg Istent.
Ez igaz lenne akkor, ha Isten ismerete csak egy tudás, ismeret lenne. Ilyenkor ragaszkodunk a szavakhoz, formákhoz, és kizárjuk, elutasítjuk, vagy lehúzzuk a miénktől eltérő szavakat, formákat. Fontosak a szavak, de csak eszközök, nem a végcél. Az én beszédeim szellem és Élet, ez a végcél.
A tudatosság, tudat, pontosabban a tudatos szó a latinban a ‘conscius’, ahol a ‘con’ együtt, a ‘scio’ tudni , vagyis
együtt tudni, együtt ismerni. Ez ugyanaz, mint a Bibliában a görögben a ‘suneidesis’, ahol a ‘sun’ együtt, ‘eido’, tudni, látni, vagyis együtt tudni, látni, ismerni. Ez a szó a megértésre, értelemre, és így fejezik ki a lelkiismeretet is.
Akkor vajon mivel való együtt tudás, együtt látás, együtt ismeret a tudat vagy tudatosság?
Az egyedül Létezővel, a Vagyokkal, Istennel, a Valósággal való együtt látás, tudás, gondolkozás, ez a tudat, vagy a tudatosság.
Vajon nem ez-e a helyesen értelmezett megtérés, a ‘metanoia’, ahol a bennünk lévő Isteni, Krisztusi értelemmel, a szellem értelmével, a ‘nous’-szal összhangba akarunk kerülni, aszerint elváltozni, ‘meta’, meta-nous, vagyis Isten gondolataival, azzal összhangba, ahogy Ő lát?"
Nem elégszünk meg saját létezésünk adottságaival,magasabb létforma után vágyakozunk.
