Az ember mint nagyhatalom birtokosa, sőt az Éden őrzője, önként átadta engedetlenségével a hatalmat Isten ellenségének. Azt szerintem fontos látni, hogy az akkori ember uralkodója volt a földnek. Ezt biztosan olvashatjuk az írásból, akkor is ha tükör által homályosan, csak hitigazságokat jelent ki. Ennek be kellett teljesülnie, mert a jóvőbeli terv, Isten meghívása a társuralkodásra, csak akkor teljesülhet be, ha a mélységek, bukások is valódiak.
-
János 14:30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;
-
1. János 5:19 Tudjuk, hogy mi Istenhez tartozunk, de a világ a gonosz hatalmában van.
-
Hát ez az amit látunk a gonosz hatalmát, ami még a jelen van a világban, de a kihívottak életében már nem. Ott legyőzetett.
-
A szabadakarat tagadása pedig úgy vélem a materialista nézetek felé hajlás következménye. Mert a materialisták is egy darabig élnek az ok-okozati lánc elismerésével, és ebbe nem fér el a szabad akarat mint olyan, hiszen minden oldalról determináltak vagyunk, a keletkezésünktől kezdve.
-
Isten viszont meg tudja teremteni azokat a feltételeket az ok okozati láncok ellenére is, ahol mi választunk, és ez befolyásolja jövőnket. Hatás ér bennünket a mennyből, hatás az alvilágból, és alkalomadtán szabadon döntünk. Persze Ő igazságban eleve elrendelt helyzeteken belül tudja ezt megtenni, ami számunkra érthetetlen dimenzió. Mint az is, hogy ki, hova, mekkora tálentummal, mennyi időre születik. Ezek a kérdések mind felülmúlják a mi gondolkodási rendszerünket. Hiába is próbálják, próbáljuk fixálni, az igazságnak csak egy töredékét tartalmazza az amire eljutunk, ami inkább félrevezető, mint világosságra vezető.
Hiszem, hogy akit Isten megvilágosít, az a korlátait is el tudja fogadni, és megérti, hogy van egy más világ amelynek működését nem szabad úgy elképzelni, mint a miénket.
És vannak olyan dolgok, amelyekről nem tudhatunk.
.
