Jelenleti iv II.

3

2

1

0. Megvan!

Vagyok én is...

Fodor Ákos

"egyetlen percem
sincs, amit elcserélnék
egy másik percért

mi nyomtalanul
eltünt kint: belénk-szökve
rendezkedni kezd

ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen"

/Fodor Ákos/

http://www.youtube.com/watch?v=LqYb0fAi02w&feature=related

Ő a kisfiam. Úgy is megtalálod, ha azt írod be a keresőbe: Robiról

Ez is róla készült:
http://www.youtube.com/watch?v=QVW9ZJRCayc&feature=related
ehhez Fazil Say zongorajátékát választottam: Robival együtt láttuk, tetszet neki, Mózart meg egyenesen a kedvence volt.
Ehhez a videóhoz a "Róbert emlékére"-t kell a keresőbe beírni.

Úgy sem olvassa senki - gondolom.
Tehát itt merészen lehetek bánatos, nem kell szégyellnem....

Robi 19 évet élt. Elindult éjszaka egy pizzáért és soha többet nem ért haza. Viccelődtünk - emlékszem a ruhájára, tekintetére, mozdulatára.
Megállt a szíve a villamoson. Egyedül volt, nem voltam vele.
Pedig én már élesztettem újra embert, dolgoztam intenzív osztályon.
Lepergetem magamban minden nap, hogy hogyan tettem volna.
Egyszerűen mozizok: akkor is, ha nem akarom.

Tehát a youtube-on: "Robiról"
Emberek! Csak 19 éves volt! Most 27.-én lenne 21 éves.
Mit kezdjek én ezzel?

Most már bennem él... vagy bennem van eltemetve?
Teszem a dolgom, senki nem tudja.
Ezt nem értheti meg az, aki nem vesztett már el olyat, aki egészen közeli volt.
Hihetetlen. Hiába telnek a hónapok, mégis úgy ébredek, hogy ez hihetetlen. Ilyen nem történik meg. Robi "nem szokott meghalni".... Hiszen látom magam előtt, ahogy megy, mozog, néz, hallom, ahogy mondja: "anyu, olyan izé vagy..."

Somlyó György:
Mese egy nehéz pillanatról


Nem történt semmi különös.

Előttem az íróasztal, az ablakon túl a koratél szürkésfehére, mellettem a telefon békés zöld szörnyetege most nem is sziszeg rám, nem történt semmi különös.

Minden olyan, amilyen.

Vagy talán éppen az, hogy minden olyan, amilyen?

Vagy az, hogy egyszerre mégis más minden – attól Más, hogy egyszerre teljesen befészkeli magát az, ami éppen olyan, amilyen?

A telefon nem sziszeg rám, a koratél tompa színei ottkünt, mögöttem a könyveim, és minden ugyanolyan, mint egy pillanattal azelőtt, nem történt semmi különös.

Csak éppen ordítanom kellene.

S csak éppen hallgatok.

...Tölts és koccints! a bor vad láza sok gondot megöl: reményt s gyalázatot! Holnap? – Holnapra elsodornak az örök homályba hulló századok. Élet s Halál közt dús gyümölcsbe ért lelkem ágyában sok fanyar miért; csak az Ember maradt örök titok: „Mért él, ha meghal? S mért hal meg, ha élt?” A Nagy Kéz ír s továbbmegy; és a holt egek zúgják a lángoló sikolyt: millió könny egy sort le nem törül, millió jaj egy betűt ki nem olt!

Nyárvégi ég

Nem lehet igaz.
Hogy olyan messze vannak.
Ezek a csillagok.
/Somlyó György/

"Suhant, mint falevél a szélben. Utánanyúltam, avarszőnyeg lett belőle."

"Ha felteszed magadnak a kérdést, akkor már te sem tudod a választ."

"Ki a hideget nem szereti, hóember nem lehet."

"Dolgozni mentem. 10 perc múlva jövök."

"Ha szerelmes vagy, az olyan, mintha bepisiltél volna: mindenki látja rajtad, de csak te érzed a melegét."