Jelenleti iv II.
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
.. és minden reggel keressük az okot arra, hogy kimásszunk az ágyból: valaki azért ébred fel, hogy megcsókoljon valakit; van akinek az első vágya reggel egy bögre kávé - de van, akinek nem ilyen egyszerűek a reggelek. Akiknek nincs vonat, amit el kellene érniük, vagy nincs valakijük, akiknek a kezét megfoghatnák. Nincs semmi, amiért érdemes lenne belekezdeni egy újabb napba. '
Mikor azt mondom, "nem akarok beszélni róla", akkor igazából nagyon is nyomja a lelkem a dolog de nem találom a megfelelő szavakat. Mikor nagyon csendes vagyok, az azért van mert túl sok mondanivalóm lenne és mindent egyszerre akarok rád zúdítani és nem tudom hol is kezdjem. Ha 5 perce nem vagy mellettem már hiányzol, ugyanakkor valahogy azt is szeretem ha külön vagyunk és mindketten a saját utunkat járjuk. Szeretem, hogy sok olyan dolgot kedvelsz Te is, amit én is, de imádom benned azt is, hogy ennyire különbözünk.. Tele van a fejem ilyen gondolatokkal, emlékekkel Rólad, félelemmel és törődéssel és azzal, hogy vajon milyen lesz a jövőnk.. lesz-e jövőnk?
Mindketten boldogok voltunk, mert együtt voltunk. A különbség közöttünk csak annyi, hogy Te mindig csak a boldogságra vágytál - én pedig csak rád. Neked csak addig voltam jó, arra a pár röpke órára, míg boldog voltál mellettem, de nekem Te akkor is kellettél, mikor már csak könnyeket okoztál.
.. ez a baj ma a világgal: senki sem mondja ki, hogy valójában mit érez, inkább magunkban tartjuk. Szomorúak vagyunk, de nem sírunk; vidámak vagyunk, de nem táncolunk és nevetünk, sőt sokszor még csak el sem mosolyodunk. Mérgesek vagyunk, de nem üvöltünk; szeretünk valakit, de nem ölelünk. Miért? Mert valójában mind szégyenkezünk az érzéseink miatt és ez a baj ma a világgal ..
Mindig mindannyian várunk valamire - hogy hétvége legyen, hogy végre kijárjuk az iskolát, hogy nyár legyen újra vagy hogy betöltsük a 18-at. Mindig csak várunk, s ebben az a szomorú, hogy közben elfelejtjük, mekkora ajándék is a perc, a pillanat.. Le lehet élni úgy egy életet, hogy mindig csak várunk valamire, azonban egyszer csak lesz egy utolsó napunk - s akkor mit fogunk csinálni? Várunk majd egy olyan holnapra, ami sosem jön el?
’ .. és sok mindent végigcsinált már életében - csakhogy kivétel nélkül jelentéktelen, sőt sokszor értelmetlen dolgokat: olyan veszekedéseket, amelyeket egy egyszerű bocsánatkéréssel megoldhatott volna; vagy például kibírta, hogy ne hívja fel a pasit, akibe szerelmes volt, csak mert azt gondolta, hogy úgysem lesz belőle semmi. Mindig önmagának akarta bizonyítani, hogy erős és érzéketlen, holott a valóságban nagyon is gyenge és törékeny volt. De ezt nem akarta, vagy inkább nem merte magának beismerni. ‘
Hasonló témák
