Jelenleti iv II.

7

8

9

10

Köszönöm szépen ezt a topicot, már kezdtem bepánikolni.

Hellóka. Na szeretnék kérni, de mindenhol "kérés a másik topikban". Hát könyvet nem lehet kérni? Meg zenét? Meg dokumentumfilmet? Segitség, hogyan kell?

Kosztolányi Dezső:Őszi reggel
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.



Nagyon szeretem az őszt.

Kösziiiii
Jó ütlet verset betenni

Fodor Ákos :
Katarzis-érem

(fej?)

pehelyke, áhí-
tattól visszafojtott lé-
legzetté tettél

(írás?)

Bármihez érek:
te zendülsz. Nyelved lettem,
harangom lettél.

Dsida Jenő:
Mosolygó, fáradt kívánság
Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.272
Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.
És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

)

Dsida J.: Nyári pillanatkép
Telt női hús a renyhe, dús kazal.
Egy rőt pipacs, mint bősz ripacs, szaval.
1932.

kiss

Kosztolányi D.:
Áldott szegénység


Áldott szegénység, te szelíd, te tiszta,
elhagytál, s én is, jaj, elhagytalak.
Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,
éhes, sovány és légies alak.

Mert úgy szerettél, hogy rajongva vissza-
hívlak, te bátor, rongyos és szabad,
ki keserű poharát daccal issza
s tűzzel fakadnak száján a szavak.

De merre vagy? Most tán még mostohábban
élsz egy sötét és vak diákszobában,
olcsó szivart rágsz, vagy tán verset írsz?

Vagy tán fekéllyel fekszel a szemétben,
vagy mit se várva, ifjan és setéten
az asztalodra ráborulva sírsz?

Tandori Dezső: Az asztal

Mackómnak volt egy asztala,
De eltűnt egyszer éjszaka.
És ami itt csakugyan nagy baj,
Reggelre se lett meg az asztal.
- Hova lett a jó kis asztalom!-
- És hasztalan vigasztalom.
Megyünk az asztalboltba,
Hol az asztalok állnak sorra,
Komoly asztalok, víg asztalok,
De mind másik - s mackóm konok.
Megkérdezem: Hát most mi legyen,
Ha ez se, meg ez se, meg ez se?
„Legyen újra tegnap este
Akkor meglenne az asztalom,
S nem veszne el, állíthatom.

Vörös István: Hagyjatok

Hagyjatok

fehér csészéből szelíden
fehér tejet inni,
piros pohárból borzongva
piros szörpöt inni,
kék tányérból jó étvággyal
égdarabkát venni,
zöld abrosz fölé hajolva
egy ananászt nézni.

Csoóri Sándor: Helyszínek

Nem volt soha zsámolyom
Bár születtem Zámolyon.

Nem volt lovam, vértem sem,
Noha éltem Vértesen.

Rokonaim Vereben,
Voltak százan kereken.

Bakos bátyám föld alatt,
Most is gyöngybúzát arat.

Gyöngyös, Gyöngyös, dombodon
Volt két hétig otthonom.

Csongrád, Makó, Tisza part,
Nyár-kezetek kitakart.

Halon éltem hetekig,
Himbált a víz Szegedig.

Csoóri Sándor: Hókutya

Csináljatok hóembert,
Én csinálok hókutyát.
Hosszú szőrű komondort,
Amilyen még sosem volt.
Így gondolom, úgy gondolom,
Kész is már a komondorom.
Szájában jégcsap,
Csont helyett azt kap

Kovács Barbara: Forró nyár

Forró nyárban,
Mezítláb a homokon,
Megsül a talpam,
Izzad a homlokom.

Talpamra egy szandál,
Fejemre egy kalap.
Szandál és kalap között,
Tán hűvösen marad.

Kovács Barbara: A pöttyös zsebkendő

A pöttyös zsebkendőmet nagyon szeretem.
Mindig előveszem, nézem nézegetem.
Nagymamától kaptam, anya ki is mosta,
illatosította, szépen kivasalta.

Miért lóg az orrod, nincs talán zsebkendőd? -
kérdik tőlem gyakran a felnőttek.
Azt hiszik, hogy nem örülök
a pöttyös zsebkendőmnek.

Nem értik, hogy abba nem fújom az orrom,
pedig mindig, mindig magamnál hordom.
Este az ágyban a párnámra terítem,
megsimogatom és melléje fekszem.

Méghogy orrot fújni ebbe a pöttyösbe!?
Ha beletrombitálnék az orrom le is törne.
A pöttyös zsebkendőmet csak szeretgetni lehet,
ha nagy leszek, megszámolom rajta a pöttyöket