Kérdések - minden, ami ezoterika

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Tanulni fogom hamarosan a taktikáját, hogyan lehet olvasni benne. Bár szerintem már az is az, amikor elcsendesedsz koncentrálsz a kérdésre és meditatív állapotban megjön a válasz. Állítólag uyagnúgy sugároz mint bármely rádióhullám csak van aki veszi és van aki nem vesz róla tudomást (intuíció is innen jön (talán)). De 1-2 év múlva okosabb leszek e téren (legalább is bízom benne).:)
Erről melyik "iskola" tanít?
 

ildikous

Állandó Tag
Állandó Tag
Cathy, azt a kérdést én tettem fel, amikor először ide vetődtem a fórumra. Aztán később meg is válaszoltam magamnak: :)

Idézet:
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=6 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=alt2 style="BORDER-RIGHT: 1px inset; BORDER-TOP: 1px inset; BORDER-LEFT: 1px inset; BORDER-BOTTOM: 1px inset">Eredeti szerző Remka
Akkor kezdeném is.....

Ha a reinkarnáció célja az, hogy tanuljunk előző életeinkben elkövetett hibáinkból, és egyre tökéletesebbé váljunk, akkor miért van az, hogy emberiség ahelyett, hogy egyre jobbá válna, egyre csak rosszabb, és gonoszabb lesz? :confused: <O:razz:</O:razz:

</TD></TR></TBODY></TABLE>
Beidéztem az első kérdésem, amit feltettem a topikban, mert továbbra sem hagyott nyugodni ez a dolog, és azt hiszem, hogy rájöttem a válaszra, vagy legalábbis van egy számomra elfogadható magyarázat. Épp most olvasom a Lelkünk útja c. könyvet, és épp azt a kérdést boncolgatják, hogy van-e elég lélektartalék, amely fedezni tudja a Föld népességének növekvő igényét.

"Becslések szerint időszámitásunk után a populáció kb. 200 millió volt. Az emberek száma az 1800-as évekre megnégyszereződött, és további 170 év alatt ismét megnégyszereződött. 1970 és 2010 között a Föld népessége várhatóan megkétszereződik. (részlet a könyvből"

Ha jól tudom, akkor folyamatosan teremtődnek új lelkek a szellemvilágban, tehát lehetséges, hogy egyre több kezdő, tapasztalatlan lélek születik le hozzánk, és ez a magyarázata annak, hogy miért nem válik egyre jobbá az emberiség. Ezt támasztja alá az is, hogy az idősebb, érett lelkek már nem inkarnálódnak (csak ritkán).

Igy tehát nem várhatjuk el, hogy az emberiség tökéletesedjen, csak arra kell törekednünk, hogy mi magunk jobbá váljunk, és másoknak is irányt mutassunk.
Most értettem csak meg, hogy a reinkarnáció célja a lélek tökéletesedése, és nem az emberiség tökéletesedése.


Viszont az egyenes arányban van az emberiség tökéletesedésével is nem? Minél több jó lélek van, annál többet tud segíteni abban, hogy jobbá váljon. Valamiért csak születnek a kristálygyermekek, előtte pedig az indigók...
 

ildikous

Állandó Tag
Állandó Tag
Oké, de azért ugye nem baj, hogy megírtam, én mit gondolok erről a régiek jóságáról.

Ami sztem hiba tényező a leírt elméletben az az, hogy csak a Föld népességével számol. Nem számol azzal a lehetőséggel, hogy a végtelen világban máshol is lehet élet. Van, ahol megszűnik az "emberi" jellegű élet, van, ahol felduzzad. Barátnőm amikor "kiszámolja", hogy a pácieensnek ez hanyadik élete, mindíg úgy fogalmaz, hogy ez az xxx-edik földi élete. Mert máshol is lehettek életeink.
Amit én csak bizonyítás terhe mellett tudok komolyabban számításba venni, az az, hogy a lelkek folyamatosan termelődnek. Ez ellentmond az energiamegmaradás törvényének. Persze lehet, hogy tévedek.

Azzal tökéletesen egyetértek, hogy nem várhatjuk el az emberiségtől, hogy tökéletesedjen. Az legyen az "emberiség" dolga. Ha mindenki megteszi azt, amit neki kell, a saját fejlődése érdekében, akkor az emberiség fejlődik. Mint ahogy fejlődik is.

Én is egyet értek ezzel. Mindenki végezze csak azt amiért leszületett a többi nem számít :)
 

Remka

Állandó Tag
Állandó Tag
Viszont az egyenes arányban van az emberiség tökéletesedésével is nem? Minél több jó lélek van, annál többet tud segíteni abban, hogy jobbá váljon. Valamiért csak születnek a kristálygyermekek, előtte pedig az indigók...

Viszont ha egyre többen tökéletesednek, akkor egyre kevesebb jó lélek születik újra, nem?
 

Mira*

Állandó Tag
Állandó Tag
... Amit én csak bizonyítás terhe mellett tudok komolyabban számításba venni, az az, hogy a lelkek folyamatosan termelődnek. Ez ellentmond az energiamegmaradás törvényének. Persze lehet, hogy tévedek. ...

Nemrég még én is ezt gondoltam, de aztán meggyőztek, hogy a teremtés egy folyamat, nincs eleje és vége, ma is zajlik.
 

Mira*

Állandó Tag
Állandó Tag
Vagy gyorsabban fejlődnek majd a lelkek, és nem kell annyiszor leszületni.

A karmagyorsítás is működik, igen. Ezért jönnek vissza annyian akár a halálból, az idő rövidsége miatt nagy veszteség lenne, amíg az a lélek újra születéstől felnőtté válik. Úgy látszik sok-sok segítséget kapunk, csak győzzük kapkodni a fejünket! Vannak lehetőségek...
"Alattad a föld, fölötted az ég. Benned a létra." (Weöres S.)
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Ildikó, az egregor az nem ugyanaz, mint az akasha krónika?

Engem még az gondolkodtat el, hogy hogyan lehet tudni a jövőt, ami annyiféle lehet, mert változtatható. Annyi mindentől függ, különösen az egyén akaratától, tetteitől. Az egregor ismer minden lehetőséget?
A megérzést is lehet úgy használni, hogy "ha itt meg itt változtatok, akkor hogyan alakulnak majd a dolgok". És ebből többféle verzió is lehet. Persze biztos van magyarázat, csak még én nem látom át ezt a dolgot.
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Igazából, nem tudom mi is a pontos kérdés, de megpróbálok egész képet alkotni, hogy kerek legyen
A létezésben minden entitás elindult a tapasztalatok szerzésére. Nem volt kiszabott út csak a vágy a teremtésre. A gondolat teremtő erejével alkotni kezdtünk, és létre hoztuk a változatos világegyetemet. Mindent, amit létre hoztunk, meg is akartuk tapasztalni. Ezért megalkottuk a fizikai világban önnön képmásunkat, ami a testet öltés eszköze volt. Mivel az atya szabad akaratot adott, hogy megismerje mire képes, így mi is szabad akaratot adtunk önnön képmásunk kezébe. Ami azt jelenti, elfeledtetted magaddal azt, aki vagy, hogy a tudatlanság homályában tapasztald azt, amivé váltál. A lényed, aki egy veled, ő tudta, ha már eleget tapasztaltál, kérni fogod önön magadtól az igazságot. Ami így hangzik: Ki vagyok Én?! Mikor fel teszed ezt a kérdést semmi mást nem teszel mint saját magadtól megkérdezed, vagyis a tudatodtól, így nem tehet mást, mint feltárja neked az igazságot és elvezet oda, ahonnan indultál. Minden rezzenésed, ami gondolati síkon elindul belőled valósággá, válik. A fizikai világban a manifesztáció folyamata időt vesz igénybe, mire a fény sebessége lassul és az anyagi részecskék, megjelennek világunkban. Ez a lassulási folyamat, hozta létre a tér és az idő fogalmát. Mivel amit most gondoltál az később valósul meg. Ez csak is az anyagi világra vonatkozik. A létezésben, nincs tér és idő. Így az érzékelésedben kialakult a múlt és a jövő, de számodra a jelen a legfontosabb. Mert csak a jelenben létezel, mint tudat. Az elme az, ami tárolja az információkat és képes önönmagában elmerülni, vagyis utazni az agytekervények között és előszedni azt, ami már megtörtént, és tervezni azt, ami még nem. A tudat a gondolatot figyeli, és ő onnan tudja mi az, ami történni fog.Ezt a szelleme tárolja, vagyis mentáltest. Minden ember gondolatokat bocsát ki magából és ezek a gondolatok érzésekkel, járnak. Aki már spirituálisan fejlett látja ezeket és képes a jövődbe látni, mert látja ezzel a gondolkodással, mi az, amit vissza fogsz vonzani életedbe, mivel a megvalósulásuk időt vesz igénybe. Ha kikéred a véleményét, egy látónak, ő azt tudja meg mondani ami akkor éppen a gondolataidban voltak, vagyis elindítottad a teremtés felé, de az nem azt jelenti az is fog megtörténni, mert te hoztad létre és te vagy az, aki meg is változtathatod.Ha te úgy döntesz menet közben, nem még sem ezt szeretném, akkor, mivel a fény vagyis az energia, még nem kezdett részecskékre tagolódni, vagyis manifesztálodni, még formálhatod. Ha valami iránt viszont, erőteljes érzelmet fűzől, az gyórsabban meg valósul. Mindig az érzelmeid szabják meg mifog bekövetkezni, mert ha te a hiányára fókuszálsz, sajnos az is valósul meg. Mert ami benned zajlik azt te hozod létre, és ha te nam hiszel önmagadban, abban hogy képes vagy megteremteni, meg vonod tőle a figyelmedet, vagyis , nem hozod mozgásba a megvalósulását.
 

ildikous

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy kis idézet... vörös oroszlánból

– Ismerik a hölgyek a gyermekek szigetének történetét? – kérdezte St.-Germain.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
A társaság nem ismerte, és hallani kívánta.<o:p></o:p>
– A Földközi-tengerből sok-sok évezreddel ezelőtt két ikersziget smaragdzöld szempárja tekintett fel a derűs égboltra. E két sziget két hatalmas hegy csúcsa volt. A hegyek a vízözönben elsüllyedt világbirodalom legmagasabb ormaiként büszkélkedtek egykor. A szörnyű kataklizma elől menekülő milliók közül csak néhányan jutottak el a csúcsokra: a későbbi boldog szigetekre, s ezek élve maradtak. Mikor elcsitult a szörnyű háborgás, elpihentek a vizek, s az ólomszínű, haragos égbolt újra pasztellkékké szelídült, a menekültek berendezkedtek új életükre az egyik szigeten. Fejlett kultúrájuk emlékeinek alapján nagy küzdelemmel, sok kudarc után időállóvá építették házaikat, termővé tették a mostoha földet, az elvadult állatokat megszelídítették, feljegyzéseket készítettek a természet jelenségeiről, a csillagok járásáról, az emberek és állatok szokásairól, betegségeiről, és újra megalkották a békés együttélés törvényeit az ősi kinyilatkoztatás alapján, hogy gyermekeik majd felhasználhassák az ő tudásukat, emlékeiket, tapasztalataikat.<o:p></o:p>
Gyermekeik azonban, akik a felnőttek verejtékes munkája alatt felügyelet nélkül csatangoltak a sziklák között, hozzászoktak közben felelőtlen, vad szabadságukhoz. Madarak fészkeit rabolták ki a legmagasabb fák tetején, és a tojásokat nyersen kiitták. Éles kövekkel apró vadat ejtettek el, és megosztoztak a zsákmányon. Testük megizmosodott, bőrük barnára égett, kezük eldurvult, és testi erejük hivalkodókká, versengőkké tette őket. Mint a fiatal állatok, kedvüket lelték az egymással való verekedésben, s úgy hitték, azzal, hogy a másikat földre teperték, minden és mindenki fölé kerekedtek. Zabolátlanok voltak és türelmetlenek. Mikor a felnőttek nagy munkájuk után megpihentek, és úgy érezték, eljött az ideje annak, hogy utódaikat saját helyükre állítsák a közösségben, maguk elé hivatták gyermekeiket, hogy átadják nekik kötelességeik törvényeit. A szelíd, megfáradt, bölcs öregek szomorúsága és nyugtalansága igen nagy lett azonban, mikor az elvadult falka megjelent előttük. Látniok kellett, hogy míg ők a sziklás, vad talajt megszelídítették, otthonokat emeltek, és a múlt szent tudományát gyűjtögették, gyermekeik elvadultak, testük izmos, de fejük lomha és erőtlen lett, indulataik elburjánzottak, mint a szívós, ellenséges gaz a műveletlen talajon. A felnőttek hiába igyekeztek, hogy a sötétséget világossággá változtassák az eldurvult agyakban, s az elszabadult ösztönöket az önuralom s belátás medrébe tereljék. A tompa, minden erőfeszítéstől dühösen irtózó értelem az erő vak és ostoba dölyfösségére támaszkodva fellázadt az öregek vezetése ellen. A fiatalok csoportosan elhagyták a művelt kis szigetet, hogy a szomszédos szűz földön megalapítsák saját szabad, törvényen kívül álló, játékos gyermekbirodalmukat.<o:p></o:p>
 

ildikous

Állandó Tag
Állandó Tag
Legelőször bohókás, mulatságos lakóhelyeket építettek ágakból, falevelekből, és a hevenyészett tetőket feldíszítették színes virágokkal. A furcsa kis zöld sátrak vidáman ragyogtak a derűs napfényben. Voltak nagyobb sátrak, szebbek és formásabbak, ezeket a testileg gyengébb, de okosabb, ügyesebb gyermekek építették. Az erősek, akik verekedésben, fára mászásban, vadászatban és halászatban tűntek ki, csúnya, formátlan torzszülötteket hoztak létre, mert kezük és fejük ügyetlen, ötlettelen volt az ilyesfajta munkához. Ezek azután a gyengébbeket és ügyesebbeket ütlegekkel kényszerítették, hogy kivonuljanak szebb sátraikból, és nekik engedjék át azokat. Mikor látták a megfélemlítettek ijedt alázatát, egészen megrészegültek saját erejüktől és hatalmuktól. A gyengébbeket befogták a ház körüli nehezebb munkára, s ők vadászattal, halászattal, kődobálással, tűz körüli táncolással foglalkoztak; a zsákmány oroszlánrészéből azonban kirekesztették a tehetetleneket, s csak a silány, kevés hulladékot vetették oda nekik.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
A gyengék a rossz tápláléktól, súlyos munkától, ütlegektől egyre szikárabbak, töprengőbbek, éhesebbek és elkeseredettebbek lettek. Agyuk világosodni kezdett a szenvedéstől és elnyomatástól. Az erősek pedig a mértéktelen táplálkozástól elhíztak, ellustultak. A zsákmányszerzés csak igen kevés idejüket kötötte le. A nap legnagyobb részét alvással, evéssel, rabszolgák korbácsolásával és parancsolgatással töltötték. De a kövér, erős kényurak között is egyre gyakoribbak lettek a véres háborúságok. A rabszolgák napról napra tanúi lehettek dühös, irigy kirobbanásaiknak egymás ellen; az aljas rágalmak özönének, amelyekkel elhalmozták egymást, néhány, a másiknak jutott jobb falatért, csinosabb kavicsért vagy madártojásért. Látták toporzékoló, őrjöngő verekedéseiket, mikor vadállatokként véresre harapták, rúgták, marták egymást, látták a legyőzött kövér, puha testét a földön fetrengeni, fájdalomtól, tehetetlen haragtól nyöszörögve… s a rabszolgák gondolkodni kezdtek. Vajon annyira erősek-e ezek az erősek, s annyira sebezhetetlenek? Hiszen számuk egyre fogy, mert szüntelenül pusztítják egymást. Testük hájasan elpuhult jogtalanul kikényszerített jólétükben. Mozgásuk lassú, talpuk kényes, lábuk hamar fárad, mert elszokott a járástól. A déli napot hortyogva töltik. A tavakban halak nyüzsögnek, a fákon vadon nő a gyümölcs, s a kenyérmagot is áthozta a szél a szomszédos szigetről. A meleg, gőzös éghajlat alatt magától kínálkozik étel és ital. Már a zsákmányért is lusták saját kezükkel nyúlni. A rabszolgáknak kell ezt is elvégezni helyettük, de a természet ingyen adott ajándékát hiánytalanul haza kell cipelniök árnyékban terpeszkedő uraikhoz, hogy azok dúskáljanak benne, s nekik csak a szűken mért maradékot vetik oda. Miért? Mert a kövérek kezében korbács van? Mert ők megbeszélték, hogy így legyen? Hiszen a testi ügyesség fölényével sem bírnak már, mert a rabszolgák lettek mozgékonyabbak és szívósabbak. A rabszolgák megtanultak fára mászni, halászni, vadászni, fát vágni, tüzet csiholni, súlyokat hordozni, varrni, kenyeret sütni, főzni, állatbőrt kikészíteni, fáradalmat, fájdalmat tűrni… s a rabszolgák vannak többen…<o:p></o:p>
 

ildikous

Állandó Tag
Állandó Tag
Először csak egyesek gondolkoztak így, s magukba zárták ezt a fullasztó, ijesztő és nagyszerű gondolatot Egyik-másik megkísérelte, hogy megváltoztassa a zsákmánytörvényt. Előbb maga lakott jól a saját munkájával és ügyességével szerzett eleségből, s urának csak a maradékot szolgáltatta be. Ezeket a lázadókat a kövérek az összeterelt rabszolgák sötét, konok szemei előtt nagy ünnepség keretében kivégezték, hogy a többit elijesszék hasonló jogtalanság elkövetésétől. Lassan, változatos módon kínozták halálra őket, mert ebben az egyben találékonyságuk, ötletességük kimeríthetetlen volt. Némelyiket megnyúzták, és csupasz húsukra sót szórtak. Némelyiket lassan, szeletenkint feldarabolták vigyázva, hogy először azokat a részeket vagdossák le, amelyek nem okoznak rögtöni halált. Másoknak nagy kövekkel fokozatosan a csontjait törték péppé. Voltak, akiket halálra korbácsoltak, s megint mások, akiket nyakig vízbe áztattak vérszívó piócák közé… de ki győzné felsorolni a változatosságot, mellyel jogszolgáltatásuk e nagy ünnepeit hasonlíthatatlan művészi eseménnyé avatták. Szinte nem is volt csodálnivaló, hogy minden ilyen ünnepség után megszaporodott a bűnösök száma. A gyér próbálkozókat elszánt csoportok váltották fel, akik most már nemcsak maguk cselekedtek, hanem másokat is kilengésekre csábítottak. A sziget főterén álló, rothadó vér szagától körülpárázott kivégzőszerszámok szinte naponta üzemben voltak.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Hőség ülte meg a levegőt és a közeledő eső előtti nagy feszültség. A kövérek új ünnepségre készültek. Szökött rabszolgák tömegét hajszolták elő megint a barlangokból. A többit, aki még bujdosott, majd kézre kerítik. Ki törődik patkányok föld alatti mozgolódásaival; barlangok falára vésett ostoba jelekkel és a tűzpiros virágokkal, amellyel teletüzködték reggelre a sátrakat?!<o:p></o:p>
Meleg volt. A hőség nyugtalan, éhes, türelmetlen vágyakat, tomboló ingerlékenységet gyújtott a túltáplált testekben. Mohó, reszkető várakozással várták az ünnepet, hogy saját feszültségüket a halálra kínozott rabszolgák hörgésén át lusta elpihentségbe oldják újra.<o:p></o:p>
 

ildikous

Állandó Tag
Állandó Tag
S a rabszolgák is várták az ünnepet. Ők többen voltak. Ezt már tudták. Egytől egyig. Ezt már kimondták. Már szóvá lett. Súlyosan konduló, sötéten izzó, mágikus igévé. És kimondták más szavakat is. Beszéltek a kövérek gyengeségéről. Beszéltek a soványak erejéről. A zsákmányról, amelyhez annak is egyenlő arányban joga van, aki dolgozik érte. Ismételték a rágalmakat, ijesztő vádakat, amelyeket a kövérek, irigy dühükben, egymásról kikiáltották, és mint napfényre került, megrázó, sarkalló titkot elsuttogták egymásnak azt is, hogy a kövérek teste éppoly sebezhető, kiömlő vére ugyanolyan piros, mint a legnyomorultabb rabszolgáé.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
A felnőttek pedig, akik a szomszédos szigeten élték csendes, elmélkedő életüket, messzenéző szemükkel látták, mi történik a gyermekek birodalmában, és mélyen elszomorodtak. Szerették volna megmenteni az elvakultakat egymástól és önmagáktól. Tanácsot tartottak tehát, és elhatározták, követet küldenek mind a kövérekhez, mind a soványakhoz még a Nagy Vihar kitörése előtt, hogy a kövéreket figyelmeztessék és visszatartsák a húr túlfeszítésétől, a soványakat pedig a végső lépés megtételétől.<o:p></o:p>
A két követ munkája azonban eredménytelen maradt. Az indulatok lángját már nem lehetett elfojtani. A csoport, mely a hatalmat és a zsákmányjogot birtokolta, jottányit sem akart engedni addigi életmódjából, szokásaiból és a fenyegető jelenségek elől struccként homokba dugta a fejét. Az elkeseredett, éhező, halálra űzött rabszolgákat pedig teljesen megszállottá az urak iránt érzett fullasztó, halálos gyűlölet. A rabszolgák már elhajított kő, ütésre emelt ököl, szúrásra emelt tőr voltak, a tettnek, a szolgáló akaratnak fergeteges, vad lendületében.<o:p></o:p>
A követek sietve visszatértek a felnőttek szigetére még a Nagy Vihar kitörése előtt, és jelentették a tanácsnak útjuk eredménytelenségét, A tanács tagjain szánalom és bánat vett erőt. Csak a tanács vezetője, a legbölcsebb, legöregebb felnőtt maradt derűs és teljesen nyugodt:<o:p></o:p>
– Miért búslakodtok azon, hogy a törvény a gyermekek birodalmában is éppúgy törvény, mint mindenütt a természetben? – intette a csüggedőket. – Az erők mindig egyensúlyt keresnek. A teher is csak okosan, helyesen elosztva hordozható, különben azt zúzza össze a visszahatás törvényénél fogva, aki magáról átgördítette másra. Hogyan tanulják meg a serdületlenek ezt a tételt? Néhány szóból? A szavak még nem élnek; a szavak csak a valóság árnyéka előttük. Magát a valóságot kell megélniök, hogy e tétel elevenné váljék, és átalakítsa jellemüket. A mi küldötteink útja csak látszólag eredménytelen. A figyelmeztetés, melyet eljuttattunk hozzájuk, tetszhalott az események beteljesedése alatt, az indulatok gátszakadásában, de feltámad az elcsituláskor, mint élő konzekvencia. A pusztuló hús, a kiömlő vér nem azonos az élettel. Ezt tudjátok.<o:p></o:p>
S a tanácstagokon a megértés nagy békessége ömlött el. Visszatértek tűnődéseikhez, az Isteni Tudomány fölött való elmélkedéshez, és várták a vihar utáni elcsitulás idejét…<o:p></o:p>
Néhány gyertya sercenve kihunyt a trianoni szalonban. St.-Germain elhallgatott, s utána senki sem szakította meg a csendet. A hallgatók némán, ismeretlen érzésektől lenyűgözve ültek helyükön
 

ildikous

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Igazából, nem tudom mi is a pontos kérdés, de megpróbálok egész képet alkotni, hogy kerek legyen
A létezésben minden entitás elindult a tapasztalatok szerzésére. Nem volt kiszabott út csak a vágy a teremtésre. A gondolat teremtő erejével alkotni kezdtünk, és létre hoztuk a változatos világegyetemet. Mindent, amit létre hoztunk, meg is akartuk tapasztalni. Ezért megalkottuk a fizikai világban önnön képmásunkat, ami a testet öltés eszköze volt. Mivel az atya szabad akaratot adott, hogy megismerje mire képes, így mi is szabad akaratot adtunk önnön képmásunk kezébe. Ami azt jelenti, elfeledtetted magaddal azt, aki vagy, hogy a tudatlanság homályában tapasztald azt, amivé váltál. A lényed, aki egy veled, ő tudta, ha már eleget tapasztaltál, kérni fogod önön magadtól az igazságot. Ami így hangzik: Ki vagyok Én?! Mikor fel teszed ezt a kérdést semmi mást nem teszel mint saját magadtól megkérdezed, vagyis a tudatodtól, így nem tehet mást, mint feltárja neked az igazságot és elvezet oda, ahonnan indultál. Minden rezzenésed, ami gondolati síkon elindul belőled valósággá, válik. A fizikai világban a manifesztáció folyamata időt vesz igénybe, mire a fény sebessége lassul és az anyagi részecskék, megjelennek világunkban. Ez a lassulási folyamat, hozta létre a tér és az idő fogalmát. Mivel amit most gondoltál az később valósul meg. Ez csak is az anyagi világra vonatkozik. A létezésben, nincs tér és idő. Így az érzékelésedben kialakult a múlt és a jövő, de számodra a jelen a legfontosabb. Mert csak a jelenben létezel, mint tudat. Az elme az, ami tárolja az információkat és képes önönmagában elmerülni, vagyis utazni az agytekervények között és előszedni azt, ami már megtörtént, és tervezni azt, ami még nem. A tudat a gondolatot figyeli, és ő onnan tudja mi az, ami történni fog.Ezt a szelleme tárolja, vagyis mentáltest. Minden ember gondolatokat bocsát ki magából és ezek a gondolatok érzésekkel, járnak. Aki már spirituálisan fejlett látja ezeket és képes a jövődbe látni, mert látja ezzel a gondolkodással, mi az, amit vissza fogsz vonzani életedbe, mivel a megvalósulásuk időt vesz igénybe. Ha kikéred a véleményét, egy látónak, ő azt tudja meg mondani ami akkor éppen a gondolataidban voltak, vagyis elindítottad a teremtés felé, de az nem azt jelenti az is fog megtörténni, mert te hoztad létre és te vagy az, aki meg is változtathatod.Ha te úgy döntesz menet közben, nem még sem ezt szeretném, akkor, mivel a fény vagyis az energia, még nem kezdett részecskékre tagolódni, vagyis manifesztálodni, még formálhatod. Ha valami iránt viszont, erőteljes érzelmet fűzől, az gyórsabban meg valósul. Mindig az érzelmeid szabják meg mifog bekövetkezni, mert ha te a hiányára fókuszálsz, sajnos az is valósul meg. Mert ami benned zajlik azt te hozod létre, és ha te nam hiszel önmagadban, abban hogy képes vagy megteremteni, meg vonod tőle a figyelmedet, vagyis , nem hozod mozgásba a megvalósulását.



Köszönöm a hozzászólást! Szerintem sokat segítettél mindenkinek! kiss Nem vagyok leszbi :p, de ha ismernélek talán barátnők lennénk, és aki a barátnőm, annak jár puszi :)
 
Oldal tetejére