Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

A nő rezzenetlen arccal átvette a vizet, de arca elsápadt.

Bergson eszi és issza az időt - mondta a hölgynek a férfi -, míg Heidegger ki sem veszi a vitrin üvege mögül. A bergsoni idő sűrű párát ereszt és bebugyolálja a fázó lelket, Heidegger ideje üresen kong, mint egy visszhangos spekuláció.
A hölgy bólogatott: Bergson éli az időt, Heidegger túlélni próbálja.

- Hogyan szólíthatom?
- Simonetta vagyok - mosolygott a démon.

Simonetta? Kit hívtak Simonettának? Ezen egy pillanatra elgondolkodott.

Közben a hölgy a fotelba huppant, és a térdén keresztbe tette a lábát. Hosszú, kívánatos combjainak látványa megbizsergette a férfit, a szokatlanul méregzöld harisnyakötő meg egyenesen az agyába kergette a vért.

- Tudom, mire gondol - nézett rá a nő, és váratlanul megkeményedett a tekintete. - A nevemen mereng. Nos: Botticelli híres modelljét hívták Simonetta Vespuccinak. Primavera. Ismeri? Engem az alapján terveztek.
- Micsoda? Tervezték?
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Simonetta Mark-14 hét-egy-négy Johns-Minelli 012, házvezető és szexmodell, beépített hűségprocesszorokkal. Utóbbi természetesen némi felárral aktivizálható.

megragadta a kezét és egészen közel hajolt az arcához. A férfi ajka szinte súrolta a nő fülcimpáját. <O</O
-Ne játszadozz velem! Elég ebből! – szavai csiklandozták a nő nyakát.<O</O
-Nem tudsz rám ijeszteni, mert... - sziszegte a nő, de elállt a lélegzete, mert…<O</O

Teljesen elvesztette gondolatmenetét, ahogy a férfi illatát magába szívta. Az illata egyszerűen csodálatos volt.

A reggeli harmat, vagy talán egy vízesés párája jutott róla eszébe. Ahogy behunyta szemét, rögtön érezhette is bőrén legördülni a hűsítő vízcseppeket, már hallotta is a zuhatagot és a madarak csicsergését, a hömpölygő vizet…<O</O
Nem! Nem engedhetem, hogy megbabonázzon!!! – szólt egy belső hang a nőhöz.<O</O

Az a bizonyos belső hang, amely egyszer már félrevezette: saját magának állított fel csapdát.

Kijózanodva,végiggondolta jobb másnapra hagyni ezt a beszélgetést és elment.Messze,minél messzebb!

Már sötétedett, eszébe jutott, hogy még nem vacsorázott, tulajdonképpen napok óta nem evett egy jót.

Úgyhogy elővette a legújabb Ottolenghi szakácskönyvét és elkészítette a legfinomabb sütit.

Miközben a sütit majszolta, arra gondolt, milyen jó felnőttnek lenni. Végre kezdheti a desszerttel az étkezéseket.

Sőt ha akarja étkezés után is ehet desszertet, és ezen magában jót kuncogott.

"Mától fogva csak csokitortát eszek ebédre!", gondolta elégedetten...

De hirtelen eltűnt a csokitorta képe, mert visszafészkelte magát az agyába Simonetta alakja...

Furcsa érzés kerítette hatalmába..maga sem értette....esőcseppek koppanása hallatszott az ablakpárkányon...kellemes reggel....mellette egy csodaszép nő...
Ahogy figyelte Simonettát, a lány arcán lévő nyugalom magával sodorta volna, de hirtelen csengettek...valaki őrülten csengetett...

Még nyújtózott egyet, majd lassan magára vette köntösét. A látogató azonban nagyon türelmetlen volt, szinte ráfeküdt a csengőre. Miközben megszaporázta lépteit, arra gondolt ki lehet az?

Átfutott az agyán a svéd zsoké is, de aztán inkább a házmester unokaöccsére voksolt.

Végül is a gázdíj beszedő volt.

"A fene vigye el, - morgolódott magában. - Ezt a gázdij beszedőt ma nem vártam."

Nagy morcosan, kedvetlenül, görcsben lévő kézzel lassan a kilincs felé nyúlt. Ahogy kinyitotta az ajtót, a szája tátva maradt.